PK BH 1980/90
PK BH 1980/90
1980.12.01.
Vétőképtelen baleseti sérült terhére kármegosztást alkalmazni nem lehet azon az alapon, hogy gondozója megszegte felügyeleti kötelezettségét. A gondozó felróható magatartása azonban alapul szolgálhat arra, hogy a kártérítésre kötelezett megtérítési igénnyel lépjen fel a balesetet szenvedett gondozójával szemben [Ptk. 338. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 347. § (1) bek. PK 39. sz.].
Az 1967-ben született felperes az 1970-ben született T. nevű testvérével együtt szülei gondozásában és háztartásában azok családi házában élt. Anyja nem áll munkaviszonyban, hanem a háztartás vezetését és gyermekeinek a nevelését látja el. Ehhez segítséget nyújt a gyermekek nagyanyja is, aki ugyancsak az ingatlanban lakik.
A felperes szüleinek ingatlanát közös udvar köti össze szomszédjuk, G. K. portájával, ahol a kőműves kisiparos alperes 1974. február 16-án a ház egyes részeiben elbontásával járó felújítási munkálatokat végzett. Az elbontásra, illetőleg az áttörésre kerülő fal külső oldalán az alperes védőkorlátot létesített, ez azonban nem volt megfelelő, mert a fal megközelítését nem akadályozta meg.
A felperes testvérével átment az építkezési területre és figyelte a bontási munkálatokat. Az alperes alkalmazottai felszólították a gyermekeket, hogy menjenek haza, és a munkahelyre időközben megérkezett alperes is kifogásolta a jelenlétüket. Az alperes egyik alkalmazottja át is szólt a gyermekek anyjának, hogy hívja be őket a lakásban. Az anya azonban a gyermekekre kabátot adott és kiengedte őket az udvarra. A gyermekek ismét az építkezési területre mentek, ahol a jelenlevő felnőttek reggeliztek és a gyermekeket is étellel kínálták meg. Ezt követően a jelenlevő felnőttek ismét hazatérésre szólították fel a gyermekeket.
Reggeli után az alperes hozzákezdett az egyik 60 cm-es vályogfal vésővel való átfúrásához. A fal átfúrása után az alperes a nyílásban helyezte a kötő vasrudat, amelynek a korábbi és az új statikus összekapcsolását kellett biztosítania. A munkafolyamat közben a felperes a fal felülete előtt álldogált, majd jobb szemét a véső által már kialakított nyílásra tapasztotta. Az alperes erről nem tudott és a vasrúd ütögetésével a kötővasat a fal nyílásán keresztül vezette. A vasrúd a felperes jobb szemében fúródott. A felperes szemét orvosi beavatkozással sem lehetett megmenteni, és a balesettel összefüggésben bal szemén zöld hályog alakult ki, amely csaknem teljes látásvesztést idézett elő. A felperes 1976. szeptember 1. óta a Vakok Intézetében él.
A felperes törvényes képviselője útján beadott keresetlevelében 20 000 forint általános kártérítésre és 1976. január 1-től 500 forint baleseti járadék megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Utóbb keresetét akként módosította, hogy a havi járadék összegét 1976. szeptember 1-től havi 260 forintban – intézeti díj összegében – kérte megállapítani.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy őt a baleset bekövetkezésében semmiféle mulasztás nem terheli.
Az első- és másodfokú bíróság a keresetet elutasította és megállapította, hogy a felperes sérülése arra vezethető vissza, hogy a gyermekek felügyeletét elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság határozatával mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és elrendelte annak tisztázását, hogy az alperes a munkálatokkal kapcsolatban a biztonsági előírásokat hogyan szervezte meg és tartotta meg.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a keresetet ismét elutasította. A másodfokú bíróság a perben közbenső ítéletet hozott és megállapította az alperes felelősségét, egyben azt is, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes hozzátartozóit is felelősség terheli. Ezért kármegosztást alkalmazott és a kárt a felperesre terhesebb 80–20%-os arányban osztotta meg. A közbenső ítélet indokolása szerint az alperesnek a munkaterületet úgy kellett volna elkeríteni, hogy oda idegen személy – különös gyermek – ne mehessen. Az Építőipari Baleset-elhárító és Egészségvédő Óvórendszabály előírásainak elmulasztása miatt tehát a balesetért felelős. A baleset bekövetkezésében azonban jelentős mértékben közrehatott az, hogy a felperes hozzátartozóit a felügyelet ellátásában mulasztás terheli. A felügyelet elmulasztásában tanúsított vétkességük miatt tehát a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztást alkalmazott.
A jogerős közbenső ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Kármegosztás alkalmazásának a Ptk. 340. §-a (1) bekezdése alapján csak felróható magatartás esetén lehet helye. A kiskorú felperes magatartása viszont nem felróható. A baleset időpontjában az 1967-ben született kiskorú felperes ugyanis belátási képességgel nem rendelkezett. A Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése szerint pedig akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. A másodfokú bíróság a kármegosztást a gondozói kötelesség megszegése miatt alkalmazta. Ez a rendelkezés azonban jogszabálysértő, miután a kiskorú gondozását és felügyeletét ellátó személyek nem álltak perben.
A felügyeleti kötelezettség elmulasztása a gondozó és nem a vétőképtelen személy felróható magatartásán alapul. Ezzel kapcsolatban a PK 412. számú állásfoglalással módosított PK 39. számú állásfoglalás kimondja: „a gondozónak a felügyelet ellátása körében fennálló vétkessége nem lehet alap arra, hogy a felelős személy a gyermek kárának a viselése alól mentesüljön, mert ez a gondozó vétkességének a károsult gyermek terhére való beszámítását eredményezné, márpedig ez a felelősségi rendszer céljával és alapgondolatával szemben állna”.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a vétőképtelen felperes terhére kármegosztást alkalmazott azon az alapon, hogy a gondozója megszegte felügyeleti kötelezettségét.
A kifejtettekből azonban nem következik, hogy a gondozó a mulasztásával okozott kárért felelőssé nem tehető. A gondozó felróható magatartása a Ptk. 339. §-ában és a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdésében foglaltak mellett alapul szolgálhat arra, hogy az alperes a közrehatás arányában megtérítési igénnyel lépjen a felperes gondozóival szemben. Az alperes megtérítési igénye a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerint áll fenn; egymás irányában felelősségük mértékét magatartásuk felróhatóságának foka (aránya) határozza meg [Ptk. 344. § (1) bek].
Csak utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az alperesnek nem kell a vele szemben folyamatban levő per jogerős befejezését megvárnia megtérítési igényének az érvényesítésével. Fennáll a lehetősége annak, hogy a felperes gondozóival szemben a pert már most megindítsa.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét részben hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a kiskorú felperessel szemben a perbeli balesettel kapcsolatban az alperes teljes kártérítő felelősséggel tartozik. (P. törv. V. 20 588/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás