BK BH 1981/127
BK BH 1981/127
1981.04.01.
I. Ha a gyári alkalmazott a külföldi partner vállalat ügyintézőjének a várható termelés volumenéről, a gyártmányok jellegéről, az üzletkötések irányáról stb. adatokat szolgáltat ki: a szolgálati titoksértés minősített esetét valósítja meg [Btk. 222. § (3) bek. a) pont, 224. § (3) bek.; 14/971. (IV. 15.) Korm. sz. r. 3. §].
II. Ha az állami vállalat alkalmazottja a szolgálati titoknak illetéktelen külföldi részére hozzáférhetővé tétele fejében jogtalan vagyoni előnyben részesül: kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét valósítja meg [Btk. 251. § (2) bek.].
III. A korrupciós bűncselekmények esetében a jogtalan vagyoni előny tárgya elkobzásának, illetőleg az ennek megfelelő összeg megfizetésére kötelezésnek méltányosságból való mellőzésre vagy mérséklésére nem kerülhet sor [Btk. 258. §, 251. § (2) bek., 314. § (1) és (5) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat külföldi személy részére hozzáférhetővé tétellel elkövetett szolgálati titoksértés bűntette, állami szerv dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette, valamint a devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyidejűleg 100 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott az egyik járműgyár kísérleti üzemének volt a vezetője.
A Német Szövetségi Köztársaságban a gépjárművek korrózióvédelmére alkalmas vegyi anyagok gyártására szakosodott céget régebbi időre visszavezethető kapcsolat fűzte a járműgyárhoz és a vádlott – munkakapcsolata révén – jól ismerte a külföldi cég magyar származású kereskedelmi igazgatóját.
A vádlott a cég kereskedelmi igazgatóját a személyes találkozók során rendszeresen tájékoztatta az üzemegység autóbusz-gyártási volumenéről, a várható üzletkötések nagyságáról és irányáról, a szállításra kerülő autóbuszok típusáról és mennyiségéről. Több alkalommal ismertette az azonos vegyi termékeket szállítani vállalkozó, konkurens cégek árajánlatainak a tartalmát, jóllehet a járműgyár vezérigazgatója utasításában elrendelte, hogy a vezetők és a beosztottak kötelesek az állami, a szolgálati és az üzemi titkot megtartani, az illetékes minisztérium pedig szabályozta, hogy milyen adatok minősülnek szolgálati, illetve üzemi titoknak.
E szabályzat rendelkezéseire figyelemmel a vádlott által kiszolgáltatott adatok közül szolgálati titoknak minősültek a termelési volumenre, a várható üzletkötések nagyságára, irányára, a szállítandó autóbuszok típusára és mennyiségére vonatkozó adatok.
A vádlottól kapott információk birtokában a külföldi cég olyan sikeresen tudta a kereskedelmi taktikáját kialakítani, hogy a korrózióvédelem célját szolgáló anyag eladása területén a járműgyár szállítói közül az árajánlataikkal versenyző konkurens vállalatokat teljesen kiszorította.
A tájékoztatások ellenszolgáltatásaként a külföldi cég kereskedelmi igazgatója több részletben, összesen legalább 80 000 forintot készpénzben, adott át a vádlottnak.
A vádlottnak volt egy Diesel-üzemű Mercedes személygépkocsija. Amikor a vádlott a járműgyár megbízásából szolgálati utazást tett a Német Szövetségi Köztársaságban, az utazáshoz – előzetes engedély alapján – a saját személygépkocsiját vette igénybe.
Még a kiutazás tervezett időpontja előtt a vádlott megemlítette külföldi ismerőse előtt azt a kívánságát, hogy szeretné a gépkocsi Diesel-üzemű motorját felújítani. E kívánság teljesítésére ígéretet kapott.
Az NSZK-ba érkezésekor a vádlott a gépkocsiját átadta ismerősének és azt két nappal később feljavított állapotban kapta vissza. A javítás költségeit a külföldi cég egyenlítette ki.
A gépkocsin elvégzett felújítási munkák anyagára és munkadíja – az elkövetéskori időszak belföldi áraira figyelemmel – 106 669 forint értéket tett ki.
Amikor a vádlott visszatért az országba, a felújított gépkocsi vámkezeléséhez devizahatósági engedélyt nem kért.
1. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és nem tévedett az elkövetett cselekmények jogi minősítésénél sem.
Téves az a hivatkozás, hogy a vádlott által a külföldi cég kereskedelmi igazgatójával közölt – a tényállásban említett – adatok nem tekinthetők szolgálati titoknak.
A megyei bíróság ítélete ebben a vonatkozásban is megalapozott. A kirendelt eseti szakértő megállapításai alapot szolgáltatnak annak tényállásként rögzítésére, hogy a fejlesztéssel összefüggő gyártási adatok a járműgyár vezérigazgatói utasításában foglaltaknak megfelelően mindaddig szolgálati titkok, amíg azokat a fejlesztés és a piaci értékesítés veszélyeztetése nélkül nem hozták nyilvánosságra. A vádlott ezzel szemben a konkurens cégek ajánlatainak tartalmáról rendszeresen tájékoztatta a cég vezetőjét.
Az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint ezek az adatok is szolgálati titkok.
A vádlott cselekménye alkalmas volt a termelés és forgalmazás eredményességének, azaz a gazdálkodás rendjének veszélyeztetésére, így a Btk. 222. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti bűntett megállapítása törvényes.
Helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott korrupciós cselekményét a Btk. 251. §-ának (2) bekezdésébe ütköző bűntettnek, mivel a vádlott a munkaköri kötelességét ténylegesen megszegte és ezzel összefüggésben részesült jogtalan vagyoni előnyben.
2. Alapos azonban az elsőfokú bíróság által alkalmazott szabadságvesztés súlyosítására irányuló fellebbezés.
A vádlott által megvalósított bűncselekmények közül kiemelkedő veszélyességű a szolgálati titoksértés bűncselekmény.
Az ország gazdasági szerkezetének sajátosságai miatt a magyar népgazdaság eredményességét nagymértékben befolyásolják a külkapcsolatokban realizálódó vásárlások és eladások. Ezért fontos követelmény, hogy azok, akik beosztásuk vagy megbízásuk folytán külföldi szervekkel, személyekkel állnak gazdasági kapcsolatban, a megbízatásuk teljesítése során hazánk érdekeit a legjobb tudásuk szerint képviseljék és államunk érdekében eljárva a legelőnyösebb megoldásokra törekedjenek.
A szolgálati titok külföldi részére kiszolgáltatásával elkövetett bűncselekmény jelentős tárgyi súlya és a társadalomra veszélyességének magas foka abban rejlik, hogy külföldi cégek a kapott információ birtokában a piaci verseny keretei között külgazdaságunk eredményességét számunkra hátrányosan befolyásolhatják.
Ezek a körülmények lényeges kihatással vannak az ilyen bűncselekményt elkövető személyek büntetőjogi felelősségének a mértékére. Erre és különös tekintettel az ilyen cselekmények leleplezésének nehézségére, az általános megelőzés szempontjai a törvény szigorát érvényre juttató, megfelelő mértékű és végrehajtásra kerülő szabadságvesztés kiszabását indokolják, annál is inkább, mert a vádlott korrupciós anyagi előny közvetlen megszerzése érdekében szegte meg munkaköri kötelességét.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztést ezért a Legfelsőbb Bíróság 2 évi időtartamra felemelte.
3. Az eljárt bíróságok ítéletei ellen az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést kimondó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtettek szerint az elkobzás alá eső érték összesen 186 669 forintot tesz ki, figyelemmel azonban arra, hogy a terhelt időközben rokkantsági nyugdíjba került és két gyermeket kell eltartania, a Btk. 314. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán méltányosságból mellőzte a 100 000 forintot meghaladó rész megtérítésére kötelezést.
A Legfelsőbb Bíróság határozatában azt fejtette ki, hogy az anyagi jogi szabályban megengedett méltányosság gyakorlása indokolt, az adott körülmények között a teljes összeg megfizetésére kötelezés a büntetőeljárás célján túlmenő olyan hátrányt eredményezne, amely súlyosan érintené a terhelt családtagjait, különösen kiskorú gyermekeit. Ezért ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezését helybenhagyta.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt a szolgálati titok fogalma alá eső adatok kiszolgáltatása fejében részben készpénzben, részben gépkocsijának felújítása révén összesen 186 669 forint juttatásban részesült, ez volt tehát a Btk. 251. §-ának (2) bekezdésébe ütköző bűntettnek az eszköze, amely a Btk. 258. §-ának (1) bekezdése értelmében – mint a vagyoni előny tárgya – elkobzás alá esik, illetőleg ez utóbbi rendelkezés (2) bekezdésében foglaltak szerint a terheltet a vagyoni előny értékének megfizetésére kell kötelezni. A törvény a korrupciós cselekmények esetében a vagyoni előny elkobzását – ennek akadálya esetén pedig az előny értékének megfelelő összeg megfizetésére kötelezést – parancsolóan rendeli, e tekintetben tehát méltányosság címén, vagy más címen történő mellőzésnek nincs helye.
A terhelt a vagyoni előny fogalma alá vonható gépkocsifelújítás értékére nézve a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. számú törvényerejű rendelet 12. §-ában foglalt kötelezettség megszegése folytán a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős értékre elkövetett devizagazdálkodás megsértésének bűntettét is megvalósította és ez az összeg – mint a devizabűncselekmény elkövetési tárgya – a Btk. 314. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján ugyancsak elkobzás alá esik, illetőleg elkobzási akadály esetén elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van helye [Btk. 77. § (4) bek.].
A Btk. 314. §-ának (5) bekezdése az elkobzás, illetve az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés egészben vagy részben való mellőzésére is módot ad, ha az az elkövetőre a bűncselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene. Az adott esetben azonban ez utóbbi rendelkezés alkalmazására nincsen törvényes alap.
Olyan esetekben, amikor valamely rendelkezés az elkobzás kimondását vagy az annak helyébe lépő érték megfizetésére kötelezést kötelezően írja elő: méltányossági szempontok alapján az elkobzás mellőzésére nem kerülhet sor. Ilyen esetekben nincs helye olyan irányú mérlegelésnek, hogy az elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés milyen súlyosan érinti a terheltet és mennyiben egyeztethető össze a büntetőeljárás céljával. A korrupciós bűncselekmények esetében nyilvánvaló ugyanis, hogy a jogtalan vagyoni előnynek az elkövetőtől történő elvonása áll összhangban a büntetőeljárás alapvető céljával, így az elkobzás vagy a vagyoni előny értékének megfizetésére kötelezés folytán a terheltet ért hátrány méltánytalannak soha sem tekinthető. Nem változtat ezen az sem, ha a korrupciós vagyoni előny elfogadásával az elkövető egyéb olyan bűncselekményt is megvalósított, amelynek elkövetési tárgya a törvény rendelkezése folytán ugyancsak elkobzás alá esik, és e vonatkozásban a törvény önmagában lehetővé tenné a méltányosság alkalmazását.
Törvénysértéssel jártak el tehát a bíróságok, amikor a terhelt által jogtalanul elfogadott, elkobzás alá eső 186 669 forint vagyoni előny összegét méltányosságból mérsékelve azt 100 000 forintban állapították meg.
Ezért az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok ítéletének ez a rendelkezése törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte és a Btk. 258. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte a terheltet a vagyoni előny teljes értékének megfelelő összeg – 186 669 forint – megfizetésére. (Eln. Tan. B. törv. 1137/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás