PK BH 1980/96
PK BH 1980/96
1980.12.01.
I. Az a személy, aki 1947. június 1-én nagykorúságát még nem érte el, a Csjt. rendelkezései szerint kérheti családi jogállásának rendezését [Csjt. 56. § (2) bek., 58. §].
II. Ha az apa, illetőleg az a személy, aki ellen az apasági keresetet meg kellene indítani, nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani [Pp. 295. § (3) bek.].
A felperes 1940. január 3-án született V. T. nevű anyától S. Gy. cs.-i lakos 1940. február 5-én elismerte, hogy a gyermek tőle származik. E nyilatkozat megtételét a B-i Járás Cs-i Anyakönyvi Kerületének anyakönyvvezetője az anyakönyvbe bejegyezte.
S. Gy. 1943. június 9-én, a felperes anyja, B. I.-né V. T. pedig 1945. július 10-én meghalt. A felperes ezt követően nevelőszülőkhöz került, akik a gyermeket mint V. Katalint fogadták magukhoz, s a felperes okmányai is V. Katalin nevére szóltak. Ezen a néven kötött házasságot 1958. október 11-én. Gyermeke születési anyakönyvi kivonatában is ezen a néven szerepel.
A felperes 1966. januárjában személyi igazolványa kiállításához kérte a Cs-i Anyakönyvi Kerülettől születési anyakönyvi kivonatát. E kivonat szerint a felperes leánykori neve S. Katalin, szülei pedig S. Gy. és V. T. A személyi igazolványába nevét ezen okmány alapján S. családi névre jegyezték be. Az anyakönyvi kivonat alapján a felperes S. Gy.-t tekintette édesapjának, e névre van kiállítva valamennyi okmánya is. A felperes S. családi néven szerezte házasingatlanát, személygépkocsiját és minden egyéb vagyontárgyát.
A felperes leánya, B. E. személyi igazolványának elkészítéséhez, 1977-ben az E.-i Anyakönyvi Kerület hivatalból megkereste a Cs.-i Anyakönyvi Kerületet a felperes születési anyakönyvi kivonatának megküldése iránt. A születési anyakönyvi kivonat beszerzése után az E.-i Városi Anyakönyvi Kerület értesítette a felperest, hogy az anyakönyvi bejegyzést az apa vonatkozásában nem fogadja el, miután S. Gy. az apai elismerő nyilatkozatot nem erősítette meg.
Ezt követően az anyakönyvi bejegyzést az anyakönyvi felügyelő hatóság az eredetire visszaállította, tehát a felperes nevét V. Katalinra módosította és az anyakönyvben ez idő szerint V. Katalin házasságon kívül született gyermekként szerepel.
A felperes 1977. november 19-én keresetet terjesztett elő, amelyben kérte: a bíróság állapítsa meg, hogy „édesapja S. Gy., valamint azt, hogy a S. családi név viselésére továbbra is jogosult”.
A felperes az első tárgyaláson a bíróság tájékoztatása után a keresetét módosította és kérte: „a bíróság állapítsa meg azt, hogy 1940. január 3. óta S. Katalin név használatára jogosult”. A felperes az apaság megállapítása iránt keresetét nem tartotta fenn. A kirendelt ügygondnok a módosított keresetnek való helytadást nem ellenezte.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 1940. január 3-tól kezdődően „a S. családi név használatára jogosult, így a nevezett születésétől kezdődően S. Katalin”. A peres felek az ítélet kihirdetése után fellebbezési jogukról lemondtak, ezért a bíróság a Pp. 221. §-ának (4) bekezdése alapján az ítélet részletes indokolását mellőzte. Az ítélet első fokon jogerős lett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes keresetében az alperes apaságának megállapítását kérte, és ehhez kapcsolódóan igényelte a S. név használatára való feljogosítását. A bíróság téves tájékoztatásának eredményeként a felperes az apaság megállapítása iránti keresetétől elállt, holott a bírósági eljárásban csak ezt az igényt érvényesíthette volna. A névviselés kérdésében hozott ítéleti rendelkezés ugyanis jogszabályba ütközik, mert ennek az igénynek az elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe, ezért a névviselés kérdésében a bíróság döntést nem hozhatott volna.
A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperest arról tájékoztatja, hogy keresetét csak az apaság megállapítása iránt tartsa fenn.
A felperes apaság megállapítása iránti igényének bírósági hatáskörben történő elbírálására ugyanis jogszabályaink az adott esetben lehetőséget adnak. A Csjt. 56. §-ának (2) bekezdése értelmében az a személy, aki 1947. június 1. napján nagykorúságát még nem érte el, a hatályos Csjt. rendelkezései szerint kérheti családi jogállásának rendezését. A felperes 1940. január 3-án született, így 1947. június 1-én még nem volt nagykorú személy, ennélfogva az apaság megállapítása iránti keresetét jogszerűen terjeszthette elő, amikor családi jogállásának rendezetlenségére utaló hatósági értesítést kapott.
A Csjt. 58. §-a értelmében az 1947. június 1. napja előtt történt apai elismerésnek az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor van teljes hatálya, ha azt az apa 1947. június hó 1. napja után szabályszerű nyilatkozattal megerősítette.
A perben beszerzett születési anyakönyvmásolatból kitűnik, hogy S. Gy. 1940. február 5-én a felperest a maga gyermekének elismerő nyilatkozatot tett az anyakönyvvezető előtt, de az akkor hatályos jog alapján vele szemben apasági vélelem nem keletkezett. S. Gy. 1943. június 9-én elhunyt, ennélfogva 1947. június 1-jéig az apai elismerő nyilatkozatát nem erősíthette meg. A felperesnek családi jogállása rendezéséhez apaság megállapítása iránti keresetet kellett előterjesztenie és mivel ezt megtette, ezt az igényét a perben el kellett volna bírálni. A bíróságnak ezzel ellentétes eljárása megalapozatlan és törvénysértő.
Az új eljárásban a felperest tájékoztatni kell jogai helyes gyakorlása felöl, fel kell tehát hívni őt apaság megállapítása iránti kereseti kérelem előterjesztésére, és ezt az igényét kell elbírálni. Ennek során az anyakönyvi adatok bizonyítékként értékelhetők.
Végül felhívja a Legfelsőbb Bíróság a figyelmet arra, hogy a járásbíróság tévesen tekintette az elhalt S. Gy.-t alperesnek. A jogképesség ugyanis a halállal megszűnik (Ptk. 22. §), ebből folyólag meghalt személy a perben sem szerepelhet (Pp. 48. §). Ha az apa, illetőleg az a személy, aki ellen az apasági keresetet meg kellene indítani, nem él, a keresetet a Pp. 295. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani. A kirendelt ügygondnok ilyen esetben nem más személy képviselőjeként jár el, hanem saját személyében áll alperesként perben. A törvény további rendelkezése szerint pedig az ügygondnok kirendeléséről a bíróság értesíti a gyámhatóságot és tájékoztatja a per adatai szerint ismert helyen lakó egyenes ági rokonokat a beavatkozás lehetőségéről. A járásbíróság ennek az értesítési, illetőleg tájékoztatási kötelezettségének sem tett eleget.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 606/1979/2 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás