MK BH 1981/124
MK BH 1981/124
1981.03.01.
Az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (3) bekezdésében meghatározott három hónapos határidőnek a fegyelmi eljárás megindításának és nem a fegyelmi határozat meghozatalának szempontjából van jelentősége. Ha a munkaügyi vitát eldöntő szerv a fegyelmi határozatot azért helyezte hatályon kívül, mert a fegyelmi eljárás megindításához nem szerezték meg az ennek megadására jogosult szerv egyetértését, az egyetértés utóbb történő megadása esetén nincs akadálya annak, hogy a munkáltató az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (3) bekezdésében meghatározott három hónapos határidőn belül újból megindítsa a fegyelmi eljárást [1967. évi II. törvény 56. § (3) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 4. §].
A felperes szakmunkásként dolgozott az alperesnél. 1979. január 25-én szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtották. A munkáltatói intézkedés ellen benyújtott kérelem alapján a döntőbizottság hatálytalanította a fegyelmi határozatot azzal az indokolással, hogy a felperes alapszervi KISZ-titkár, ezért a fegyelmi eljárás megindításához a felettes KISZ-szerv egyetértése szükséges.
Az alperes – a „hozzájárulás” beszerzése után – 1979. április 14-én újabb fegyelmi határozatot hozott a felperes ellen, amelyben határozott időre személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi határozatoknak az indokolása az, hogy a felperes gondatlansága folytán a társadalmi tulajdonban jelentős kár keletkezett. A felperes ugyanis a munkahelyi vezető utasítására 1978. december 28-án egy ZIL tehergépkocsit kivitt a műhelyből, de a benne levő vizet nem eresztette le, aminek következtében a motorblokk szétfagyott.
A felperes kérelmét – amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányult – a döntőbizottság elutasította.
A döntőbizottsági határozat ellen a felperes keresetet terjesztett a munkaügyi bíróság elé és mindkét határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy fegyelmi vétséget nem követett el.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes munkáltató fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletét azzal indokolta, hogy a második fegyelmi határozat meghozatala törvénysértő volt, mivel a munkáltató 1979. január 4-én tudomást szerzett a fegyelmi vétségről, így az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (3) bekezdésében foglalt elévülési időt figyelembe véve az újabb fegyelmi eljárás elrendeléséig, illetve a büntetés kiszabásáig – 1979. április 14. napjáig – már három hónap eltelt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett és ezáltal törvényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor az 1967. évi II. törvény 56. § -nak (3) bekezdésére utalva a per jelenlegi adatai alapján helyt adott a felperes keresetének.
A periratokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a káresetről 1979. január 4-én szerzett tudomást. Ezt követően – a megindított fegyelmi eljárás alapján – január 25-én hozta meg az első fegyelmi határozatot, amelyet a döntőbizottság azért helyezett hatályon kívül, mert a felperest mint KISZ-titkárt az 1967. évi II. törvény 16. §-ában foglalt munkajogi védelem illeti meg, ennek ellenére a munkáltató a fegyelmi eljárás megindításához nem szerezte be a felettes KISZ-szerv egyetértését.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint az alperes a második – az elsőnél lényegesen szigorúbb – fegyelmi büntetést már a „hozzájárulás” birtokában hozta meg. Ennek ellenére a szubjektív elévülésre [1967. évi II. törvény 56. § (3) bek.] hivatkozva a keresetnek helyt adott anélkül, hogy vizsgálta volna, hogy az alperes mikor szerezte be az egyetértést a fegyelmi eljárás megindításához és annak birtokában az eljárás megindítása a három hónapos határidő alatt történt-e. [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 4. § , illetve a korábbi 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 7. § (3) bekezdése.]
Az eljárt bíróság a keresetnek teljes egészében helyt adó határozatot csak akkor hozhatott volna, ha megállapítja, hogy az alperes a fegyelmi eljárás megindításához nem vagy nem kellő időben szerezte be a felsőbb KISZ-szerv egyetértését, illetve az egyetértés nem felel meg az ítélkezési gyakorlatban kialakított követelményeknek, vagy ha a munkáltató az egyetértést megszerezte, de ennek birtokában a fegyelmi eljárás újabb megindításával késlekedett, a három hónapos határidőt elmulasztotta, vagy a felperes fegyelmi vétséget nem követett el.
Abban az esetben ugyanis, ha a felsőbb KISZ-szerv hozzájárult, hogy a felperes ellen fegyelmi eljárást folytassanak le, és a hozzájárulást az alperes még a szubjektív elévülési határidő lejárta előtt megkapta és az újabb eljárást megindította, az újabb – most már szabályszerű – fegyelmi eljárás lefolytatásának semmi akadálya nem volt. Téves ugyanis az az álláspontja a bíróágnak, hogy a büntetés kiszabására – tehát a fegyelmi határozat meghozatalának időpontjára – is hatással lennének az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (3) bekezdésében foglalt határidők.
Az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (3) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg elkövetése óta egy év eltelt.
A jogszabály tehát csak a fegyelmi eljárás megindítását tiltja meg a szubjektív, illetőleg az objektív elévülési határidő eltelte után, azt azonban nem mondja ki, hogy a fegyelmi határozatot is a határidőkön belül kell a munkáltatónak meghoznia. A jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (M. törv. I. 10 243/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás