BK BH 1980/79
BK BH 1980/79
1980.12.01.
Ha a másodfokú bíróság a bizonyítás alapján megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság által vagyon elleni bűncselekményként értékelt magatartás az értékre tekintettel csak szabálysértés, és ezért felmentő rendelkezést hoz: összefüggés esetén a fellebbezéssel nem érintett vádlottat illetően is hasonló határozat meghozatalának van helye [Be. 237. § (2) bek., 240. § (3) bek. a) pont].
A járásbíróság az I. r. terheltet lopás bűntette miatt 2000 forint pénzfőbüntetésre, a II. r. terheltet sikkasztás vétsége miatt 1000 forint pénzfőbüntetésre, míg a III. r. terheltet orgazdaság bűntette és orgazdaság vétsége miatt halmazati büntetésül 3000 forint pénzfőbüntetésre ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. és a II. r. terheltek a vállalat dolgozói. Az I. r. terhelt a munkahelyéről több részletben, alkatrészenként eltulajdonított egy 3582 forint értékű víznyomás-szabályozót, a II. r. terhelt pedig egy munkakörénél fogva rábízott, 1791,50 forint értékű használt víznyomás-szabályozót vitt ki az üzemből.
A III. r. terhelt – bár tudta, hogy a víznyomás-szabályozók bűncselekmény elkövetése útján kerültek a társaihoz – ezeket a szerelési anyagokat az I. és II. r. terheltektől megvásárolta.
A járásbíróság az ítélet indokolásában az I. r. és a II. r. terheltek védekezését értékelve megállapította, hogy a szaktanácsadói felvilágosításra figyelemmel nem alapos az a tényállítás, amely szerint az eltulajdonított víznyomás-szabályozók csekély értékű selejt anyagok voltak.
Az ítélet a II. r. terhelt vonatkozásában kihirdetéskor jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az I. és a III. r. terheltek terhére bejelentett fellebbezés alapján felülbírálta a járásbíróság ítéletét és azt annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terheltet a lopás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette, s megállapította, hogy tulajdon elleni szabálysértést követett el és ezért figyelmeztetésben részesítette; míg a III. r. terheltet az orgazdaság bűntettének és az orgazdaság vétségének vádja alól felmentette s megállapította, hogy elkövette az orgazdaság szabálysértését és ezért ugyancsak figyelmeztetésben részesítette.
A másodfokú bírósági eljárásban a Be. 240. §-a alapján foganatosított szakértői bizonyítás eredményeként a megyei bíróság az ítéleti tényállást azzal egészítette ki, hogy az ócskavasként roncstelepen tárolt víznyomás-szabályozók a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok voltak, s ezért a szerkezetet alkotó anyag értékére figyelemmel összesen 65 forint értéket képviselnek.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Be. 237. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános szabály szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak azokra a vádlottakra vonatkozó részét bírálja felül, akiket a fellebbezés érint.
Az iratok tartalma szerint a járásbíróság az I. és III. r. terheltek terhére bejelentett ügyészi fellebbezés okából terjesztette fel felülbírálat végett a büntetőügy iratait a másodfokú bírósághoz.
A másodfokú bírósági eljárásban a Be. 240. §-a szerinti bizonyítás eredményeként a megyei bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásával megalapozottan helyesbítette az első fokú ítélet tényállását olyan módon, hogy a víznyomás-szabályozó szerkezetek selejtesek, és az előállításukhoz felhasznált anyag mennyiségére és minőségére figyelemmel együttes értékük 65 forintot tesz ki.
Az anyagi jogi szabályok alkalmazása szempontjából ennek a lényeges adatnak figyelembevételével a megyei bíróság törvényesen mentette fel az I. r. terheltet a lopás bűntettének, illetve a III. r. terheltet az orgazdaság bűntettének és az orgazdaság vétségének vádja alól, míg a terhükre fennmaradó szabálysértési cselekmény elkövetését helyesen állapította meg és megfelelő joghátrányt alkalmazott.
Az első fokú ítélet tényállásának a fentebb ismertetettek szerinti helyesbítése azonban kihatással van a II. r. terhelt cselekményének megítélésére, mivel az ő cselekménye sem valósít meg bűncselekményt.
A felülbírálat során a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta a Be. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett terheltet is felmenti, ha a fellebbezéssel érintett terhelt tekintetében is ugyanígy határoz.
E mulasztás okából a megyei bíróság határozata törvénysértővé vált.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság határozata a II. r. terheltre vonatkozó felülbírálat elmulasztása okából törvénysértő; ezért a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette a sikkasztás vétségének vádja alól, megállapítva, hogy a terhelt cselekményével elkövette az 1968. évi I. törvény (Sztv.) 105. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti tulajdon elleni szabálysértést, és ezért a II. r. terheltet figyelmeztetésben részesítette. (B. törv. IV. 1065/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás