BK BH 1981/136
BK BH 1981/136
1981.04.01.
Az ittas járművezetés vétsége akkor állapítható meg, ha az elkövetőt a szeszes italtól befolyásolt állapot a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges képességében károsítja [Btk. 188. § (1) bek.; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 51. §].
A járásbíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt 10 napi tétel pénzbüntetést szabott ki; az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a késő esti órákban szeszes italtól befolyásolt állapotban közlekedett személygépkocsijával a község belterületén. Vérében ekkor 2,2 dl 10%-os bor alkohol tartalmának megfelelő szeszmennyiség volt, ami 0,51 ezrelék alkoholkoncentrációt és „igen enyhe” fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A határozat megalapozatlansága miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében írt vétséget az követi el, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet.
E bűncselekmény megvalósulásának tehát egyik meghatározó jellegű törvényi előfeltétele az, hogy az elkövető a felsorolt járművek vezetése alkalmával szeszes italtól befolyásolt állapotban legyen.
Az idézett törvényi rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás szerint a szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amikor a véralkohol-koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a járművezető a szeszes ital fogyasztása következtében már nem képes a biztonságos vezetésre.
Ebből következően egyrészt az alkoholfogyasztás puszta ténye nem azonosítható a szeszes italtól befolyásolt állapot fennállásával, másfelől a szeszes italtól befolyásolt állapot általános kategóriája bizonyos szinten orvostani és büntetőjogi szempontból szétválik és egy – a társadalomra veszélyességet megtestesítő – elem tekintetében eltér egymástól.
A Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény ugyanis nem tekinthető pusztán alaki (formális) bűncselekménynek, hanem abban – az idézett miniszteri indokolásból is kitűnően – bizonyos eredmény jellegű mozzanatok is elismerhetők.
Az elkövetési cselekmény ugyanis két egymással szorosan összefüggő tényezőt tartalmaz;
a) az alkoholfogyasztásból eredő befolyásoltság állapotot;
b) az ilyen állapotban a meghatározott fajtájú járművek vezetését.
Az ilyen esetben általánosan tilalmazott alkoholfogyasztás következményeképpen tehát olyan befolyásoltság állapot létrejötte szükséges, amely a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges képességet károsítja.
A törvény a közlekedés biztonságához fűződő általános érdekeket ezért a büntetőjogi védelem szempontjából csupán akkor látja veszélyeztetettnek, ha az alkoholos befolyásoltság állapot egyben a járművezetésre vonatkozó képességet is károsan érinti.
Az alkohol fogyasztásnak az emberi szervezetre kifejtett élettani hatása közismert, és az sem vitatható, hogy bizonyos fokú alkoholos befolyásoltság fennállása esetén szükségtelen annak további vizsgálata: az ittas alapot a biztonságos járművezetésre való alkalmasságot érintette-e, illetve milyen fokban érintette, mivel ilyenkor (0,8 ezrelék alkoholkoncentráció feletti befolyásoltság esetén) az emberi cselekvőképesség bizonyos mértékű korlátozottsága már törvényszerűen jelentkezik.
Más a helyzet azonban, ha a korábban szeszes italt fogyasztó és a közlekedésben részt vevő járművezető vérében 0,51–0,80 ezrelék alkoholérték mutatható ki, vagyis orvostani szempontból az alkoholos befolyásoltság igen enyhe.
Ilyen esetben ugyanis gyakorlatilag lehetséges, hogy a befolyásoltság foka annyira jelentéktelen, amely a biztonságos vezetésre való emberi képességet értékelhetően nem érinti. Tehát bár orvosi vonatkozásban létezik egy objektív módszerrel is kimutatható befolyásoltsági állapot, ámde ez az állapot nem azonos a büntetőjog által tilalmazott – a vizsgált bűncselekmény törvényi tényállását alkotó – befolyásoltsági állapottal.
Ezt tükrözi az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet az 5. számú módszertani levelében (III/1. pont), mely szerint a joggyakorlat a közlekedési bűncselekmények vonatkozásában a szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot ért, amikor a klinikai tünetek és a véralkohol-koncentráció együttes értékelése alapján állapítható meg, hogy a járművezető a koncentrációs, reagáló és cselekvőképességének az alkoholfogyasztással összefüggő korlátozottsága vagy hiánya miatt a biztonságos vezetésre nem volt képes.
Erre figyelemmel teszi kötelességévé az orvos szakértőknek, hogy a fenti két tényező (véralkoholérték és klinikai tünetek) gondos elemzésével véleményezzék a biztonságos vezetésre való képesség kóros – egyben káros – korlátozottságát avagy hiányát.
A kérdés vizsgálata annál is inkább jelentős, mert ezzel összefüggésben további vizsgálódást igényel, hogy az alkoholos befolyásoltság tényén túlmutató – a vezetési képességet károsan befolyásoló – állapotot a klinikai tünetek alapján az elkövető objektíve, illetve szubjektíve észlelhette-e avagy sem, vagyis hogy az ilyen felismerés az adott körülmények között tőle elvárható volt-e.
Az adott esetben a véralkohol-vizsgálati eredmény szerint a terhelt vérében 0,51 ezrelékes alkoholkoncentráció volt feltalálható, vagyis a nevezett az „igen enyhe” határán levő befolyásoltság állapotában volt az elkövetéskor ugyanakkor az ittasságra utaló klinikai tünetek nála egyáltalán nem voltak megállapíthatók.
A már említett módszertani levél 1/2. pont alatt külön kiemeli a fizikális vizsgálatoknál a Romberg és a nehezített Romberg tünetek jelentőségét és a nystagmus (szemtekerezgés) vizsgálat fontosságát, amely „már igen enyhe fokú ittasság esetén is jelzett lehet”.
Ennek ellenére az Igazságügyi Orvostani Intézet véleménye, amely a klinikai tünetek hiányát maga is rögzíti – bár feltételes módon – a terhelt komplex vezetési képességét értékelhető mértékben befolyásoltnak ítélte meg (reflexidő minimális megnyúlása, bátrabb vezetés).
Ez a szakvélemény azonban a kifejtettekre tekintettel nem tekinthető megnyugtatónak és a lényegében erre alapított – tárgyalás mellőzésével meghozott – határozat megalapozatlan. A bíróságnak ugyanis ily módon nem volt lehetősége az ellentétek feloldásának megkísérlésére, bár feltétlenül szükséges lett volna egyfelől a terhelt részletes kihallgatása az italfogyasztás időpontjára, körülményeire vonatkozóan, másrészt pedig az orvos szakértő meghallgatása az említett módszertani levélben rögzített követelményeknek megfelelően. Az eljárt bíróság kizárólag ilyen részletes felderítés után lett volna abban a helyzetben, hogy megnyugtató és megalapozott döntést hozzon és szükség esetén abban is állást foglaljon, hogy amennyiben a terhelt terhére az ittas járművezetés vétsége nem lenne megállapítható, úgy cselekménye – mivel a szeszesital-fogyasztást sem közvetlenül vezetés előttinek, sem vezetés közbeninek nem lehet tekinteni, amely az 1968. évi I. törvény 116/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az ittas vezetés szabálysértésének feltétele – a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 51. §-ába ütköző szabálysértést valósíthatja-e meg azáltal, hogy szervezetében a gépjármű vezetése közben szeszes ital fogyasztásból származó alkohol volt kimutatható.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a járásbíróság végzését a megalapozatlanság megállapítása mellett hatályon kívül helyezte és az iratokat új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte. (B. törv. V. 545/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás