GK BH 1981/115
GK BH 1981/115
1981.03.01.
A megrendelő nem tesz eleget kárenyhítési kötelezettségének, ha a vasúti értesítés vétele után a téves címzés miatt a feladóval vagy a vasúttal szemben a szükséges intézkedéseket elmulasztja [Ptk. 340. §].
A felperes megrendelő és az I. r. alperes között szállítási szerződés, az I. r. alperes megbízó és a II. r. alperes közötti bizományi szerződés jött létre. Ennek alapján az I. r. alperes két darab lyukkártya-lyukasztógép szállítására vállalkozott. A felperes megrendelésében szállítási címként Székesfehérvárt jelölte meg. Az I. r. alperes pedig a megrendelés igazolásában a budapesti raktárának címét jelölte meg a teljesítés helyeként. Az eltérést a felek nem tisztázták. A bizományi szerződésben ugyancsak az I. r. alperes raktárát jelölték meg ilyenként, és a II. r. alperes a külföldi féllel is az I. r. alperes budapesti címét közölte.
A Magyar Államvasutak a szállítmány megérkezését a felperesnek értesítésében jelezte. A felperes a gépek átvételét megtagadta, arról nem intézkedett, a MÁV részére sem tett semmilyen közlést. Később, nem megállapítható időben az I. r. és a II. r. alpereshez fordult, végül a II. r. alperes intézkedésére a vasút a cím módosítása után intézkedett a továbbszállításról. Erre azonban csak közel két hónappal később került sor. A vasút a 47 napi átvételi késedelem miatt 7320 Ft fekbért számított fel a felperesnek.
A felperes keresetében ennek az összegnek a megfizetésére kérte – felróhatóságuk arányában megosztottan – az alperesek kötelezését.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a szerződést nem szegte meg és nem okozta a fekbér felmerültét. A II. r. alperes pedig elévülésre hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes és az I. r. alperes között a szállítási szerződés az I. r. alperes budapesti raktára mint teljesítési hely megjelölése mellett jött létre. A felperesnek a vasút értesítésének kézhezvétele után a vasútnál kellett volna nyomban intézkednie. Az I. r. alperes bizonyította, hogy a II. r. alperessel a bizományi szerződést a felperessel kötött szerződéssel azonos feltételekkel kötötte meg. Sem az I. r., sem a II. r. alperes szerződésszegése nem volt megállapítható. A II. r. alperes igazolta, hogy a külföldi szállítónak helyes címet jelölt meg. A felperes keresete egyébként a II. r. alperessel szemben el is évült.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, az I. r. alperes kártérítésre kötelezését. Az I. r. alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogyan a gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható. A felperes ügyintézője az I. r. alperes ügyintézőjéhez fordult, mivel a küldeményt nem tudta azonosítani. Az I. r. alperes nem intézkedett, hanem a felperest a II. r. alpereshez utasította. Az I. r. alperestől elvárható volt, hogy intézkedjék. A helytelen címet a külföldi feladó csak az alperesektől szerezhette be.
A fellebbezés nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperes megkapta a vasút értesítését a küldemény megérkezéséről. Nincs adat arra, hogy a felperes a II. r. alperes intézkedéséig az I. r., illetőleg a II. r. alperest mikor kereste meg intézkedés végett. A felperes maga is elismerte, hogy a vasúti értesítő vétele után, „tapasztalat hiánya miatt” nem a vasúthoz fordult. A felperes fellebbezésében az I. r. alperes „küldözgetésére és hosszas ügyintézésére” hivatkozott, ugyanakkor sem az első fokú, sem a fellebbezési eljárásban tényelőadást sem tett arra, hogy első ízben mikor jelentkezett az I. r. alperesnél a küldeménnyel kapcsolatos problémájával. A helyes eljárás a felperes részéről az lett volna, hogy a vasút értesítésének vétele napján nyomban a bizonyítottan érintkezésbe lépett volna az I. r. alperessel és tapasztalat hiányában tőle tájékoztatást kért volna a teendőiről, sőt a felperesnek megvolt a lehetősége, hogy a vasútnál nyomban eljárjon és esetleg a küldemény újrafeladásával – a kárenyhítés érdekében – intézkedjék (Ptk. 340. §).
A felperes a vasútnál intézkedéseket nem tett, az alpereseket elkésetten, meg nem határozott időben, nem bizonyítható módon tájékoztatta és bár a téves teljesítési hely megjelöléséből eredő hátrányt elháríthatta volna, e kötelezettségének nem tett eleget.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-nak (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 338/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás