GK BH 1981/119
GK BH 1981/119
1981.03.01.
Ha az ítélethozatal előtt az adós a főkövetelést kifizette, az ítéletben a kamatot összegszerűen kell meghatározni, és nem hozható olyan rendelkezés, amely szerint „a kamatnak a kifizetésig járó összegét a feleknek kell kiszámítaniuk” [Pp. 213. §].
A felperes az alperesnek több tételben takarmánytápot adott el és részére bérszárítást végzett, amelyért járó és ki nem egyenlített követelése fejében 8 863 684 Ft-ot és annak 1978. november 15-től járó kamatait fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette.
A megyei bíróság által kibocsátott fizetési meghagyásnak az alperes ellentmondott és ebben arra hivatkozva kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését, hogy az szükségtelen és megalapozatlan. Előadta, hogy a felperes 1978. december 21-én már azonnali beszedési megbízással érvényesítette az igényét, és ennek alapján az átutalásokat a Magyar Nemzeti Bank a rendelkezésre álló fedezet erejéig meg is kezdte. Kifogásolta azt is, hogy a fizetési meghagyásban a bíróság őt 44 318 Ft illetékben is marasztalta.
Az ellentmondás után a felperes a keresetét 8 863 648 Ft-nak 1978. november 15-től járó évi 15% kamatára és a költségekre szállította le. Előadta, hogy az azonnali beszedési megbízáson kívül a követelését fizetési meghagyással is érvényesíteni kellett, mert az alperes 1978. november 15-től késedelemben volt és nem adott semmiféle biztosítékot arra, hogy fizetni fog.
A leszállított keresettel szemben az alperes azzal védekezett, hogy a felperes számlái 1978. november 15-e és december 27-e között érkeztek, ennek megfelelően váltak esedékessé, tehát a késedelem időtartamát a teljes követelésre nem lehet 1978. november 15-től kezdődően számítani. Az alperes a részösszegek esedékességét és a tényleges törlesztéseket figyelembe véve a kamattartozást összesen 297 428 Ft-ban elismerte, továbbra is vitatta azonban, hogy a követelés bírósági úton történt érvényesítése indokolt volt és hogy illetékben marasztalható.
A megyei bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy – a törlesztés üteme szerint – 8 863 648 Ft tartozás után 1978. november 15-től a kifizetésig járó évi 15% késedelmi kamatot fizessen meg. Marasztalta továbbá az alperest 132 954 Ft eljárási illetékben is. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a késedelmi kamat összegszerű megállapítását azért mellőzte és bízta a felekre annak „a rendelkező rész szellemében” való kiszámítását, mert nem ismerte sem azt, hogy 1978. december 31-ig az alperes milyen összeget fizetett ki, sem azt, hogy az akkor fennmaradt hátralékot mikor egyenlítette ki. Az alperes illetékfizetési kötelezettségének megállapítása a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/A. §-nak (5) bekezdése alapján történt.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróságnak a felperes kamatra és költségre leszállított keresete tárgyában annak figyelembevételével kellett volna döntenie, hogy ha a teljesítés az ítélethozatal előtt már megtörtént, akkor a kamatot összegszerűen meg kell határozni (Pp. 213. §). Egyébként is az ítélet rendelkező részét egyértelműen és minden kétséget kizáróan akként kellett volna megszövegezni, hogy az végrehajtható legyen. Ehhez az lett volna szükséges, hogy a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett a bizonyítást a Pp. 163. §-a (1) bekezdésének megfelelően elrendelje.
A felek előadásaiból megállapítható volt, hogy a felperes által érvényesített követelés több részösszegből tevődik össze, a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának egységesen 1978. november 15. napjában való megállapítása emiatt is helytelen. Megállapítható az is, hogy már részteljesítések történtek, a bíróság azonban sem a részkövetelések esedékességének, sem a részteljesítéseknek az időpontját és összegét nem tisztázta. Ennek következményeként nem tudta megállapítani, hogy az egyes számlák kiegyenlítése milyen mértékű késedelemmel történt. Ezért nem tudta ellenőrizni az alperes által elismert kamattartozás összegszerűségét sem. A döntéshez nélkülözhetetlen tényállás felderítése nélkül hozta meg tehát az ítéletét, amely így megalapozatlan és törvénysértő.
A tartozás teljesítési időpontja vizsgálatának a hiányában az eljárási illeték viselésének és összegszerűségének kérdése sem volt elbírálható. A bíróság mellőzte annak tisztázását, hogy a kibocsátott fizetési meghagyás előtt történt-e a beszedési megbízás alapján teljesítés és ha igen, akkor a felperes a követelését miért csak az ellentmondást követően szállította le. A nem peres és a peres eljárásra, az alperes elismerésére és a kereset leszállítására tekintettel kellett volna a fizetendő eljárási illetéket a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet felhívott 119/A. §-ának (5) bekezdése alapján a 119/B. §-a (1) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel megállapítani.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott ítéletet a Pp. 274. §-nak (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. G. törv. III. 30 978/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás