PK BH 1981/153
PK BH 1981/153
1981.04.01.
Ha az örökhagyó kizárólag osztrák állampolgár volt, a hagyatéki eljárás lefolytatására a magyar közjegyzőnek nincs joghatósága, kettős állampolgárság esetén az eljárás lefolytatására a joghatóságot az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint kell megállapítani [az 1977. évi 18. sz. tvr.-tel kihirdetett Magyar–Osztrák konzuli egyezmény 39. cikke, az 1967. évi 25. sz. tvr.-rel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a hagyatéki ügyek szabályozásáról szóló szerződés 6. és 8. cikke; 1957. évi V. tv. 4. §; 2/1967. (X. 27.) IM sz. r. 1. §, 6. §].
A M.-n 1978. augusztus 9-én öngyilkosság következtében a feleségével együtt meghalt Sz. I. örökhagyó a hagyatéki leltár adatai szerint osztrák állampolgár volt és utolsó lakóhelye is Ausztriában volt.
A hagyatéki leltár az örökhagyó törvényes örököseként az anyósát Á. I.-né B. E.-t jelöli meg annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az örökhagyó felesége (Á. I.) az örökhagyót nem élte túl. Arra, hogy az örökhagyónak leszármazója volna, nincs adat.
A leltár szerint az örökhagyó után az ügyvédi munkaközösségnél (dr. K. I. ügyvédnél) végintézkedés (végrendelet) maradt hátra. A leltár az örökhagyó belföldön található vagyontárgyaként egy 30 000 forint értékű Opel Record típusú, W 473 481 forgalmi rendszámú személygépkocsit jelöl meg.
A hagyatéki leltár, valamint az örökhagyó anyósának az a beadványa, amelyben a hagyatékhoz tartozó személygépkocsira végrendeleti öröklés jogcímén való igényét a kérelemhez csatolt búcsúlevélben foglalt végintézkedésre hivatkozással bejelentette, 1979. április 9-én érkezett a közjegyzőhöz. A búcsúlevél első oldalán levő szöveget az örökhagyó aláírta, a hátoldalán pedig a címzésen kívül a következő szöveg áll: „U. i. A 23 szál piros rózsát dobjátok a sírunkba. Mindenem felett szabadon rendelkezhettek, mert csak Ti vagytok.” Az utóiratot az örökhagyó nem írta alá.
A közjegyző 1979. május 15-re tárgyalást tűzött ki, amelyre az ismeretlen helyen tartózkodó ismeretlen örököst hirdetmény útján idézte. A hagyatéki tárgyaláson az örökhagyó anyósa és apósa, valamint a jogi képviselőjük jelent meg. A közjegyző a tárgyaláson kihirdette az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletét (búcsúlevelét) és jegyzőkönyvbe foglalta az örökhagyó anyósának azt a kérelmét, hogy a leltárban felvett személygépkocsit a közjegyző neki adja át.
A közjegyző – annak megállapítása után, hogy az örökhagyó leszármazó és ismert örökös hátrahagyása nélkül halt meg – a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével a személygépkocsit végrendeleti öröklés jogcímén teljes hatállyal Á. I.-né B. E.-nek adta át.
A hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó osztrák állampolgár volt. Erre figyelemmel az 1977. évi. 18. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Magyar–Osztrák Konzuli Egyezmény 39. cikkének (1) bekezdése értelmében az örökhagyó haláláról a halotti anyakönyvi kivonat megküldésével értesíteni kellett volna az osztrák konzuli tisztviselőt, aki a hagyaték megőrzését célzó intézkedések megtétele érdekében jogosult volt egyfelől a hagyatéki leltár elkészítésében részt venni, másfelől a Magyar Állam hatóságával kapcsolatba lépni. A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a közjegyző az osztrák konzuli tisztviselőnek e jogok gyakorlásához szükséges feltételeket biztosította volna.
Ha az örökhagyó kizárólag osztrák állampolgár volt, a közjegyzőnek a hagyatékátadó végzés meghozatala idején hatályban volt, a hagyatéki eljárásról szóló módosított 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 29. §-ának (4) bekezdése értelmében* meg kellett volna vizsgálnia, hogy a hagyatéki eljárás lefolytatására fennáll-e a joghatósága. Külföldi állampolgárnak belföldön levő ingó hagyatékára vonatkozó hagyatéki eljárás lefolytatására ugyanis a He. említett rendelkezése értelmében a magyar közjegyzőnek csak akkor van joghatósága, ha nemzetközi megállapodás eltérően nem rendelkezett. Márpedig az 1967. évi 25. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a hagyatéki ügyek szabályozásáról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a Szerződő Államok területén levő ingóságok tekintetében a hagyatéki eljárás lefolytatására annak a Szerződő Államnak a bírósága (közjegyző) jogosult, amelynek az örökhagyó a halálakor állampolgára volt.
Ha tehát az örökhagyó kizárólag osztrák állampolgár volt, a hagyatéki eljárás lefolytatására a magyar közjegyzőnek nem volt joghatósága. A hagyatéki eljárás lefolytatására a magyar közjegyzőnek akkor sem volt joghatósága, ha az örökhagyó kettős (magyar és osztrák) állampolgár volt, mert a szerződés 6. cikkének (3) bekezdése szerint ingóságok tekintetében a hagyatéki eljárás lefolytatására akkor is annak a Szerződő Államnak a bírósága jogosult amelynek területén az örökhagyó utolsó lakóhelye volt, ha az örökhagyót halálának időpontjában mindkét Szerződő Állam a saját állampolgárának tekintette.
Egyébként a szerződés 8. cikkének (1) bekezdése értelmében azt a kérdést, hogy kik tekintendők törvényes örökösöknek, milyen örökrész illeti meg őket, hogy jár-e kötelesrész és milyen mértékben, annak a Szerződő Államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek az örökhagyó a halálakor állampolgára volt.
A közjegyzőnek tehát elsősorban az örökhagyó állampolgárságához igazodó joghatóságát kellett volna vizsgálnia. Ennek keretében ellenőriznie kellett volna azt is, hogy az örökhagyó valóban osztrák állampolgár volt-e, vagy esetleg kettős vagy csak magyar állampolgár, figyelemmel arra is, hogy az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény 4. §-a szerint azt a magyar állampolgárt, aki egyben más államnak is állampolgára, mindaddig magyar állampolgárnak kell tekinteni, amíg magyar állampolgárságát elbocsátás vagy megfosztás útján el nem veszti.
A közjegyzőnek az örökhagyó állampolgárságáról a Belügyminisztérium Állampolgársági Alosztályától, a joghatóságról pedig – kétség esetén – az Igazságügyi Minisztériumtól kellett volna felvilágosítást kérnie.
Az említett nemzetközi szerződést kihirdető törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 2/1967. (X. 27.) IM számú rendelet 1. §-a szerint a He. rendelkezéseit a szerződésben és a rendeletben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni. A He. 84. §-ának (2) bekezdése értelmében a közjegyző a külföldi állampolgár után belföldön maradt ingóhagyatékra vonatkozó hagyatéki eljárást csak az igazságügy-miniszter erre vonatkozó utasítása alapján folytatja. Az adott esetben az igazságügy-miniszter ilyen utasítást nem adott. A közjegyző eljárása és ennélfogva a hagyatékadó végzése ezért a hagyatéki eljárás lefolytatására való joghatóság fennállása esetén is törvénysértő.
Az örökhagyó a végintézkedést tartalmazó utóiratát nem írta alá, a végrendelet ezért a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel aggályos. Ehhez képest a közjegyzőnek a hagyatéki tárgyalásra az összes törvényes örököst meg kellett volna idéznie. Minthogy pedig a Ptk. 599. §-ának (3) bekezdése értelmében ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll, vagyis az állam törvényes örökös, ezért a hagyatéki tárgyalásra – képviselője útján – a Magyar Államot is meg kellett volna idézni. Egyébként az 1967. évi 25. számú törvényerejű rendelet 3. §-a is úgy rendelkezik, hogy ha a szerződés e. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazandó jog szerint a belföldi hagyatéknak örököse nincs, a hagyaték a Magyar Államra száll. Ezzel összhangban rendelkezik a 2/1967. (X. 27.) IM számú rendelet 6. §-a úgy, hogy a törvényerejű rendelet 3. §-ában foglalt esetben a közjegyző végzéssel állapítja meg, hogy az osztrák örökhagyó Magyarországon maradt hagyatéka a Magyar Államra szállt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a közjegyző óvással támadott jogerős hagyatékátadó végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 560/1980. sz.)
*
Hatályon kívül helyezte, s jelenleg hatályos – és határozatnak megfelelő – rendelkezést tartalmazza az 1971. évi 13. sz. tvr.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás