BK BH1981/11
BH1981. 11.
1981.01.01.
I. A társasház nem jogi személy, perbeli jogképessége a társasház tagjainak vagyis a társasházközösségnek van, amelynek képviselőjeként a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke járhat el [1977. évi 11. sz. tvr. 18. § (1) és (2) bek.; PKT 4/1979. sz.].
II. Távhőszolgáltatási berendezés idegen ingatlanban történő elhelyezésére az ingatlan használatára használati engedélyt kell kérni. A használati jog gyakorlásáért az ingatlan tulajdonosát térítés illeti meg [1962. évi IV. tv. 7. §; 4/1963. (X. 12.) NIM sz. r. 10. §; 9/1972 (XII. 7.) NIM sz. r. 1. § és 13. §].
A perbeli társasházban levő két, egyenként 19,20 m2-es és egy további 26 m2-es helyiségben az alperes hőközpontot üzemeltet. Ez a hőközpont biztosítja a lakóépület, valamint a két szomszédos – állami tulajdonban levő – lakóépület fűtését, illetve melegvíz-ellátását.
A felperesek keresetlevelükben az alperest évi 12 656 forint bérleti díj megfizetésére kérték kötelezni. Előadták, hogy az épületben levő közös helyiségekben elhelyezett hőközpont a szomszédos két lakóépület fűtését is biztosítja, így valójában csupán az egyik helyiség használata szolgálja a felperesek érdekeit. A további két helyiség használatáért ezért az alperes térítés fizetésére köteles.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy használati díj címén 1973. december 31. napjától kezdődően évi 12 656 forintot fizessen meg a felpereseknek. Kötelezte az alperest 6000 forint perköltség megfizetésére is. A bíróság megállapította, hogy a perbeli társasházban háromszor akkora berendezés van, mint amekkora a ház ellátásához szükséges lenne. Gazdaságossági szempontok indokolttá teszik ilyen közös hőközpontok kialakítását, ez azonban nem indokolhatja, hogy más házak ellátásához szükséges berendezések elhelyezésére ellenszolgáltatás nélkül vegye igénybe az alperesi vállalat az említett helyiségeket. Így tehát a többlethelyiségek használatáért az alperest a 8/1971. (II. 10.) Korm. számú rendelet 8. §-a alapján használatidíj-fizetési kötelezettség terheli.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felperes az ingatlan megvásárlásakor tudta, hogy a három helyiségben az üzemeltető vállalat – jelen esetben az alperes – a fűtés- és melegvíz-szolgáltatáshoz szükséges berendezési tárgyakat helyezi el, azokat tehát más célra a felperes nem használhatja. Ha pedig ezek a helyiségek nem hasznosíthatók a felperes részéről, akkor azok használatáért használati díj követelésére nem jogosult. Hivatkozott a Pénzügyminisztérium X. Főosztálya 1977. december 28-án kiadott 60 979/1977. számú körlevelére, amelynek 6. pontja értelmében a hőközpont vállalati kezelésbe vételekor minden esetben ki kell kötni, hogy a vállalat a hőközpont elhelyezésére szolgáló helyiségek használatáért térítést nem fizet, mivel a hőközpontok átvételéből a fogyasztókra is különböző előnyök származnak.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A keresetlevél szerint a felperes a társasház. Az eljárt bíróságok is a „társasházat” tekintették felperesnek. A társasház azonban nem jogi személy, a társasház tagjainak van tehát fellépési jogosultságuk: Az 1977. évi 11. sz. tvr. 18. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke a társasházközösséget képviseli harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok, hatóságok és más szervek előtt. A társasházközösség ügyeiben eljárva a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke – a tulajdonostársak nevében – jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.
A Legfelsőbb Bíróság PKT 4/1979. számú állásfoglalása értelmében, amikor a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke a társasházközösség képviselőjeként járhat el, a társasházközösség ellen vagy a közösség által indított perben a tagok név szerinti feltüntetése általában mellőzhető. Az adott esetben is tehát mellőzhető – az érvényesített igény jellegére tekintettel – a társasházközösség tagjainak név szerinti feltüntetése.
A felperesek tehát „a G. társasház tagjai” – feltéve hogy az igényérvényesítés kapcsán a társasház közös képviselője, illetőleg az intézőbizottság elnöke járt el és adott megbízást a társasházközösség tagjait képviselő ügyvédi munkaközösségnek. A bíróságnak azonban a közös képviselőnek ezt a minőségét vizsgálnia kell. A peres iratokból nem tűnik ki, hogy valóban a képviseletre jogosult közös képviselő, illetőleg intézőbizottsági elnök adott-e megbízást az igény érvényesítésére. Ezt a körülményt tisztázni kell.
Helyesen mutat rá a törvényességi óvás arra, hogy a jogerős ítélet érdemben is megalapozatlan. A felperesek a per során azt adták elő, hogy öröklakásaikat az Országos Takarékpénztártól vásárolták és a fűtés és melegvíz-szolgáltatás biztosítására az alperessel 1975. május 7-én kötöttek szerződést. Ez a szerződés a peres iratoknál rendelkezésre áll, annak tartalma azonban nem terjedt ki a perbeli helyiségek használatával kapcsolatos kérdések rendezésére.
Az alperes állította, hogy a perbeli helyiségekért fizetési kötelezettség őt nem terheli, mert azok használata ellenében kezelési és karbantartási költségeket a felperesekkel szemben nem számít fel, valamennyi ilyen kiadást a másik két épületben levő lakások terhére számolja el.
Az eljárt bíróságok nem tisztázták a felek között létrejött jogviszony keletkezésének körülményeit, nevezetesen hogy a perbeli öröklakások vételekor a vonatkozó három helyiség mikénti használatával kapcsolatosan volt-e valamilyen kikötés, illetőleg az eladó e vonatkozásban miről tájékoztatta a felpereseket. Nem tisztázott az sem, hogy valóban nyújt-e a három helyiség használata ellenében az alperes a felperesek részére kedvezményeket.
A per eddigi adatai szerint az alperes távhőszolgáltatást biztosít a felperesek részére. A távhőszolgáltatás egyes kérdéseiről szóló 9/1972. (XII. 7.) NIM sz. rendelet 1. §-a szerint a rendelet hatálya alá tartozik a távhő-szolgáltatási célokat kielégítő hőenergiát termelő, szállító, elosztó, átalakító, átadó-átvevő (hőközpont, hőfogadó állomás), felhasználó (fogyasztó) berendezés és geotermikus hőforrás. E rendelet 13. §-a szerint a távhőszolgáltató által üzemeltetett berendezés elhelyezésére szolgáló idegen ingatlan használatára a VET (1962. évi IV. tv.) 7. §-a és a végrehajtásáról rendelkező 4/1963. (X. 12.) NIM számú rendelet alapján használati jogot kell kérni.
A használati jog gyakorlásáért az ingatlan tulajdonosát térítés illeti meg a VET 7. §-a, illetőleg a 4/1963. (X. 12.) NIM számú rendelet 10. §-a szerint. A 10. § (4) bekezdése értelmében az épület lakás céljaira nem használt része után fizetendő évi térítés az engedélyezett használati jog alapján elfoglalható helyiség alapterülete után m2-énként 30 forint.
A perben nincs tisztázva az a körülmény, hogy a használati jog kérdésében jött-e létre az érdekelt felek között valamilyen megállapodás – ennek hiányában pedig az alperes kérte-e a használati jog hatósági engedélyezését –, s az milyen eredménnyel járt. Vizsgálni kell azt is, hogy a használati díj kérdésében jött-e létre az érdekeltek között megállapodás, ennek hiányában a VET, illetőleg a 4/1963. (X. 12.) NIM számú rendelet alkalmazása mellett a felek közötti jogvita miként rendezhető.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 20 293/1980. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás