BK BH 1980/82
BK BH 1980/82
1980.12.01.
A több elítéléshez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítés tekintetében a katonai bíróságnak akkor van hatásköre az eljárásra, ha az általa kiszabott büntetéshez fűződő hátrányok alól az elítélt még nem mentesült és kérelme arra is kiterjed [Be. 381. § (1) bek., 387. § (4) bek.].
A terheltet:
1. a kerületi bíróság mint fiatalkorút 1965-ben üzérkedés bűntette miatt javító-nevelő munkára;
2. 1968. április 2-án pedig már mint felnőttkorút jogtalan használat vétsége és más, gondatlan vétség miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte. Ezt követően;
3. a katonai bíróság ítélte el 1968. július 7-én gondatlan veszélyeztetés vétsége és társadalmi tulajdont károsító kisebb súlyú gondatlan rongálás vétsége miatt 6 hónapi szabadságvesztésre.
E két szabadságvesztés-büntetést a katonai bíróság 1968. július 16-án 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésben foglalta összbüntetésbe. Az elítélt az összbüntetés kitöltéséből 1969. április 13-án 1/3 kedvezménnyel szabadult.
A feltételes szabadság ideje: 1969. szeptember 23-án telt le.
4. 1972. március 31-én a kerületi bíróság erőszakos nemi közösülés bűntette és más bűncselekmény miatt 1 évi 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, s e szabadságvesztés kitöltésével, 1972. szeptember 17-én szabadult.
Az elítélt 1979. június 13-án kérelmet nyújtott be a kerületi bírósághoz, amelyben az e bíróság által – a jogtalan használat vétsége és más bűncselekmények miatt kiszabott 1 évi, valamint az – erőszakos nemi közösülés bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott – 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztés büntetésének hátrányos jogkövetkezményei alól a bírósági mentesítését kérte.
A kerületi bíróság az 1979. szeptember 26-án meghozott végzésében a hatáskörének a hiányát állapította meg és áttette az iratokat a katonai bírósághoz a mentesítési eljárás lefolytatása végett.
A katonai bíróság 1979. november 20-án ugyancsak a hatáskörének a hiányát állapította meg végzésében és az ügyet hatásköri összeütközés miatt a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel, az eljáró bíróság kijelölése végett.
A Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróságot jelölte ki eljáró bíróságként. Ennek indokolásául rámutatott:
Az elítélt a bírósági mentesítés iránti kérelmét 1979. június 13-án nyújtotta be. 1979. július 1-én azonban hatályba lépett az 1978. évi IV. törvény (1961. évi V. törvény). Az életbeléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. tvr.-nek a 9. §-a pedig a mentesítéssel kapcsolatban akként rendelkezik, hogy a Btk.-nak a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó szabályait (100–106., 121. §) a hatálybalépése előtt meghozott büntetőítéletekre is alkalmazni kell. A 1961. évi V. törvény hatálybalépése előtt már beállott mentesítés hatálya viszont változatlan marad.
E rendelkezésekre figyelemmel ezért az adott ügyben mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy a 1961. évi V. törvény hatálybalépése előtt mentesült-e már az elítélt a büntetett előéletéhez fűződő hátrányok alól, másodlagosan pedig az volt vizsgálandó, hogy a 1961. évi V. törvény hatálybalépése után – az új törvényi rendelkezéseknél fogva – mentesült-e az elítélt az egyes ítéletekhez fűződő hátrányok alól. A bírósági mentesítési eljárás lefolytatására ugyanis hatáskörrel csakis az a bíróság rendelkezhet, amelynek az ítéletében kiszabott büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól nem mentesült még az elítélt, tehát amely még a bírósági mentesítés tárgya lehet.
Az elítélt a fiatalkorban javító-nevelő munkára elítéltetésére nézve – az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – az ítélet jogerőre emelkedésével törvényi mentesítésben részesült. A kerületi bíróság által jogtalan használat vétsége és más, gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott 1 évi szabadságvesztés tekintetében viszont – az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján – a büntetés kiállását követő 3 év elteltével részesülhetett volna törvényi mentesítésben. A katonai bíróság gondatlan bűncselekmények miatt azonban ismét elítélte szabadságvesztésre, amelyre nézve – az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltak szerint – e büntetés kiállásának, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján állott volna be a törvényi mentesítés hatálya.
Az 1961. évi V. törvény 83. §-ában foglalt rendelkezések szerint azonban több elítélés esetében a mentesítés hatálya csak együttesen állhatott be valamennyi büntetésre nézve; így a szándékos vétség és a gondatlan bűncselekmények miatt kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása folytán az 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztés kitöltésével, tehát 1969. szeptember 23-ával nem részesülhet az elítélt törvényi mentesítésben a gondatlan bűncselekmények tekintetében sem, csupán a szándékos vétség miatti büntetéssel együtt 3 év elteltével.
E korábbi büntetések hátrányos jogkövetkezmények alóli törvény mentesítéshez szükséges 3 év azonban nem telt el eredményesen. A terheltet 1972. március 31-én szándékos bűntett elkövetése miatt újból szabadságvesztésre – 1 év és 6 hónap – ítélték. Az együttes mentesítésre vonatkozó, akkor hatályos rendelkezésekre figyelemmel, kérelmére így ennek a büntetésének kitöltése után, tehát 1972. szeptember 17-ét követően 5 év elteltével lett volna részesíthető bírósági mentesítésben az 1961. évi V. törvény 81. §-ának az (1) bekezdése alapján, mivel 5 évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítélték ez utóbbi esetben.
Az elítélt a bírósági mentesítés iránti kérelmét azonban csak 1979. június 13-án nyújtotta be, s az az 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséig elintézést nem nyerhetett. Ebből következően az elítélt a 1961. évi V. törvény hatálybalépéséig egyik szabadságvesztésének hátrányos jogkövetkezményei alól sem mentesült.
A 1961. évi V. törvény azonban az együttes mentesítésre vonatkozó korábbi rendelkezést nem tartotta fenn, s mert az életbeléptetéséről és végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet a Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazását írja elő a hatályba lépése előtt meghozott büntetőítéletekre is, így a terheltnek minden elítélése tekintetében külön-külön kellett vizsgálni, hogy a törvényi mentesítés, illetőleg a bírósági mentesítés feltételei fennállnak-e. Ez vonatkozik azokra a büntetésekre is, amelyeket utóbb összbüntetésbe foglaltak. Az összbüntetésbe foglalás ugyanis a külön-külön elítélés tényét ebből a szempontból nem érinti és az elítélt – az együttes mentesítésére vonatkozó korábbi rendelkezés hiányában – törvényi mentesítésben részesült, illetve a kérelmének megfelelően a bíróság mentesítheti az egyik büntetésének hátrányos következményei alól olyankor is, amikor egy másik elítéltetésére nézve a mentesítés előfeltételei nem állanak fenn, illetőleg arra nem kér mentesítést.
A 1961. évi V. törvény 102. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint viszont a gondolatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnése napján a törvény erejénél fogva áll be a mentesítés. Mivel pedig a katonai bíróság a terheltet gondatlan vétségek miatt ítélte szabadságvesztésre, amelyet az összbüntetésbe foglalásra figyelemmel 1969. szeptember 23. napjával – a feltételes szabadság lejártával – kell kitöltöttnek tekinteni, a terheltnek nincsen olyan, a katonai bíróság által kiszabott büntetése, amellyel kapcsolatban bírósági mentesítésére kerülhetne sor.
Így bár több elítélés esetében a mentesítés a Be. 387. §-ának (4) bekezdése értelmében továbbra is a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, ha az egyik büntetést az szabta ki, e szabály csak akkor érvényesül, ha az elítélt még nem mentesült a katonai bíróság által kiszabott büntetés hátrányos következményei alól, és kérelme arra is kiterjed.
A jelen esetben pedig a bírósági mentesítés megadását az elítélt is csak a kerületi bíróság által történt elítéléseire nézve kérte. A Be. 381. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra fegyelemmel így a bíróság mentesítés iránti kérelmének elbírálására ez okból is ennek bíróságnak van hatásköre, az együttes mentesítésre vonatkozó korábbi rendelkezések megszűnése következtében.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a mentesítési eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságként a kerületi bíróságot jelölte ki. (Legf. Bír. Kat. III. 412/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás