PK BH 1981/141
PK BH 1981/141
1981.04.01.
I. Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki. A találmány szolgálati jellegét a törvény határozza meg, e tekintetben a törvény szabályozza a felek rendelkezési jogosultságát is. Arra nincs lehetőség, hogy a feltaláló szolgálati jellegűnek ismerjen el olyan találmányt, amely a jogszabályban meghatározott feltételek szerint nem szolgálati találmány [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 9. § (1) és (2) bek.]
II. A szabadalmat, illetőleg a szabadalmi igényt át lehet ruházni. Ennek feltétele azonban a határozott átruházási szándékot érvényre juttató szerződés [1969. évi II. tv. 15. § (1) bek.].
I. V. Gy. felperes karbantartó lakatos volt az alperesnél. A karbantartási művezető és csoportvezető közvetlen irányítása alatt végezte a részére kiadott – általában az üzem gépeinek, termelő- és szállítóeszközeinek üzemképes állapotban tartása végett szükséges – munkát.
A felperes 1966. november 30. napján újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez „Autosyphon patron doboz betétjének megváltoztatása és a csomagolás gépesítése és patronrendezése” címmel. A javaslathoz egy dobozbetét rajzát csatolta.
A javaslatot a vállalat az újítási naplóba bevezette.
1966. december 4-én a felperes az újítását a következőkkel egészítette ki: a csomagoláshoz a régi patrontöltő gépeket használja fel, amelyek egyszerű, kevés munkával átalakíthatók. A csomagolás szállítószalag helyett vibrációs asztallal is megoldható. Ebben az esetben a mérlegelő gépeket párhuzamosan sorban helyezi el, a mérlegelőgépekről a patronokat a vibrációs asztalra vezeti, amelynek a végéről tízes rendszerben csomagolhatók. Így egy műszak termelését 2-3 fő becsomagolja. Előadta, hogy ha szükséges és célszerű, borogató gépet is készít. Egy darabot kicsiben már el is készített. A syphon tmk-műhelyben megtekinthető.
Az alperes 1967. február 16. napján kísérleti szerződést kötött az újítóval. Az 1967. február 28-án kelt szerződéssel kiegészített kísérleti szerződés szerint 1967. április 30-ig vállalták a kísérlet elvégzését. Abban állapodtak meg, hogy az újító az újítás kísérleteinek lefolytatásánál munkaidőn túl működik közre, illetve munkát végez a művezető által megjelölt négy fővel együtt, amit kísérleti naplóban rögzítenek és a túlóra-előírásoknak megfelelően díjaznak.
A kísérleti szerződés alapján végzett munkáról 1967. február 28-tól kezdve kísérleti naplót vezettek. A napló szerint az ott megjelölt szerelési munkára (fűrészelés, hegesztés, fúrás, szabás, menetkészítés, esztergályozás, sajtolás, tömítés, köszörülés, illesztés, összeszerelés, reszelés, sablonkészítés, hajlítás, csapágyszerelés, festés, próbaüzemelés) összesen 235 munkaórát fordítottak 1967. március 25-ig.
1967. június 22-én újabb kísérleti szerződés jött létre a felek között, amely szerint a vállalat igazgatója az újítási javaslatot kísérletre teljes egészében elfogadta azzal, hogy a kísérlet befejezésének időpontja 1967. július 24. Kikötötték, hogy az újító az újítás kísérleteinek a lefolytatásában munkaidőn túl közreműködik, illetve a szükséges munkát elvégzik a külön célfeladatban meghatározott 11 fővel együtt, amelyért az alperes célprémiumot fizet.
Az alperes 1967. június 10. napján egy db vibrációs csomagológép határidőre történő elkészítéséért a felperes és további 11 név szerint megjelölt dolgozó részére 12 000 Ft célprémiumot tűzött ki a munkás béralap terhére. Határidőként 1967. július 24. napját jelölte meg azzal, hogy a csomagológépet kipróbálva, üzemszerű használatnak megfelelő állapotban kell átadni, személyenként a prémiumot a munkában eltöltött idő szerint kell elosztani.
A felek 1967. november 23. napján újítási megvalósítási szerződést kötöttek, amelyben a felek megállapították, hogy a felperes újítási javaslata alapján valósult meg a csomagolás gépesítése 1967. november 9-én, az újítás üzemszerű alkalmazásba vételének az időpontjaként 1967. november 27. napját jelölték meg.
A felperes 1968. augusztus 12-én szabadalmi bejelentést nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz „Berendezés prizmatikus alakú tömegcikkek félautomatikus vagy automatikus csomagolásra” címmel. Az alperes 1968. szeptember 19-én kelt levelében bejelentette az Országos Találmányi Hivatalhoz, hogy a felperes által benyújtott találmányra mint szolgálati szabadalomra igényt tart. A szükséges eljárás lefolytatása után az Országos Találmányi Hivatal a találmányra szabadalmat adott, szabadalmasként az alperest, feltalálóként V. Gy.-t jelölte meg.
1968. december 13. napján a felek szerződést kötöttek az újítási javaslat hasznosítására. Megállapították, hogy az újítási kísérleti szerződésben meghatározott kísérletek eredményesek voltak, ezért a vállalat a javaslatot hasznosításra elfogadta. Az újítási díj összegét 55 000 Ft-ban állapították meg azzal, hogy ez az összeg egyszer s mindenkorra kielégíti a felperes újítási díj és esetleges találmányi díj iránti igényét is. A díjmegállapításnál azt is figyelembe vették, hogy az újítási javaslatot szolgálati találmányként való elbírálásra és szabadalmaztatásra az OTH-hoz benyújtották. Kimondták, hogy ezután a vállalat szabadon rendelkezik az újítás – esetleges szabadalom – felhasználását illetően a vállalaton belüli bármely területen, de kimondották, hogy ha más vállalatnál használják fel, ha az alperes más vállalat részére értékesíti, az újítóval esetenként szerződést köt.
Az alperes 1970. május 12-én a szabadalom hasznosítását a CVTF Vállalat részére 60 000 Ft hasznosítási díj fejében engedélyezte. A peres felek 1970. június 25-én megállapodtak, hogy az alperes a befolyt hasznosítási díj 80%-át fizeti ki a felperesnek feltalálói díjként. 1972. február 21-én új szerződést kötöttek, amely szerint az alperes gépenként 24 000 Ft feltálói díjat fizet a felperesnek a szabadalomhasznosítás engedélyezésével kapcsolatban befolyt összegből.
1970-ben az alperes 5 gép után 300 000 Ft hasznosítási díjból 240 000 Ft feltalálói díjat fizetett a felperesnek. Az alperes 1973 márciusában két csomagológéppel kapcsolatban 60 000 Ft, egy további csomagológép tekintetében pedig 250 000 Ft hasznosítási díj ellenében engedélyezte a szabadalom alkalmazását, és kifizetett a felperes részére gépenként 24 000 Ft feltalálói díjat.
II. A felperes módosított keresetében kérte megállapítani, hogy a perbeli találmány nem szolgálati találmány, ezért a szabadalmi oltalom a felperest illeti meg. Kérte továbbá az alperest az általa felvett szabadalomhasznosítási díj és a kifizetett feltalálói díj különbözeteként jelentkező 358 000 Ft-ból a szabadalom fenntartásával és az értékesítéssel felmerült összeggel csökkentett rész megtérítésére, valamint kamat és perköltség fizetésére kötelezni.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a felperes munkaviszonyon kívüli jogviszony alapján dolgozta ki a megoldást, ennek a kidolgozásáért ellenértéket és célprémiumot kapott, a megoldás kidolgozásában a vállalat több más dolgozója is részt vett. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a megoldás felett az 1968. december 13-án kelt szerződés alapján rendelkezési jogot nyert.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet.
Az indokolás szerint a felperes mint lakatos a műszaki fejlesztési csoport beosztottja volt, a vállalattal kötött kísérleti szerződés alapján dolgozta ki a találmányt munkatársaival együtt túlóradíj és célprémium fejében és beleegyezett, hogy megoldásával az alperes rendelkezzék. Ezért az 1969. évi II. törvény 9. §-ának (1) bekezdése alapján a találmánynak szolgálati találmányként va1ó bejelentése részben a felek jogviszonya, részben a felek megállapodása alapján is helyénvaló volt.
Az elsőfokú bíróság a pervesztes felperest kötelezte 615 Ft 80 fillér perköltség megfizetésére az alperes javára.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatását, a kereset szerinti határozat hozatalát és az alperesnek perköltségben való marasztalását.
Az alperes kérte az első fokú ítélet helybenhagyását.
Másodfokú perköltséget egyik fél sem számított fel.
III. A rendelkezésre álló adatok érdemi döntésre nem alkalmasak. A Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
1. A szabadalmi bejelentés 1968. augusztus 12. napján történt. Ezért az 58/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében volt jogosult a munkáltató közölni az Országos Találmányi Hivatallal, hogy a felperes által benyújtott szabadalomra igényt tart. Az említett rendelet 1. §-nak (6) bekezdése értelmében a találmány szolgálati jellegével kapcsolatos viták tekintetében a szabadalmi jogszabályok rendelkezései az irányadók. A szabadalom megadása 1970. december 4-én történt, a találmány szolgálati jellegével kapcsolatos vita ezt követően keletkezett a felek között. Ezért az 1969. évi II. törvény 72. §-ának (1) bekezdése alapján – a 72. § (6) bekezdésére és a 4/1969. (XII. 27.) OMFB–IM sz. rendelet 37. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel – a perbeli vita tekintetében a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 9. §-ának a rendelkezéseit kell alkalmazni. A találmány szolgálati jellegével kapcsolatos vita tehát bírósági útra tartozik [Szt. 9. § (3) bek.].
2. Az Szt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki.
A felperes karbantartó lakatos volt az alperesnél. A becsatolt munkaköri leírás szerint a művezető és a csoportvezető közvetlen irányítása alatt dolgozott, a részére kiadott munkát végezte. Nem volt, de képzettségénél és beosztásánál fogva nem is lehetett a feladata önálló műszaki szerkesztési, tervezési munka végzése. Munkaviszony alapján a perbeli csomagológép kialakítására vonatkozó műszaki megoldás kialakítása nem volt a felperes munkaköri kötelessége.
Nem alapozza meg a munkaköri kötelezettséget az 1967. június 10-én kelt célfeladat sem. Ez ugyanis nem a műszaki megoldás kidolgozására, a találmány megalkotására, hanem kizárólag a perbeli találmánynak, illetőleg korábban újításnak megfelelő csomagológép határidőben történő elkészítésére vonatkozott. Ez a célfeladat tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felperes célfeladatként alkotta meg – az alperes többi dolgozójával közösen – a találmányt, hozta létre azt a műszaki megoldást, amelynek csupán hasznosítását jelenti a kérdéses csomagológép elkészítése.
3. Az alperes tévesen hivatkozott arra is, hogy a felek közös rendelkezése alapján szerzett jogot a szabadalomra.
A találmány szolgálati jellegét a törvény határozza meg. Ebben a tekintetben a törvény szabályozza a felek rendelkezési jogosultságát is. Az Szt. 9. §-nak (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy szolgálati találmány esetében közvetlenül a feltaláló rendelkezzék a szabadalommal, ha a találmányra a munkáltató nem tart igényt. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a feltaláló – jogérvényesen – szolgálati jellegűnek ismerjen el olyan találmányt, amely a jogszabály feltételei szerint nem az.
A szabadalmat, illetve a szabadalmi igényt egyébként át lehet ruházni [Szt. 15. § (1) bek.]. Ennek a feltétele azonban a határozott átruházási szándékot érvényre juttató szerződés. Ilyen nem volt a felek között. Az 1968. december 13-án kelt szerződés nem a szabadalom átruházásáról, hanem kizárólag a megoldás hasznosítása felől rendelkezett. Ennek alapján az alperes nem szerezhetett igényjogosultságot a szabadalomra.
4. A perben rendelkezésre álló adatok alapján azt sem lehet megállapítani, hogy az újítási kísérleti szerződések létrehoztak olyan viszonyt a felek között, amelynek keretében a perbeli találmány tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozása volt a felperes feladata.
Önmagában a kísérleti szerződések szövegéből ez nem tűnik ki. Ezek a szerződések kizárólag az újítás kísérleteinek a lefolytatására utalnak. A becsatolt kísérleti napló sem tartalmaz még utalást sem műszaki szerkesztési, tervezési, fejlesztési munkára. Kizárólag szerelési munkálatokat (fűrészelés, esztergályozás, csapágyszerelés stb.) tüntet fel.
Megállapítható azonban, hogy a kísérletek célja félautomata csomagológép elkészítése volt. Ennek feltétele volt a szükséges műszaki megoldás kialakítása. Ezért a perben azt kell vizsgálni, hogy az újítási kísérleti szerződések megkötésekor a műszaki megoldás rendelkezésre állt-e vagy sem. Ettől függött, hogy a kísérlet során csupán a kész megoldás gyakorlati alkalmazására, megvalósítására, vagy magának a megoldásnak a kialakítására volt szükség. Ha a kísérleti szerződés megkötésekor csak a célkitűzés volt meg és a megoldást ezután kellett kialakítani, akkor a jogviszonyból folyó kötelezettség megállapítható. Ha azonban a felperes a megoldás lényegét a szerződéstől függetlenül alakította ki, a kísérletek során csak a kipróbálásra, gyakorlati alkalmazásra, lényeget nem érintő módosításokra volt szükség, akkor nem lehet megállapítani azt, hogy a megoldás kidolgozása a felperesnek az újítási kísérleti szerződésből eredő munkaköri kötelessége volt.
5. Az elsőfokú bíróság az ügyben szakértőt hallgatott meg, de tévesen vizsgálta azt, hogy a gép elkészítéséhez milyen munkák elvégzésére volt szükség. Azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperes a kísérleti szerződésektől függetlenül alkotta-e meg a perbeli találmányt.
Ebből a célból össze kell vetni az újítást és a szabadalmi leírást. A perben a szakértő azt adta elő, hogy az újítási javaslat elvi megoldást nem tartalmaz csak azt, hogy szükség esetén az újító a csomagológépet el fogja készíteni. Nem vette azonban a szakértő figyelembe az újítás 1966. december 4-én kelt kiegészítését, amely már a vibrációs megoldásra is utal. Ezért véleménye hiányos.
Szükség lenne a felperes személyes meghallgatása és mindazoknak a tanúkihallgatása útján tisztázni, akikkel a felperes a javaslatáról beszélt, hogy a kísérleti szerződésektől függetlenül a felperes milyen megoldást alakított ki.
Elsősorban annak a négy dolgozónak a tanúkihallgatására van szükség, akikkel a felperes az első kísérleteket végezte, annak a megállapítása végett, hogy a megoldás a kísérletek során keletkezett-e, vagy már kész megoldást valósítottak meg.
Szükség lenne tanúként kihallgatni azokat a vállalati alkalmazottakat is, akik kísérletre elfogadták az újítási javaslatot, annak a tisztázása végett hogy valójában milyen megoldást fogadtak el újításként.
Mindezeknek az adatoknak az alapján tud csak a szakértő állást foglalni abban a kérdésben, hogy a perbeli megoldás a kísérleti szerződés szerint végzett munka során vagy attól függetlenül jött létre.
6. Az elsőfokú bíróság nem tisztázta összegszerűen a felperes követelésének a jogosságát. Lehetőség szerint a felek egyező előadása alapján kell megállapítani az alperes által a perbeli szabadalommal kapcsolatban felvett hasznosítási díj összegét és az általa a felperes részére kifizetett feltalálói díj pontos összegét. Tisztázni kell, hogy a két összeg különbözetéből az alperes milyen összeget fordított a szabadalom fenntartására és a hasznosítással, értékesítéssel kapcsolatos költségekre (piackutatás, ügyletkötés stb.).
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a szükséges nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatása végett hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 003/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás