PK BH 1981/147
PK BH 1981/147
1981.04.01.
A szüléssel járó költségek megtérítése címén a jogosult – amennyiben azt a társadalombiztosítás nem fedezi – az olyan kiadások megtérítését igényelheti, amelynek a gyermek születésével összefüggésben mint rendkívüli és indokolt kiadások jelentkeznek [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 4. §].
A felperes és az I. r. alperes 1975-ben kötöttek házasságot. A házastársaknak közös lakása nem volt. A felperes az anyjánál, az I. r. alperes pedig a testvérével közös lakásban lakott együtt. A felek egymást kölcsönösen látogatták és közösen jártak szórakozni. Az I. r. alperes 1977 elején teherbe esett. A házastársi életközösség a terhesség kitudódása után 1977 áprilisában megszakadt. A kiskorú II. r. alperes 1977. október 24-én született.
A bíróság a felperest végzésével ideiglenes intézkedésként 1978. január 1-jétől havi 700 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte.
A felperes az eljárás során módosított keresetében a házasság felbontását kérte. Az I. r. alperes a házasság felbontását maga is kérte, módosított viszontkeresete pedig a gyermek nála történő elhelyezésére, gyermektartásdíj-fizetetési kötelezettség megállapítására, valamint szülési költség megítélésére irányult.
A felperes nem ellenezte, hogy a gyermek az I. r. alpereshez kerüljön, de a szülési költség összegét vitatta.
Az elsőfokú bíróság a széles körű bizonyítási eljárás adatai alapján hozott ítéletével a házasságot felbontotta, a gyermeket az I. r. alperesnél helyezte el, a gyermektartásdíj tárgyában hozott ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezte és a felperest 1977. november 1-jétől kezdődően havi 1000 forint gyermektartásdíj, valamint 3230 forint szülési költség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a viszontkeresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a szülési költség összegét 4680 forintra, az első fokú eljárás költségét pedig 1400 forintra felemelte. A jogerős ítélet indokolása szerint a szülési költségként érvényesített 4680 forint összegű követelés nem túlzott, azt az I. r. alperes a felmerült kiadások igazolása nélkül követelhette.
A jogerős ítéletnek a szülési költségekre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 4. §-nak (1) bekezdése értelmében ha a gyermek szülei nem élnek együtt az apa – amennyiben azt a társadalombiztosítás nem fedezi – köteles megtéríteni az anyának a szüléssel járó költségeket.
A perben eljárt bíróságok az említett rendeletet tévesen alkalmazták. A szüléssel járó költségeket a társadalombiztosítás csak részben fedezi. Az I. r. alperesnek szülési segély címén 2500 forintot utaltak ki. A nevezett a szüléssel járó költségei címén berendezésekre 4860 forintot, ruhaneműre 2800 forintot, egyéb felszerelésekre 500 forintot, „orvosi kiadások” fejében 3000 forintot jelölt meg. Ebből levonta a segély összegét és a fennmaradó összeg felére tartott igényt, de nem indokolta meg, miért nem merítette ki az őt megillető jogokat. Az anya ugyanis az apától nemcsak a kiadások felét, hanem a szüléssel járó, indokoltan felmerült költségeinek teljes összegét követelheti. Az eljárt bíróságoknak erre az I. r. alperest a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése értelmében figyelmeztetniük kellett volna.
Tévedtek viszont a bíróságok, amikor a felperest szülési költség címén nem követelhető összeg megfizetésére is kötelezték. A felmerült kiadások igazolására – az idézett rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében – nincs szükség, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a költségeket az egyes tételek vizsgálata nélkül is megállapíthatja. Az adott esetben a szüléssel kapcsolatos ruhaféléknek, a gyermek és az anya indokolt igényeit kielégítő felszerelési tárgyaknak vételárát figyelembe kellett venni, csak olyan mértékben, ahogyan azok a gyermek születésének előkészítése során mint rendkívüli és indokolt kiadások jelentkeztek. A gyermek további ruházati és felszerelési tárgyait (pl. polcok, sapka, hintőpor) már a gyermektartásdíjból, illetőleg a gyermeket a háztartásában eltartó másik szülőnek (az adott esetben az I. r. alperesnek) a saját jövedelméből kell fedeznie.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperest az I. r. alperes által „orvosi kiadások” címén felszámított összeg felének a megfizetésére is kötelezte. A hálapénz az orvos és betege közötti személyes kapcsolat anyagi kifejeződése, amelynek adása nem kötelező, az tehát másra nem hárítható át.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság óvással támadott ítéleti rendelkezését – a perköltségre is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 030/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás