BK BH 1981/134
BK BH 1981/134
1981.04.01.
Több elítélés esetén elsősorban az vizsgálandó, hogy a terhelt az 1961. évi V. törvény alapján 1979. július 1. napjáig mentesült-e a hátrányos következmények alól, ha pedig erre a kérdésre a válasz nemleges: a Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó rendelkezései az irányadók [Btk. 100. § (3) bek., 137. § 12., 13. és 14. pont; Btké. 9. §]
A terheltet az eljárt bíróságok a következő büntetésekkel sújtották:
1) A járásbíróság az 1976. március 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével a fiatalkorú terheltet közlekedési vétség miatt 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
Utóbb a bíróság a javító-nevelő munkából 7 hónapot és 25 napot 3 hónapi és 27 napi szabadságvesztésre változtatott át.
2) A járásbíróság az 1976. szeptember 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével a fiatalkorú terheltet 1976. június 11. napján elkövetett lopás bűntette és közlekedési vétség miatt 5 hónapi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
Az 1), valamint a 2) alatti büntetéseket a járásbíróság összbüntetésbe foglalta és 7 hónapi 15 napi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztést állapított meg. Az összbüntetési ítélet 1976. szeptember 10. napján emelkedett jogerőre.
Az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztésből a terhelt szabadságra bocsátás folytán 1977. január 5. napján szabadult. A feltételes szabadság 1977. február 19. napján járt volna le.
3) A terhelt – már mint felnőttkorú – a feltételes szabadság ideje alatt – 1977. február 9. napján – újabb bűncselekményt követett el, ezért garázdaság bűntette miatt a járásbíróság 1978. március 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyben az összbüntetést kiszabó ítélettel kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette.
A terhelt a szabadságvesztésből 1978. július 1. napján szabadult.
4) Végül a terheltet a városi bíróság 1980. január 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1979. augusztus 7. napján megvalósított 2 rb. garázdaság vétsége miatt – mint különös visszaesőt – 10 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A 4) alatt jelzett ítélet ellen a terhelt többszörös visszaesői minősége megállapításának elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt a 4) alatt jelzett ügyben elbírált cselekményét 1979. augusztus 7. napján – tehát az 1978. évi IV. törvény (Btk.) hatálybalépése után – követte el, ezért a hatályos büntetőtörvénynek a visszaesésre, a különös visszaesésre, továbbá a többszörös visszaesésre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell, és a cselekmény elbírálásánál az elkövető korábbi elítéléseinek a büntetőjogi értékelésénél az új törvény fogalomrendszere az irányadó.
Az 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről szóló 1979. évi 5. számú tvr. (Btké.) 9. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Btk. hatálybalépése előtt beállott mentesítés hatálya változatlan marad. Ebből következik, hogy nem vehető figyelembe az az elítélés, amelynek hátrányos jogkövetkezményei alól az elkövető 1979. július 1. napjáig mentesült.
A terhelt a 2) alatt jelzett és elbírált szándékos bűncselekményét mint fiatalkorú követte el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályos Btk. alapján mentesült-e a büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól.
Az 1961. évi V. törvény 102. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a fiatalkorút szándékos bűntett miatt 1 évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélték és a büntetés végrehajtását nem függesztették fel, a fiatalkorú a büntetés kiállásának, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
Ha feltételes szabadságra bocsátják, csak a feltételes szabadság leteltével mentesül a hátrányos következmények alól, de ha a feltételes szabadság ideje alatt újabb bűncselekményt követ el és ezért szabadságvesztésre ítélik: a feltételes szabadságot meg kell szüntetni és a mentesítésre az együttes mentesítés szabályai az irányadók.
Az előzőekből kitűnően a 2) alatti elítéléssel kapcsolatban a törvényi mentesítés 1977. február 19. napján állt volna be. Ámde a terhelt ezt az időpontot megelőzően, 1977. február 9. napján újabb szándékos bűntettet követett el, amelyért a 3) pont alatt jelzett ügyben a bíróság szabadságvesztésre ítélte.
Mivel a terhelt a törvényi mentesítés beállta előtt újabb bűncselekményt követett el – az 1961. évi V. törvény 80. §-a (3) bekezdésének a fiatalkorúakra is vonatkozó rendelkezése szerint – a mentesítés csak az újabb bűncselekmény miatt kiszabott büntetésre vonatkozó mentesítéssel együtt [83. § (1) bek.] következett volna be. Ennek azonban hiányoztak a törvényi feltételei.
A Btk. az együttes mentesítés intézményét nem ismeri, ezért több elítélés esetében a mentesítés feltételeit minden egyes ítélet tekintetében külön-külön kell vizsgálni. A Btk. 121. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a fiatalkorú a törvény erejénél fogva mentesül a büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján, ha szándékos vétség miatt végrehajtandó szabadságvesztésre, illetőleg bűntett miatt 1 évet meg nem haladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
A terhelt az 1961. évi V. törvény rendelkezései értelmében nem mentesült tehát 1979. július 1. napjáig a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, hanem az említett napon az új Btk. rendelkezései folytán mentesült a fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatti szabadságvesztésre történt elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Minthogy azonban a terhelt 1979. augusztus 7. napján – tehát e mentesülést követően – újabb szándékos bűncselekményt követett el, és ezért szabadságvesztésre ítélték, a Btk. 100. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos jogkövetkezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz: az elítélt korábbi elítéléseit figyelembe kell venni a visszaesésre (Btk. 137. § 12–14. pont) vonatkozó szigorúbb rendelkezések alkalmazása szempontjából.
Ezért a terheltet a 4) alatti bűncselekmény elbírálása során a Btk. 137. §-ának 14. pontja értelmében többszörös visszaesőnek kell tekinteni. Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor nem állapították meg azt, hogy a terhelt a 4) alatt jelzett cselekményét nem csupán mint különös visszaeső, hanem mint többszörös visszaeső is elkövette.
A többszörös visszaesői minőségből következik, hogy a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Összefoglalva irányításként a Legfelsőbb Bíróság még a következőkre mutat rá. Abban a kérdésben való állásfoglalásnál, hogy a Btk. hatálybalépését megelőzően történt elítélés tekintetében a terhelt mentesült-e a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól az alábbiak az irányadók:
1. Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a terhelt a korábbi elítélések tekintetében a meghozatal idején hatályban volt, 1961. évi V. törvény 80–84. §-a, 102. §-a, illetőleg 113. §-a alapján a mentesítés beállott-e. Abban az esetben, ha az említett rendelkezések szerint akár egyes elítélések, akár valamennyi elítélés tekintetében a mentesítés a Btk. hatálybalépésének időpontjáig – 1979. július 1. napjáig – beállott: ennek a mentesítésnek a hatálya a Btké. 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán változatlan marad. Ez ténylegesen azzal a következménnyel jár, hogy az ilyen elítélést (elítéléseket) az újabb bűncselekmény elbírálása során nem lehet figyelembe venni a visszaesés (Btk. 137. §-a 12., 13., és 14. pontja) szempontjából.
Az előzőekből kitűnően annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy az 1961. évi V. törvény említett rendelkezései folytán a mentesítés beállott-e, nem lehet figyelmen kívül hagyni az együttes mentesítésre vonatkozó rendelkezéseket (83. §) sem.
2. Más a helyzet, ha az állapítható meg, hogy az elítélt a korábbi elítélései, illetőleg egyes korábbi elítélése tekintetében az 1961. évi V. törvény imént említett rendelkezései alapján 1979. július 1. napjáig nem mentesült. Ebben az esetben a mentesítés megítélése kérdésében a Btké. 9. §-ának (1) bekezdése alapján a Btk. 100–106. §-ában, illetőleg a 121. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, attól függetlenül, hogy vajon a terheltre nézve az 1961. évi V. törvény, avagy az 1978. évi IV. törvény mentesítésre vonatkozó rendelkezései a kedvezőbbek-e.
Ha a mentesítés bekövetkezését a bíróság új rendelkezések alapján állapítja meg, nem lehet szem elől téveszteni a Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy ha a terhelt újabb bűncselekményt követ el, a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos jogkövetkezményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz; vagyis a korábbi elítélés megteremtheti az alapját a visszaesés (Btk. 137. §-a 12., 13. és 14. pontja) megállapításának. (B. törv. II. 344/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás