GK BH 1980/99
GK BH 1980/99
1980.12.01.
Nincs helye módosítási felár érvényesítésének, ha a felek már a vállalkozási szerződés aláírása előtt megállapodtak a tervmódosításban [17/1975. (XII. 29) ÉVM-ÁH sz. r. 15. § (2) bek.].
A felperes alvállalkozó módosított keresetében egy nyomdaépítkezés cölöpalapozási munkájával kapcsolatban az alperes generálkivitelezőt 4 837 593 Ft vállalkozói díj alapulvételével 1977. szeptember 1-től november 24-ig terjedő 85 napra járó 168 980 Ft kamat, árkockázati fedezet címén 573 414 Ft, pót- és tervmódosítási felár címén 95 556 Ft, vagyis összesen 837 950 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az alperest 4 837 593 Ft után 1977. szeptember 14-től 1977. november 24-ig terjedő időre 15% késedelmi kamat, továbbá 673 167 Ft-nak és 1977. szeptember 14-től a fizetés napjáig terjedő évi 15%-os kamatának a megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladó részében a keresetet elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárást a 4 837 593 Ft számlaösszeg késedelmi kamata, az árkockázati fedezet címén támasztott 573 414 Ft, végül a pót- és tervmódosításos munkák felára címén érvényesített 95 556 Ft követelések tekintetében kellett lefolytatni.
Az újabb eljárás eredményképpen hozott ítéletében az elsőfokú bíróság az alperest 837 950 Ft és 1977. november 25-től járó évi 15%-os kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperest a követelt 168 980 Ft kamat megilleti „ugyanis felperes azt számlázta, amire alperessel 1977. november 11-i szerződésmódosításban megállapodott. Felperes 1977. augusztus 16-án számlát adott, a számla kifizetésének határideje 15 nap volt, ezzel szemben alperes csak részben teljesített”.
Az árkockázati fedezet kérdésében a bíróság azért hozott marasztaló határozatot, mert „az 1977. november 22-i szerződésmódosítás alapján” megállapította, hogy „annak egységárai 1976. évi árszinten állnak”.
A pót- és tervmódosításos munkák felárával kapcsolatban a bíróság azt állapította meg, hogy az eredeti tervek szerint SOIL-MEC Rt. 10-es típusú berendezéssel kellett volna a munkát végezni, ezzel szemben a beruházó SOIL-MEC S/3 típusú gépet szerzett be. Emiatt a terveket módosítani kellett, a beruházó 1977. március 29-én rendelte meg a pótmunkát. A felperes kimunkálta a vetítési alapot is és kérte a tétel után is késedelmi kamat megállapítását. „A bíróság megállapította, hogy az eredeti tervtől eltérően kívánta a beruházó a cölöpöket leveretni, nem kétséges, hogy határidőtartás céljából. A pótmunka vetítése alapja bizonyított, annak mértéke a szerződés mellékletét képező kv. (szerint) 0,2%”.
Az alperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A késedelmi kamat (168 980 Ft) vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a felperes követelése idő előtti volt. Az átadás-átvétel ugyanis 1977. szeptember 13-án történt, addig a felperes számlát nem állíthatott volna ki. Az árkockázati fedezet (573 414 Ft) követelését azért tartotta alaptalannak, mert a megállapodás szerint a munkára a Budapesti Építőipari Irányáras Egységárgyűjteményt kell alkalmazni, amely 1976. december 31-i árszinten készült. Az 1976. augusztusi organizációs időpontig visszamenőleg a felperest nem illeti meg árkockázati fedezet, 1977. január 1-től kezdve pedig az alperes az árkockázati fedezetet megfizette.
Az alperes a pót- és tervmódosításos munka felárával (95 556 Ft) kapcsolatban azért állította a követelés alaptalanságát, mert a tervmódosítás kezdeményezése a felperestől indult ki. Vitatta annak összegszerűségét is, mert a jogszabályban kötelezően előírt felár 3%.
A felperes becsatolta a tervezővállalatnál 1977. január 17-én felvett jegyzőkönyvet. Ebben a tervező úgy nyilatkozott, hogy „A peres felek által fentiekben felsorolt költségvetések az 1976. augusztus 10–13-i időpontban érvényes utánpótlási árak alapján készültek, vagyis a költségvetések 1976. évi árszintnek felelnek meg”. Az alperes a jegyzőkönyvben nem nyilvánított ellenvéleményt. A felperes egyúttal csatolta a tervezővállalatnál 1977. március 1-én a „... kivitelezés... gyorsítását célzó műszaki elemzés” tárgyú konzultációról felvett emlékeztetőt. Azt kívánta vele bizonyítani, hogy nem ő kezdeményezte a tervmódosítást.
A fellebbezés részben alapos.
Az Északi Klíma és Rotáció kivitelezési szakaszok átadás-átvételének a befejezése 1977. szeptember 13-án történt. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvből megállapítható, hogy ez részteljesítés volt. A vállalkozói díjnak a részteljesítésre eső részére az alperes fizetési kötelezettsége a 15 napos fizetési határidőre tekintettel csak 1977. szeptember 28-án következett be. Késedelme tehát november 24-ig számítva 57 nap. A 4 837 593 Ft összeg egy napi kamata 1988 Ft, így a felperest 57 napra 113 316 Ft illeti meg, az ezen a címen követelt 168 980 Ft helyett.
A felperes szerint a számla megküldésének időpontjától érvényesített kamatkövetelés azért jogos, mert az alperes átvételi késedelemben volt. Az átvételi késedelem időtartamára azonban a jogosultat nem késedelmi kamat, hanem – feltéve, hogy a másik fél vétkes – késedelmi kötbér illeti meg. A felperes kötbér iránt nem indított keresetet az alperes ellen.
A szerződéses iratokban és a különböző időben készült költségvetésekben az árszintre vonatkozólag található ellentmondások tisztázása végül is a fent ismertetett jegyzőkönyvvel történt meg. Eszerint a tervezői költségvetés és az annak alapján kiállított számlák egységárai az 1976. augusztusának megfelelő utánpótlási árakat vették figyelembe. Ezek szerint jogos a felperesnek az az igénye, hogy az alperes ne csak 1977. január 1-től, hanem 1976. augusztustól fizesse meg a havi 2 ezrelékes árkockázati fedezetet. Az alperesnek az Egységárgyűjteményre történt hivatkozása nem fogadható el, mert ezen az alapon a saját megrendelőjével kíván elszámolni, az Egységárgyűjtemény alkalmazására azonban a felperessel nem állapodott meg.
A pót- és tervmódosításos munka felára a 17/1975. (XII. 29.) ÉVMÁH sz. rendelet 15. §-ának (1) bekezdése szerint a beruházások kivitelezése során megrendelt pótmunkák, a tervmódosítás miatt elmaradó tételek helyébe levő munkák, a tervmódosítás miatt felmerülő bontási munkák nyersköltsége után illeti meg a kivitelezőt, ennek mértéke 3%. A vállalkozói díj megállapításának alapjául szolgáló tervezői költségvetések valóban tartalmaztak kivitelezési szakaszonként 0,2% előirányzatot a pót- és tervmódosításos munkák felárára. A költségvetésben biztosított fedezet még nem adott jogot a felperesnek arra, hogy valamennyi kivitelezési szakasz számlájában a költségvetés alapján az elvégzett munkák nyersköltségére 0,2%-os pótlékot elszámoljon. A felperes az elszámolást azzal kívánta alátámasztani, hogy a nagy teljesítményű SOIL–MEC géplánc alkalmazása miatt a cölöpkiosztás változott, módosított tervek alapján végezte a kivitelezést. Vitatta az alperesnek azt az állítását, hogy a tervmódosítási javaslat tőle eredt, és hogy emiatt nincs joga a felár felszámítására [17/1975. (XII. 29.) ÉVM-ÁH sz. r. 15. § (2) bek.].
Az tény, hogy a szerződés megkötése előtt folytatott tárgyalások során a felek a beruházó, a tervező és a felügyeleti hatóságok együttműködésével vizsgálták, hogy miként lehetne a szóban levő jelentős nagyberuházás cölöpalapozását úgy elkészíteni, hogy a Kormány által meghatározott üzembe helyezési időpont megtartható legyen. A legkedvezőbb megoldás (technológia) keresése a felperesnek éppen úgy a népgazdaság iránti kötelezettsége volt, mint az alperesnek, a tervezőnek, a beruházónak és a felügyeleti hatóságoknak.
A felperes az új eljárásban csatolta a Könnyűipari Beruházási Vállalatnál 1977. március 29-én felvett emlékeztetőt. Ezen a napon a résztvevők megállapodtak abban, hogy a kivitelezés meggyorsítása érdekében a felperes 1977. április 12-re felrendeli a szegedi Tisza-híd építkezésen üzemelő gépláncát és áttelepíti a vitás kivitelezés helyszínére. A tervező 1977. április 12., június 15. és augusztus 31. határidőkre szolgáltatja a cölöpalapozási terveket, amelyek az 520 mm-es alapok helyett 830 mm-est írnak elő. A fellebbezési tárgyalás adatai szerint a nagy teljesítményű SOIL–NEC berendezés áttelepítése erre az időpontra meg is történt, 1977. augusztusban pedig üzembe állt a Kormány rendelkezése folytán soron kívül importált másik, azonos típusú berendezés is.
Megállapítható tehát, hogy a szerződéstervezet aláírása előtt a felek már megállapodtak abban, hogy a kivitelezés módosított tervek szerint fog történni, minthogy ezt a közösen kiválasztott technológia szükségessé teszi. Az alapozás módosítással érintett részére vonatkozó terveket a beruházó és a tervező hatálytalanították, s így a felperes eleve a módosított tervek végrehajtására vállalkozott. A megállapodás szerint a felperes szolgáltatásának a részletes meghatározása a később szolgáltatandó módosított tervekkel történik. Ilyen körülmények között nem állapítható meg, hogy a kivitelezés során tervmódosítás történt, ezért a felperes az említett címen felár felszámítására nem jogosult. Az alperes által említett, a Déli Klímánál végrehajtott későbbi tervmódosítás miatt a felperes nem igényelt pótlékot.
A fellebbezési eljárásban felvett bizonyítás eredményéhez képest a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperest árkockázati fedezet címén 573 414 Ft, késedelmi kamat címén 113 316 Ft, összesen 686 730 Ft illeti meg, az első fokú ítéletnek a felperes által nem fellebbezett rendelkezése szerinti időponttól járó kamatokkal együtt.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – a fentiek értelmében megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 686 730 Ft-ra és járulékaira szállította le. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 844/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás