BK BH 1980/76
BK BH 1980/76
1980.12.01.
Feljebbvaló ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntettét valósítja meg az a katona, aki a szolgálati rend és a fegyelem helyreállítása érdekében fellépő feljebbvaló utasításával szembehelyezkedik és azt tettlegesen bántalmazza [1961. évi V. törvény 355. § (2) bek. b) pont és 354. § (1) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat feljebbvaló elleni erőszak bűntette miatt börtönfokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a honvéd vádlott az esti órákban az alakulata kultúrszobájába ment szórakozni, amikor is ott összeszólalkozott egyik katonatársával. E vita oka lényegében a vádlott fegyelmezetlen, közösséget durván sértő magatartása volt. Ez az összeszólalkozás nemcsak hogy zavarta, hanem egyenesen lehetetlenné tette a többiek nyugodt szórakozását.
Ekkor a honvéd vádlott mellett ülő őrvezető ezért rászólt a vádlottra, hogy a rendbontást fejezze be. A vádlott erre agresszív módon nyilatkozott és tovább sem hagyott fel rendbontó magatartásával. Az őrvezető a vádlott tiszteletlen és agresszív válasza hallatára most már határozottan utasította őt, hogy a helyiséget hagyja el. A honvéd vádlott erre sem volt hajlandó, hanem kijelentette, hogy tegyék ki, ha tudják, majd székéről felugorva, az őt figyelmeztető őrvezetőt – feljebbvalóját – ököllel megütötte, aki ettől elesett, mire a vádlott most már a fekvő őrvezetőt tovább is igen agresszíven ütlegelte úgy, hogy a többi katonának kellett őt erőszakkal megfékeznie. A tettlegesség következtében az őrvezető 8 napon belül gyógyuló agyrázkódást és kisebb zúzódásos bőrsérüléseket szenvedett.
A védő a vádlott bűnösségének megállapítását arra hivatkozva támadta, hogy a sértett őrvezető a vádlottnak nem volt elöljárója, az adott időpontban ő maga is csupán zenét hallgatott ott s nem volt szolgálatban sem. Márpedig a 1961. évi V. törvény 355. §-ában írt bűncselekményt csak az a katona valósítja meg, aki szolgálatának teljesítése közben vagy a miatt alkalmaz erőszakot a feljebbvalójával szemben. Hivatkozott e közben arra is, hogy mind az őrvezető, mind pedig a vádlott szabad idejükben hallgatták a zenét, de azt a védelem nem vitatta, hogy a vádlott tudta; a vele egy alegységnél szolgálatot teljesítő sértett nála magasabb rendfokozatú, tehát feljebbvalója.
A Legfelsőbb Bíróság a védői érvelést nem találta alaposnak.
A Magyar Népköztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának 728. pontjában írtak szerint ugyanis: „Ha egyenruhában vagy polgári ruhában levő feljebbvaló jelenlétében az alacsonyabb rendfokozatú fegyelemsértést követ el, a feljebbvaló köteles figyelmeztetni és utasítani a katonai szabályok betartására. Az ilyen utasítás pedig a szabályzat 24. pontjában írtak értelmében úgy tekintendő, mint az elöljáró parancsa.”
A szabályzat idézett rendelkezéseiből következik, hogy a feljebbvaló a nála alacsonyabb rendfokozatú személy rendbontó, fegyelemsértő magatartása esetén köteles magát szolgálatba helyezni, s ebben az esetben az elöljáróval azonos jogok és védelem is illeti meg. Az utasításaival való szembehelyezkedés tehát mindenben megvalósítja a 1961. évi V. törvény 354. §-ában írt parancs iránti engedetlenség bűntettét. Vele szemben erőszak alkalmazása, azzal való fenyegetés vagy tettleges ellenállás pedig a 1961. évi V. törvény 355. §-ában meghatározott feljebbvaló elleni erőszaknak minősül, mert szolgálatba helyezésének kinyilvánításával s a rend helyreállítása érdekében adott utasításával szolgálatban levő feljebbvalónak tekintendő. Ilyen jogkör és büntetőjogi védelem hiányában ugyanis nem valósulhatna meg az a cél – a szolgálati rend és fegyelem helyreállítása –, amelynek érdekében a szabályzat a feljebbvalót fellépésre kötelezi.
Nem tévedett ezért az első fokon eljárt katonai bíróság, amikor a vádlott cselekményét feljebbvaló elleni erőszak bűntettének minősítette. A vádlott ugyanis az alegység körletében tanúsított rendbontó magatartásával zavarta társait, s a rend helyreállítása érdekében szükségessé vált a jelenlevő és azt észlelő feljebbvaló jogos szolgálati intézkedése.
Az első fokon eljárt katonai bíróság így csak annyiban tévedett, mert a 1961. évi V. törvény 355. §-ában meghatározott bűntettnek e § (1) bekezdése szerinti alapesetében látta a vádlott bűnösségét megállapíthatónak, holott az a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott minősített esetet valósította meg. Figyelmen kívül hagyta ugyanis a katonai bíróság, hogy a feljebbvaló a szolgálatba helyezkedését a vádlott figyelmeztetésével jelezte, s miután az nem volt hajlandó a rendbontó magatartásával felhagyni, határozott utasítást adott a számára a helyiség elhagyására. A vádlott pedig ezzel az utasításával nyíltan szembehelyezkedett, amikor kijelentette, hogy próbálják csak meg őt eltávolítani. E magatartásával – a Szolgálati Szabályzat 24. pontjában foglaltakra figyelemmel – a 1961. évi V. törvény 354. §-ában írt parancs iránti engedetlenséget már megvalósította, mert a szolgálati rend és fegyelem helyreállítása érdekében fellépő feljebbvaló utasítása e rendelkezés érdekében épp olyan parancsnak tekintendő, mint amelyet az elöljáró ad ki.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott cselekményét a 1961. évi V. törvény 355. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írtaknak megfelelően, feljebbvaló ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntettének minősítette (Legf. Bír. Katf. III. 290/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás