PK BH 1981/105
PK BH 1981/105
1981.03.01.
Az általános jövedelemadó fizetési kötelezettség megállapítása szempontjából a zártkerti ingatlant külterületi ingatlannak kell tekinteni [35/1971. (XII. 17.) PM sz. r. 3. § e) pont;* 1967. évi IV. tv. 26. § (1) bek.].
A felperesek az 1978. január hó 27-én kelt adásvételi szerződéssel eladták szántó megjelölésű 739 négyszögöl területű, egyenlő arányban közös tulajdonukban volt zártkerti ingatlanukat T. T., T. J. és T. S. z.-i lakosoknak.
Az első fokú pénzügyi hatóság az ingatlan 72 500 Ft-ban meghatározott és az eladók által fele-fele arányban felvett vételár alapulvételével az I. r. felperest 4560 Ft általános jövedelemadó és 912 Ft községfejlesztési hozzájárulás, a II. r. felperest pedig 4560 Ft általános jövedelemadó és 777 Ft községfejlesztési hozzájárulás megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a kivetett összeget adó helyesbítés címén csökkentette, egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az államigazgatási szervek a felperesek adófizetési kötelezettségét az általános jövedelemadóról szóló 47/1976. (IX. 30.) PM sz. rendelettel módosított és kiegészített 35/1971. (XII. 17.) PM sz. rendelet (Vhr.) 3. §-nak e) pontja alapján állapították meg. Eszerint adóköteles a földterület megosztásából, továbbá a több építési telek kialakítására, illetőleg több nem lakás céljára szolgáló helyiség (üdülő, garázs stb.) elhelyezésére alkalmas belterületi, valamint a legalább 1500 négyzetméter (417 négyszögöl) külterületi földrészletnek vagy tulajdoni hányadának osztatlan tulajdonközösséget eredményező, vagy az említett ingatlanoknak az állam, illetőleg más jogi személy részére történt eladásból származó jövedelem.
A felperesek kereseti kérelmükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérték arra hivatkozással, hogy az értékesített ingatlanuk zártkerti, területe pedig csak 739 négyszögöl.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában kifejtett indokok alapján.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait az első fokú államigazgatási határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az eljáró államigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a Vhr. 3. §-a e) pontjának alkalmazására nem volt jogszabályi lehetőség, mivel a felperesek ingatlana zártkertben és nem külterületen helyezkedik el. Szükségesnek tartotta azonban a Vhr. 3. §-ának f) pontjában foglaltakra tekintettel felperesek tulajdonszerzésének vizsgálatát. E vonatkozásban arra a peradatra utalt, hogy a felperesek – örököstársaikkal – 1962-ben öröklés jogcímén szerezték meg az ingatlant, majd egymás között egyenlő arányban – tulajdonközösség megszüntetése útján – 1969-ben lettek az igatlannak tulajdonosai. A járásbíróság ez utóbbi okból, a tulajdonközösség megszüntetése címén szerzett ingatlannak 10 éven belüli értékesítése miatt az ezzel összefüggő tényállás tisztázása érdekében kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedtek, hogy a zártkerti ingatlan eladására a Vhr. 3. §-ának e) pontjában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók.
A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. tv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint „zártkert a község (város) külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része”.
Ebből a jogszabályi rendelkezésből egyértelműen megállapítható, hogy a zártkerti ingatlant külterületi ingatlannak kell tekinteni. Az alperes tehát a Vhr. 3. §-ának e) pontja alapján, jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperesek általános jövedelemadó fizetési kötelezettségét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. A feleket perben tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, a felperesek pervesztesek lettek, így illeték megfizetésére egyik fél sem köteles [16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 5. § (1) bek., b) pont, 20. § (1) bek.]. Az alperest a perben nem jogtanácsos képviselte, így részére perköltség nem jár [Pp. 75. § (1) bek.]. (P. törv. V. 20 762/1980. sz.)
*
A kérdést a 38/1980. (XI. 22.) PM sz. r. 3. §-ának (6) bekezdése ezzel a rendelkezéssel azonosan szabályozza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás