PK BH 1981/146
PK BH 1981/146
1981.04.01.
A házastársi közös vagyon megosztása során az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére kötött szerződés feltűnő értékaránytalanság címén történt megtámadásánál az érvénytelenség következményeinek alkalmazása [Csjt. 31. §; Ptk. 201. § (2) bek., 237. §]
A felperes és az I. r. alperes 1975-ben kötöttek házasságot. A házasságkötés után a felperes 360 000 forintért eladta a házingatlanát, majd a házastársak 1976-ban szövetkezeti lakást vásároltak, amelynek tulajdonjogát a szerződés szerint az I. r. alperes, a haszonélvezeti jogot pedig a felperes szerezte meg. A szövetkezeti lakásért 180 000 forintot fizettek, 40 000 forint értékben átengedték az eladóknak az I. r. alperes bérlakását, és az I. r. alperes átvállalta a még fennálló OTP-tartozást.
A házastársak életközössége négy év után, 1979 elején megszűnt, majd a házasságukat a bíróság egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel felbontotta, a lakás használatára vonatkozó egyezségüket pedig jóváhagyta. Az egyezség értelmében a kisebbik lakószobát a felperes, a nagyobbikat pedig az I. r. alperes használja kizárólagosan, a mellékhelyiségek használata pedig közös.
A házasság felbontása után a volt házastársak írásbeli megállapodást kötöttek, amely szerint a felperes a szövetkezeti lakáson fennállott haszonélvezeti jogáról lemondott és 320 000 forint ellenében vállalta, hogy a lakásból 60 napon belül kiköltözik.
A felperes a keresetében ennek a megállapodásnak az érvénytelenségét egyrészt kényszer miatt, másrészt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság címén kérte megállapítani.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 145 374 forint meg fizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kényszerre az felperes alaptalanul hivatkozott, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapított megtámadás azonban alapos, mert a felperesnek a szerződés szerint kifizetett összeg és őt a közös vagyon és a különvagyonok elszámolása címén megillető követelés között feltűnő – 145 374 forint összegű – értékkülönbségben van. Az elsőfokú bíróság a szerződést megelőző helyzet visszaállítását ennek ellenére mellőzte és a szerződést a Ptk. 237. §-nak (2) bekezdése alapján érvényessé nyilvánította, „mert a felek szándéka nem vitásan a vagyonközösség megszüntetésére irányult”. Egyben az I. r. alperest a szolgáltatások között mutatkozó 145 374 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltozta: megállapította, hogy a szerződés érvénytelen és a felperest a lakás fele részének a tulajdonjoga illeti meg, amelyet 64 250 forintnak az I. r. alperes részére történő megfizetése ellenében kell az ingatlan-nyilvántartásba a javára bejegyezni. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek tiszta közös vagyona 191 500 forint, amelynek a fele, 95 750 forint, továbbá a megtérítendő 360 000 forint különvagyona, összesen tehát 455 750 forint illeti meg a felperest. Ebből az összegből a felperes 320 000 forintot kapott, így 135 760 forint járna neki. Ezt az összeget az I. r. alperes nem képes megfizetni, ezért a felperesnek az ingatlan fele tulajdoni illetősége jár. A fél ingatlan 185 000 forintos értéke és a felperes 95 750 forint illetősége között mutatkozó 89 250 forint különbözetet viszont csökkenteni kell a még fennálló OTP-tartozásnak az I. r. alperest terhelő fele részével, a felperes tehát 64 250 forintot tartozik az I. r. alperesnek megfizetni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperest részben a közös vagyon megosztása folytán, részben a különvagyona megtérítése fejében 455 750 forint illeti meg, a megtámadott megállapodás alapján azonban csak 320 000 forintot kapott. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás között ekként feltűnő értékkülönbség van, a szerződés tehát megtámadható, illetőleg az a megtámadás következtében érvénytelen. A Ptk. 237. §-ában foglalt rendelkezések értelmében érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, a perbelihez hasonló esetben azonban a bíróság a felek szolgáltatásai között mutatkozó aránytalan előny kiküszöbölésével az érvénytelen szerződést érvényessé nyilváníthatja.
Annak a kérdésnek az eldöntésénél, vajon a bíróság a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet állítsa-e vissza, vagy pedig éljen az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának a lehetőségével, gondosan vizsgálni kell a szerződéskötés körülményeit, annak célját, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának a következményeit és a felek viszonyait.
Az adott esetben a felperes célja a haszonélvezeti jogról való lemondással és a kiköltözés vállalásával a közös lakás megszüntetése és önálló lakás szerzése volt, amihez a felperesnek az anyagi lehetősége is megvolt. A felperes a céljának elérése érdekében a közös lakást elhagyta és M.-re költözött, ahol jelenleg is él. Ez arra enged következtetni, hogy a felperes a lakáskérdését megoldotta, a perbeli lakásba való visszaköltözése tehát meghaladottnak tűnik. A visszaköltözés a megállapodásnak azzal a másik céljával is ellentétes, amely az I. r. alperes részére a cserelakásként átadott bérlakása helyett önálló lakást kívánt biztosítani. A megállapodás nélkül az I. r. alperesnek erre lehetősége nem lett volna. Végül figyelembe kell venni azt is, hogy a másodfokú bíróság döntése egy lakásba kényszeríti a volt házastársakat, akik nem tudtak egymással élni, és az együttlakás a jövőben is állandó nézeteltérések és súrlódások forrása lesz. A másodfokú bíróság döntése tehát mindkét félre kedvezőtlen, sőt elviselhetetlen helyzetet teremt.
A közös vagyon megosztása a közös tulajdon megszüntetését vonhatja maga után, ezért a kereseti kérelem alapján a bíróság az ingatlanon fennálló közös tulajdont is megszüntetheti. Minthogy pedig a természetbeni megosztásra nincs mód, és a magához váltás sem látszik megvalósíthatónak, a bíróságoknak azt kellett volna megvizsgálniuk, nincs-e lehetőség a közös ingatlan árverési értékesítésére, illetőleg az miként volna megvalósítható. Ha ugyanis az árverési vevő a bentlakó I. r. alperes részére megfelelő cserelakást biztosít, az I. r. alperes köteles abba beköltözni, és a felek az eladási áron megosztozhatnak, az árverési értékesítés tehát eredménnyel járhat.
A jogerős ítélet helyessége egyébként azért is vitatható, mert ha az I. r. alperes az OTP-tartozást nem fizeti, a jelzáloggal biztosított kölcsönért a tulajdoni illetőségével a felperesnek is helyt kell állnia, jóllehet annak reá eső részét a bíróság az I. r. alperessel szemben már elszámolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős ítéletet – az első fokú ítéletre is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 114/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás