GK BH 1981/117
GK BH 1981/117
1981.03.01.
A szállító jogszabálynak megfelelő készrejelentése alapján a megrendelő átvételi kötelezettsége a közlést elfogadó külön nyilatkozat nélkül beáll [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 4. § (1) bek., 7. § (2) bek.].
A felek között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szerint az alperes 800 db naposlibát volt köteles szállítani a felperesnek 38 Ft/db egységáron. Megállapodtak abban is, hogy a felperes az átvett naposlibákat felnevelés után az év őszén az alperesnek sovány vagy hízott libaként visszaadja, az alperes pedig a Baromfifeldolgozó Országos Vállalat (BOV) által meghatározott egységáron átveszi és elszállítja. A felperes a 800 db naposlibát magántermelőknek hízlalásra adta át. A felperes a termelők előzetes közlése alapján augusztus 12-én, majd 18-án telefonon bejelentette az alperesnek, hogy augusztus 22-én 160 db hízott liba elszállításra készen áll. Az alperes csak augusztus 24-én, tehát kétnapos késedelemmel szállította el az állatokat. Emiatt 30 db liba a túlhízás következtében elhullott. A felperes szeptember 12-én kelt telexében újabb 160 db hízott liba szállítását jelentette be az alperesnek szeptember 19-i határnap megjelöléssel, amely válaszában közölte, hogy szeptember 19-én 13 órakor az árut elszállítja. Erre azonban csak szeptember 20-án, azaz 1 napos késedelemmel került sor és a késedelem folytán 27 db hízott liba elhullott. A termelők a felperest az ellene indított keresetükben 20 576 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni, amelynek a járásbíróság 20 178 Ft és kamatai erejéig helyt adott. A felperes ennek az összegnek és kamatainak, valamint a terhére megítélt 1200 Ft perköltségnek a megtérítése iránt terjesztette elő keresetét az alperes ellen.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a perbeli szolgáltatásra a szerződés nem jött létre, mert ennek egyik érvényességi kellékét, a teljesítési határidőt a megállapodás nem tartalmazza. Ezért szerződésszegés mint a kártérítés jogalapja nem állapítható meg. Azt nem tette vitássá, hogy szeptember 19-i átvételt vállalta és fuvareszközeinek meghibásodása miatt csak egy nappal később teljesítette. Előadta, hogy ezzel kapcsolatban 4685 Ft kár megtérítését vállalta a felperessel kötendő egyezség alapján. Vitatta a kár összegszerűségét és az okozati összefüggést is.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás keretében tanúkat hallgatott ki, beszerezte a járásbíróság előtt lefolyt per anyagát, majd 22 050 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint a felek között mezőgazdasági termékértékesítési szerződés volt érvényben, a visszaszállítás pontos határidejét azonban a szolgáltatás természetéből kifolyólag előre nem lehetett meghatározni. Hízott libák esetében az átadásnak napra és órára időzítve kell megtörténnie a túlhízásból eredő elhullások elkerülése érdekében. A felperes által előzetesen megjelölt határnaphoz képest két-, illetve egynapos késéssel történt az elszállítás, mely a hízott libák részbeni elhullását okozta. A járásbíróság előtti perben meghallgatott igazságügyi szakértő véleménye és a helyszínen több ízben is megjelent állatorvos nyilatkozata a késedelem és az elhullás közötti okozati összefüggést igazolta. A felperesnél emiatt bekövetkezett kárért tehát kimentés hiányában az alperesnek kell helytállnia.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Vitatta, hogy a felperessel kötött megállapodásból olyan kötelezettségei származtak, amelyek megszegése kártérítés alapjául szolgálhatna. Ismételten hivatkozott arra, hogy a megállapodásból hiányoznak a szállítási vagy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényességi kellékei, mert a teljesítés helye és a határideje, illetve a szolgáltatott áru mennyisége nincs meghatározva. Előadta, hogy az első szállítmány elszállítására augusztus 24-i időpontot jelölt meg, amelynek megfelelően, tehát késedelem nélkül teljesített, ezért szerződésszegést nem követett el. A szeptember 19-i határnapot egy nappal lépte túl, amely azonban nem okozhatta a keresetben megjelölt összegű kárt.
A fellebbezés nem alapos.
A per adatai – így az F/6/3. sz. alatt becsatolt megállapodás – szerint a felek a sovány vagy hízott libaként való visszaadás határidejeként az év őszét jelölték meg, amely a mezőgazdasági gyakorlatban szokásos értelmezés szerint augusztus 21-től november 21-ig terjedő teljesítési határidőt jelent. A szolgáltatás mennyisége pedig a természetes elhullás levonásával azonos az alperes által szállított 800 db naposlibával, végül az ellenszolgáltatás a BOV által megállapított egységáron számolandó el. Ily módon tehát a felek megállapodása tartalmazza a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek lényeges érvényességi kellékeit [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. (R.) 4. § (1) bek.] Ez okból téves az a fellebbezési érvelés, hogy a perbeli szolgáltatásra nem volt érvényes szerződés, és ezért szerződésszegés nem állapítható meg. Nem helytálló az alperesnek az az álláspontja sem, hogy az augusztus 22-i határnapon azért nem állt fenn átvételi kötelezettsége, mert e tekintetben nem állapodott meg a felperessel. A kötelezett a teljesítési határidőn belül – kellő időben [R. 7. (2) bek.] adott készrejelentés mellett – bármikor teljesíthet. Ezért – eltérő megállapodás hiányában – a készrejelentésben megjelölt határnapon a megrendelő köteles a felajánlott árut átvenni. E kötelezettsége beálltához tehát nincs szükség a közlést elfogadó nyilatkozatra. Az alperes átvételi kötelezettsége mindkét esetben a felperes készrejelentései alapján és az abban megjelölt időpontban következett be. A két, illetve egynapos átvételi késedelemmel tehát az alperes szerződésszegést követett el. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperest az átvételi késedelme miatt bekövetkezett kárért felelősség terheli.
A marasztalás összegszerűségében is megalapozott.
A per adatai, valamint a felperes ellen lefolyt perben beszerzett igazságügyi szakvélemény és állatorvosi nyilatkozat szerint a tömés befejeztével a vágás céljából való elszállításnak haladéktalanul kell megtörténnie, mert a máj ekkor már nem tudja betölteni méregtelenítő funkcióját, és túlhízlalás esetén a vágás elmaradása sómérgezés, illetve fulladás miatt bekövetkező elhullással járhat. Az alperes tanúként kihallgatott osztályvezetőjének vallomása szerint is ilyenkor az elszállításnál minden óra számít. A fentebb említett járásbírósági perben meghallgatott állatorvos véleménye szerint a szeptember 19-i szállítmányból 27 db hízott liba hullott el vagy került kényszervágásra sómérgezés miatt. Az azonos ártalomnak kitett – túlhízlalt –, augusztus 22-i állományból a tanúk vallomásai szerint a háromhetes tömési idő befejeztével mintegy 20-25 db hullott el.
Az augusztus 22-i és a szeptember 19-i határnap elmulasztása miatt a túlhízlalás folytán bekövetkezett 27 db-os, illetve 30 db-os elhullás tehát – a per összes adatainak helyes mérlegelése szerint – okozati összefüggésben áll az alperes késedelmével, ezért helytálló az alperest 22 050 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezés.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 558/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás