PK BH 1981/142
PK BH 1981/142
1981.04.01.
I. A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelezettség elmulasztása esetén a végrehajtást kérő részéről a munkáltató ellen a készfizető kezesi felelősség alapján támasztható igény nem önálló, hanem járulékos jellegű követelés, amelyre alkalmazni kell a Ptk.-nak a kezességére vonatkozó szabályait [Ptk. 273. §; Vht. 58. § (1) bek.].
II. A munkáltató felelősségének járulékos természetére tekintettel az elévülés kezdetének, illetve megszakadásának a kérdését is a végrehajtást kérő és az adós egymás közötti jogviszonya alapján kell vizsgálni [Vht. 48. §].
A felperes 1964. november 9-én született E., 1966. november 9-én született K. és 1968. július 13-án született I. utónevű gyermekei után Á. I.-nek az alperes munkavállalójának gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét a járásbíróság 1974. november 1-jétől kezdődően munkabérének és egyéb járandóságának gyermekenkénti 10%-ában, de legalább havi 255 forintban állapította meg. A bíróság által megítélt gyermektartásdíjat az alperes közvetlen letiltás alapján vonja le Á. I. munkabéréből.
A felperes 1979. szeptember 1-jén fizetési meghagyás kibocsátást kérte az alperes ellen 20 000 forint erejéig, mert álláspontja szerint az alperes az ítéletben foglalt letiltásnak nem tett megfelelően eleget, így az összeggel tartozik neki.
Az alperes ellentmondásában előadta, hogy Á. I. 1976. június 8-án került a vállalathoz. A felperes csak 1979 júniusában fordult panasszal a vállalathoz, addig a levonásokat nem kifogásolta, ezért a vállalat joggal lehetett abban a meggyőződésben, hogy a levonás helyesen történik. Minthogy azonban tartásdíjat a jogszabály szerint visszamenőlegesen csak hat hónapra lehet érvényesíteni, az ő felelőssége is legfeljebb a felperes panaszát megelőző hat hónapra visszamenően, tehát 1978. december 1-jétől állapítható meg.
A peres felek a tárgyaláson egyezséget kötöttek, amelyben az alperes az 1978. december 1-jétől 1979. szeptember 30-ig terjedő időre gyermektartásdíj-különbözetként 4143 forint megfizetésére kötelezte magát.
A járásbíróság az egyezséget jóváhagyta, és az erre vonatkozó végzése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az adós munkabérének (egyéb járandóságának) letiltása esetén a foglalás (letiltás) kiterjed azokra a járandóságokra, amelyek a munkavállalót a munkáltatójával szemben megilletik. A Vht. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelezettség elmulasztása esetén a munkáltató – a le nem vont összeg erejéig – készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Eszerint a végrehajtást kérő részéről a munkáltató ellen a készfizető kezesi felelősség alapján támasztható igény nem önálló, hanem járulékos jellegű követelés, amelyre alkalmazni kell a Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályait (Ptk. 273. §). Ehhez képest a felelős munkáltató kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért készfizető kezesként helyt kell állnia, vagyis a végrehajtási eljárás adósának a végrehajtást kérővel szemben fennálló kötelezettségéhez. A letiltás folytán ugyanis a munkáltató a Vht. szabályainak keretei között olyan összeget köteles levonni az adós munkabéréből (egyéb járandóságából), amennyi az adósnak a végrehajtást kérővel szemben fennálló és végrehajtás útján érvényesített tartozása teljes kielégítéséhez szükséges.
A munkáltató felelősségének járulékos természetére tekintettel az elévülés kezdetének, illetve megszakadásának kérdését is a végrehajtást kérő és az adós egymás közti jogviszonya alapján kell vizsgálni.
A felperesnek az adóssal szemben végrehajtási úton érvényesített követelése a munkabér letiltásának időpontja előtt még nem évült el, az adós munkabérének letiltása pedig a végrehajtási úton érvényesített követelés elévülését megszakította [Vht. 48. § (4) bek.]. A felperes tehát a letiltás kézbesítésétől újra kezdődő elévülési időn belül lépett fel keresetével az alperes ellen.
Ilyen körülmények között viszont az az egyezség, amely az alperes fizetési kötelezettségét csupán 1978. december 1-jétől kezdődően állapította meg, egyrészt a jogszabályba ütközik, másrészt a felperes méltányos érdekeit sérti.
A járásbíróságnak ezért a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében az egyezség jóváhagyását meg kellett volna tagadnia és az eljárást folytatnia kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a járásbíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 233/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás