GK BH 1981/113
GK BH 1981/113
1981.03.01.
Kerítés létesítése mint a vadkár elleni védekezés egyik módja nem jogellenes cselekmény és ezért nem lehet indoka az emiatt a bérkilövések csökkenése folytán kiesett árbevétel kártérítésként való megfizetésének [1961. évi VII. tv. 34–35. §; Ptk. 339. §].
A felperes a keresetében az alperest nagyvadak elhullása miatt 145 717 Ft, vadkilövési veszteség (árbevételcsökkenés) címén pedig 300 000 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes a területét vadkiugratók nélkül kerítette be, és emiatt 2 szarvasbika, 17 szarvastehén, 8 őzsuta, 1 vaddisznó a kerítésnek ugorva elhullott. A kerítés egyébként megváltoztatta a vadjárás irányát és így kevesebb bérvadászatra nyílott lehetőség, ami nála az ebből eredő bérbevételt csökkentette. Kereseti előadásának alátámasztásaként tanúk és szakértő meghallgatását indítványozta.
Az alperes azzal védekezett, hogy jogszerűen járt el, amikor a mintegy 780 ha területét a vadkár megelőzése érdekében bekerítette. Elismerte, hogy vadkiugrókat nem létesített.
A felek egyezően előadták, hogy a bekerített részen a kerítés lezárása előtt közösen rendeztek vadászatot. A bekerített részen azonban továbbra is maradtak állatok.
Az elsőfokú bíróság – elfogadva az alperes védekezését – a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az 1970. évi 28. sz. törvényerejű rendelettel módosított 1961. évi VII. törvény 34–35. §-ai mind a vadászatra jogosultnak, mind pedig az ingatlan használójának kötelességévé teszi a vadkár megelőzését, illetve csökkentését. Az alperes ennek a kötelezettségének tett eleget, amikor a további vadkár megelőzése érdekében a perbeli területet bekerítette. Ebből következően a kerítés felállítása nem tekinthető jogellenes magatartásnak. A bíróság megítélése szerint a kereset elbírálása szempontjából – okozati összefüggés hiányában – nincs jelentősége annak, hogy az alperes nem létesített vadkiugratókat. Ezért a felperesnek a Ptk. 339. §-ára alapított igényét teljes egészében el kellett utasítani.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Nem tette vitássá, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a területét bekerítette, ezt a jogát azonban nem rendeltetésszerűen gyakorolta, mert figyelmen kívül hagyta a vadászat szakmai sajátosságait. A elsőfokú bíróság éppen ennek a bizonyításától fosztotta meg, amikor az indítványa ellenére szakértői vélemény beszerzését mellőzte.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően megállapított tényállás alapulvételével, a per anyaga megfelelő értékelésével megalapozottan utasította el a felperesnek a bérkilövés csökkenése folytán kiesett árbevétel iránti követelését.
A szóban levő kerítés felállítása és az árbevétel csökkenése között lehet okozati összefüggés. A kerítés felállítása ugyanis szükségképpen együtt jár a vadak korábbi megszokott viselkedésének a megváltoztatásával, eddigi mozgásszabadságának a korlátozásával, de minthogy a vadkár elleni védekezésnek ez a módja jogellenes magatartásnak nem minősül, az ebből eredő esetleges gazdasági hátrányt az alperes nem viselheti. Az e tekintetben előterjesztett fellebbezés tehát nem alapos.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kereset e részének elutasítását a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezésének további részével kapcsolatban az állapítható meg, hogy az ez idő szerint rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a felperesnek a vadelhullással kapcsolatos igénye megnyugtató elbírálásához.
Az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte a szakvélemény beszerzésére irányuló bizonyítási indítványt. Nem nélkülözhető ugyanis annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a felperes részéről hiányolt vadkiugratók létesítése mennyiben biztosította volna a bekerített területen maradt vadak károsodás nélküli elvonulását. Ha ugyanis a vadkiugratókkal az állatok elhullása elkerülhető lett volna, akkor az alperesnek a kerítést azok nélkül nem lett volna szabad megépítenie.
A fentiek szerint az alperes ezzel kapcsolatos kártérítési felelősségének a tisztázása érdekében a bizonyítási eljárás további kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az első fokú ítéletnek a keresetet 145 717 Ft erejéig elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 747/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás