PK BH 1981/104
PK BH 1981/104
1981.03.01.
Társasüdülőben építés alatt álló lakrész eladása esetén az eladó általános jövedelemadó fizetési kötelezettsége akkor áll fenn, ha az eladáskori forgalmi érték meghaladja az eladott lakrész építésére fordított tényleges költséget [35/1971. (XII. 17.) PM sz. r. 3. § f) pont, 36. § (5) bek.]*.
A felperes mint a h.-i társasüdülő építőközösségének a tagja az 1976. július 27-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a h.-i 2435 számú tulajdoni lapon felvett 2376 hrsz. ingatlan 108/22 664 tulajdoni illetőségét, amely egy szobából és mellékhelyiségekből álló üdülőegységnek felel meg. A felperes ezt a tulajdoni illetőségét az 1977. február 28-án kelt adásvételi szerződéssel 40 000 forint vételárért eladta F. G. és felesége részére. A szerződés 4. pontjában a felek megállapították, hogy a vételár azonos az eladó (felperes) által az építőközösség részére az szerződéskötés napjáig teljesített befizetéssel.
Az első fokú adóhatóság az általános jövedelemadóról szóló kormányrendelet végrehajtásáról kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM számú rendelet (Vhr.) 3. §-ának f) pontja alapján a felperest 8240 forint általános jövedelemadó és 1648 forint községfejlesztési hozzájárulás megfizetésére kötelezte.
Az alperes a fellebbezés folytán határozatával az ingatlan eladáskori forgalmi értékét 60 000 forintban állapította meg, és további időalap csökkentő tényező figyelembevételével az első fokú államigazgatási határozatot módosítva 3270 forint általános jövedelemadó és 654 forint községfejlesztési hozzájárulás törlését rendelte el.
A felperes keresetében az alperes határozatának az első fokú államigazgatási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A Vhr. 36. §-ának (5) bekezdésére hivatkozva azzal érvelt, hogy a tulajdoni illetőségére fordított tényleges költség (68 481 forint) meghaladta az eladáskori forgalmi értéket, így kimutatható jövedelem hiányában jövedelemadó fizetésére sem kötelezhető. Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében a Vhr. 36. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével mindkét fokú államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a perbeli esetben a Vhr. 36. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések, amelyek szerint az ingatlanvagyon átruházásából [Vhr. 3. § e) és f) pont] származó adóköteles jövedelem megállapításánál az ingatlan szerzésekor és elidegenítésekor fennállott forgalmi érték különbözetéből kell kiindulni, nem alkalmazhatók.
A perbeli üdülő építése ugyanis folyamatosan történt, ehhez a tagok folyamatosan járultak hozzá meghatározott összegekkel. Az építkezés költségeinek a felperesre jutó része túlhaladta a felperes által befizetett összeget, és így a forgalmi érték is magasabb volt, mint a szerződésben kikötött vételár. A bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a felperes a tényleges kiadásával egyező vételárért értékesítette ingatlanát. Vételár-különbözet mint jövedelem tehát nem jelentkezett nála, következésképpen jövedelemadó fizetési kötelezettségének megállapítására nem volt jogalap.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és a 254. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Álláspontja szerint amennyiben jövedelemadó alá eső értékkülönbözetet meg is lehetne állapítani, az nem a felperesnél, hanem a vevőknél realizálódott. A felperes ugyanis az építőközösségnek a szükséges folyamatos befizetéseket nem teljesítette és azokat helyette – nyomban a vétel után – az új vevőknek kellett pótolniuk.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás – az alábbiak szerint – alapos.
A Vhr. 3. §-ának f) pontja alapján általános jövedelemadót köteles fizetni, akinek nem öröklés útján, hanem egyéb módon szerzett föld- vagy házingatlannak a szerzéstől számított tíz éven belül értékkülönbözettel (Vhr. 36. §) történő eladásából származó jövedelme van.
A Vhr. 36. §-ának (5) bekezdése szerint: a földingatlanra annak megszerzése után emelt – befejezett vagy befejezetlen (használatra még nem alkalmas) – épület átruházása esetén az épület elidegenítéskori forgalmi értékének és az épületre fordított tényleges költségeknek a különbségéből kell kiindulni. Annak nincs ügydöntő jelentősége, hogy az illetőségét elidegenítő építőközösségi tagot megillető épületrész megépítésének költségeit – a szerződéskötés időpontjában – fedezte-e az általa befizetett összeg. Az építőközösségnek ugyanis a megelőlegezett többletköltségek megtérítésére kötelmi igénye van. Az illetőségét elidegenítő tagnak vagy jogutódjának tehát ilyen esetben is be kell fizetnie a különbözetet a közösség pénztárába. Téves tehát az a jogi álláspont, amely a Vhr. 36. §-ának (5) bekezdésében írt rendelkezések figyelmen kívül hagyásával kizárólag az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával látja az adóalapot megállapíthatónak.
A perbeli társasüdülőben építés alatt álló lakrész forgalmi értéke az eladáskor a rendelkezésre álló peradatok szerint 60 000 forint volt. Eltérő jogi álláspontjuk folytán azonban az eljárt bíróságok nem tárták fel a bizonyítási eljárás során a felperes tulajdoni illetőségének megfelelő lakrészre fordított tényleges költségeket. A felperes a keresetlevélben azt állítja, hogy ez a költség 68 481 Ft volt. A társasüdülő intézőbizottságának a felpereshez intézett leveléből csupán az tűnik ki, hogy az 1976. december 31-i mérlegadatok szerint a levélben felsorolt költségek összege 4 922 637 Ft volt. Ez a levél azonban nem részletezi a kivitelezési munkák egyenértékét, így az sem állapítható meg, hogy a perbeli üdülőegységre ténylegesen fordított építési költségek összege a szerződés megkötésekor miként alakult. Ilyen körülmények között a jogerős ítélet megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a társasüdülő intézőbizottságának megkeresése, szükség esetén szakértő kirendelése útján meg kell állapítani a felperes által eladott lakrész építésére fordított tényleges költséget. Amennyiben ez eléri az eladáskori forgalmi értéket, úgy – értékkülönbözet hiányában – a felperesnek adófizetési kötelezettsége nem áll fenn. (P. törv. V. 20 724/1980. sz.)
*.
A kérdést a 38/1980. (XI. 22.) PM sz. r. 3. §-ának (7) bekezdése és a 37. § (4) bekezdése a korábbival azonos tartalommal szabályozza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás