MK BH 1981/123
MK BH 1981/123
1981.03.01.
A bejelentőt akkor illeti meg az 1977. évi I. törvényben meghatározott védelem, ha a bejelentése alapos és az esetleges tévedése jóhiszemű volt. A rosszhiszemű bejelentőt felelősségre kell vonni. A rosszhiszemű, intrikus, az üzem egész légkörére káros hatású, a vezetőket és a társadalmi szerveket lejárató bejelentést tevővel szemben akkor is indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása, ha a bejelentése viszonylag csekély súlyú töredékrészében igaznak bizonyult [1967. évi II. törvény 55. § (1) bek.; 1977. évi I. tv. 15. §].
A felperes 1969 óta dolgozik az alperes m.-i gyára portáján, 1979 novemberétől mint üzemrendész. Évek óta szakszervezeti bizalmi tisztséget is betölt. 1979. január 29-én írásbeli figyelmeztetésben részesült portai okmányok helytelen kezelése, illetve munkatársnőjével való hangoskodás miatt.
1979. november 8-án névtelen levelet küldött a vállalat vezérigazgatójához. Ebben azt állította, hogy az alperes m.-i gyáránál dolgozók nem kapnak igazat, sógorság-komaság uralkodik a gyárban, a gyár vezetőinek lakásán az alperes tulajdonából vannak vagyontárgyak. A rendészek meg vannak félemlítve, ezért nem tehetnek semmit. Az igazgató szeme be van kötve, a szakszervezet és a párt azt teszi, amit parancsolnak neki. Az igazgatási részleg dolgozói állandóan részegek. A munkaügy a dolgozók vérét szívja. R. F. üzemvezető 10 db autóbuszülést eltulajdonított a gyárból és azokat újságban hirdette eladásra. Huzatanyagok tűnnek el a gyárból és a rendészet, illetve annak vezetője nem tesz semmit. Kérte, hogy a neve után ne kutassanak, ellenben próbáljanak a gyár vezetésében rendet csinálni, győződjenek meg a bejelentéséről egy alapos ellenőrzéssel.
A vállalat vezérigazgatója a bejelentés alapján vizsgálatot rendelt el. Ennek keretében a bejelentésben érintett valamennyi témát megvizsgálták, ennek során 14 személyt, valamint a felperest – akiről tisztázást nyert, hogy ő a névtelen bejelentő – meghallgatták. E meghallgatások során a felperes és mások szembesítésére is sor került. Ezen túlmenően megvizsgálták a gyár bizonylatolási rendjét. Mindezek azonban a levélben foglaltakat nem igazolták. Erről jelentés készült az alperes vezérigazgatójának azzal, hogy a névtelen levelet író felperes fegyelmi úton történő eltávolítását kérték.
A vállalat szakszervezeti bizottsága az 1980. február 14-i ülésén hozzájárult a fegyelmi eljárás megindításához, egyidejűleg érdemtelenség címén visszahívta a felperest a bizalmi tisztségből.
A gyáregység igazgatója az 1980. március 12-én kelt határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. E határozat indokolása részletesen utalt a névtelen levélben foglaltakra azzal, hogy a vizsgálat alapján azok valótlannak bizonyultak. A felperes bejelentése rosszhiszemű, rossz szándékú, intrikus, a gyár gazdasági vezetésének és a társadalmi szerveknek a lejáratását célozta. Hátrányosan befolyásolta a hangulatot, bizalmatlanságot, feszültséget keltett. Utalás történt továbbá arra, hogy a felperes megsértette az Mt. 36. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, valamint arra, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény 15. §-nak (4) bekezdése értelmében a rosszhiszemű bejelentővel szemben megfelelő eljárást kell kezdeményezni.
E határozat ellen a felperes kérelmet nyújtott be, azt azonban az alperes munkaügyi döntőbizottsága elutasította.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet terjesztett a munkaügyi bírósághoz, amelyben fenntartotta a névtelen bejelentésben foglaltakat és további tanúk meghallgatását kérte. Keresetében fegyelmi vétség hiányában kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, munkaviszonyának helyreállítását, valamint kiesett munkabérének megtérítését.
A munkaügyi bíróság három személyt hallgatott meg tanúként. Közülük az egyik arról tett vallomást, hogy az igazgatási osztály vezetője 1979. végén vagy 1980. elején egy leltár alkalmával a délelőtti órákban – a tanú megítélése szerint – ittas volt, amiért fegyelmi büntetést is kapott. A másik tanú arról vallott, hogy a gyár egyes vezetői időnként munkaidő alatt a szeméttelepre mentek, majd amikor visszaérkeztek, észlelte, hogy italt fogyasztottak. A harmadik tanúnak ez utóbbiról nem volt tudomása. Egyebekről e tanúk sem tudtak.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, az elbocsátás fegyelmi büntetést határozatlan időre 100 forint havi személyi alapbércsökkentésre mérsékelte. Kötelezte az alperest 3558 forint kiesett munkabér megfizetésére.
Az ítélet indokolásából kitűnően a bíróság a meghallgatott tanúk vallomásából tényként állapította meg azt, hogy P. I.-né és T. L. „bizonyos rendszerességgel munkaidőben alkoholos befolyásoltság állapotában voltak a gyár területén”. Emiatt P.-nét fegyelmileg felelősségre is vonták. Ennyiben tehát a névtelen bejelentésben foglaltak megfeleltek a valóságnak, ezért a bíróság a fegyelmi vétséget enyhébbnek ítélte. Az egyéb bejelentéseket a bíróság is alaptalannak találta. A bíróság a büntetés kiszabásánál figyelemmel volt a felperes viszonylag hosszú és lényegében kifogástalan magatartására, korábban betöltött társadalmi tisztségére mint enyhítő körülményre.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállásból is kitűnően a felperes névtelenül igen súlyos – egyes vonatkozásokban bűncselekményt is megvalósító – magatartással vádolta az m.-i gyár vezetőit, valamint a gyár társadalmi szerveit. A bejelentés alapján az alperes vezérigazgatója széles körű vizsgálatot rendelt el, ennek során vizsgálták a gyár bizonylatolási rendjét, a vezetők magatartását, egyes – a névtelen bejelentésben foglalt – állítások valódiságát. Ennek keretében sok személyt meghallgattak és a meghallgatás során szembesítésekre is sor került. Ezen túlmenően a bíróság is meghallgatott további tanúkat, akik csupán az italozással kapcsolatos bejelentésre nézve hoztak némi „eredményt”. Egyébként a teljes bizonyítási anyag nemcsak nem igazolta a névtelen levélben foglaltakat, de egyes vonatkozásban (pl. 10 ülés eltulajdonítása, újságban eladásra hirdetés eltűnt anyagok vizsgálatának elmaradása stb.) azokat kifejezetten cáfolta. E vizsgálati eredmény, a felperessel történt szembesítések eredménytelensége ellenére a felperes még a munkaügyi bíróság előtt történt személyes meghallgatása alkalmával is azt adta elő: bizonyítani kívánja azt, hogy „a névtelen bejelentésemben foglaltak a valóságnak mindenben megfelelnek”. Csupán annyiban érezte magát vétkesnek, hogy a vezérigazgatóhoz címzett bejelentését nem írta alá.
A felperes mindezt azután tette, hogy mindvégig részt vett a vizsgálatokban, tudomása volt azok eredményéről és arról, hogy az állításait nem tudta igazolni, bizonyítani. A fegyelmi határozat, valamint a munkaügyi döntőbizottság határozata pedig figyelemre méltóan hangsúlyozta az alaptalan bejelentés, rágalmazás, vádaskodás által a gyár hangulatát hátrányosan befolyásoló, bizalmatlanságot, feszültséget teremtő helyzetet, az intrikus magatartás súlyosságát.
A felperes bejelentésében előadottaknak csupán egy félmondatos utalása volt az, hogy „az igazgatás állandóan részeg”. A munkaügyi bíróság csupán ezt – de ezt is módosulva – találta az egész bejelentésben foglaltakból valónak azzal, hogy a személy szerint is említett három személy közül egyet a leltározás alatti italfogyasztás miatt felelősségre is vontak. A munkaügyi bíróság is teljesen alaptalannak találta a felperesnek még a tárgyaláson is fenntartott egyéb, rendkívül súlyos állításait.
A „közérdekű bejelentőt” akkor illeti meg az 1977. évi I. törvényben meghatározott védelem, ha a bejelentésben foglaltak alaposak, illetve az esetleges tévedések is jóhiszemű tévedések, de ha az állapítható meg, hogy a bejelentés rosszhiszeműen történt vagy alaptalan, a bejelentőt felelősségre kell vonni.
A perbeli esetben – az előbbiekben kiemeltekre, valamint a per teljes anyagára tekintettel – a felperes rosszhiszeműsége és rossz szándéka, intrikussága, bejelentésének a gyár légkörének egészére káros hatása, azzal a vezetők és a társadalmi szervek lejáratása egyértelműen megállapítható. Ilyen magatartás mellett az Mt. 55. §-ának (1) bekezdésében foglalt legsúlyosabb fegyelmi büntetést még akkor is arányban állónak kell tekinteni, ha a bejelentésnek egyik fél mondata alaposnak bizonyult.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor ebben az esetben enyhítő körülményként értékelte a felperes korábban betöltött társadalmi (szakszervezeti bizalmi) tisztségét. E tisztsége ugyanis még fokozottabb mértékben kötelezte a felperest és tette elvárhatóvá, hogy megalapozatlanul, névtelen bejelentést ne tegyen.
A fentiekre tekintettel tévedett és ezzel törvényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes terhére megállapítható fegyelmi vétséggel szemben aránytalanul súlyosnak találta a fegyelmi jogkör gyakorlója által kiszabott fegyelmi büntetést és azt enyhítette. (M. törv. I. 10 195/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás