PK BH 1981/13
PK BH 1981/13
1981.01.01.
Havi 10%-os kamat kikötése a kölcsönszerződést nemcsak az évi 5%-ot meghaladó kamatot kikötő részében, hanem teljes egészében semmissé teszi. Az ilyen, a törvényes mértéket többszörösen meghaladó kamatot kikötő munka nélküli jövedelem szerzésére törekvő féllel szemben az állam javára marasztalásnak van helye [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (4) bek.; Ptké. 35. § 7. sz. Irányelv].
Az I. r. alperes 1975 májusában 20 000 forint kölcsönt vett fel a felperestől havi 10%-os kamatkikötés mellett. A havi 2000 forintos kamattal együtt az I. r. alperes 22 000 forintról szóló nyugtát írt alá, amelyben a kölcsön visszafizetését – a II. r. alperes nevében is – a következő hó 1. napjáig vállalta. A kamatfizetési kötelezettségének az I. r. alperes havonta tett eleget és ekkor mindig új elismervényt írt alá, az előző elismervényt megsemmisítették. Ilyen módon havi 2000 forintos részletekben az I. r. alperes 1976 novemberéig összesen 34 000 forintot fizetett vissza tőketartozás és kamat fejében a felperesnek.
A felperes fizetési meghagyással az alpereseket azon a címen kérte 22 000 forintnak és kamatainak a megfizetésére kötelezni, hogy ezt az összeget részükre 1976. október 5-én 1 hónapra kölcsönadta és azt nem fizették vissza. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a II. r. alperessel szemben keresetétől elállt.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, mert állította, hogy visszafizetési kötelezettségének eleget tett.
A perben fellépett ügyész a kereset elutasítását és azt indítványozta, hogy a bíróság kötelezze a felperest a 20 000 forint kölcsönből és annak törvényes kamataiból 5000 forintnak az állam javára, míg a túlfizetett 13 000 forintnak az I. r. alperes javára történő megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, s egyben kötelezte a felperest 13 000 forintnak és 1200 forint perköltségnek az I. r. alperes, 5000 forintnak pedig az állam javára történő megfizetésére. A II. r. alperessel szemben a pert megszüntette. A bíróság a felek között létrejött kölcsönszerződést uzsorásnak minősítette s a sérelmet okozó felet a Ptk. 237. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezte az aránytalan előnynek megfelelő rész visszatérítésére, a visszakapott szolgáltatás egy részének pedig az állam javára történő megfizetésére.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperesnek az állam javára való marasztalását mellőzte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek szerződése uzsorásnak nem tekinthető, álláspontja szerint a havi 10%-os kamatkikötés az évi 5%-ot meghaladó részében a Ptk. 232. §-ának (3) bekezdése szerint semmis. A törvényes mértéket meghaladó kamat a sérelmet szenvedő fél részére járt vissza, az állam javára való marasztalásra ezért nincs lehetőség.
A jogerős ítéletnek az állam javára való marasztalást mellőző rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a 20 000 forint kölcsön után havi 10%-os kamatot kötött ki. Ezzel olyan feltűnően aránytalan előny munka nélküli elérésére törekedett, amely a szerződést – mint a társadalom érdekeibe és a szocialista együttélés követelményeibe ütközőt – teljes egészében semmissé teszi [Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése].
A másodfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a megkötött kölcsönszerződés csak az évi 5%-ot meghaladó kamatot kikötő részében semmis.
Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az adott esetben a szerződés csupán a törvényes kamat kikötését meghaladó részében érvénytelen-e, az ügyletkötés hátterét és egyéb összefüggéseit is vizsgálni kell. A peradatokból megállapíthatóan a hasonló jellegű ügyleteket más alkalommal is kötő felperes a törvényes mértéket évi 115%-kal meghaladó kamatot alapvető ügyleti célként munka nélküli jövedelemszerzés biztosítása végett kötötte ki. Ilyen kikötés hiányában nyilván a kölcsön nyújtására sem került volna sor. Az ilyen szerződés pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis.
Érvénytelen szerződés esetében a Ptk. 237. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a társadalom érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző szerződést kötő félnek járna vissza. Az állam javára való marasztalást nem akadályozza az, hogy a szolgáltatást a sérelmet okozó fél már visszakapta (Ptké. 35. §-a). A 13. sz. Irányelvvel módosított 7. számú Irányelv szerint a törvényes mértéket többszörösen meghaladó kamatot kikötő munka nélküli jövedelem szerzésére törekvő felperessel szemben a szolgáltatás egy részének az állam javára való elvonásával kell biztosítani a törvényhozói célkitűzések érvényesülését.
A jogszabályoknak megfelelően járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a megalapozott ügyészi indítvány alapján a felperest ilyen címen 5000 forintnak az állam javára történő megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének viszont az állam javára való marasztalást mellőző rendelkezése a kifejtettek értelmében törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a felperesnek az állam javára való marasztalását mellőzte, hatályon kívül helyezte, egyidejűleg az első fokú ítéletet e részben hatályában fenntartotta. (P. törv. V. 20 570/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás