GK BH 1981/159
GK BH 1981/159
1981.04.01.
A továbbszaporításhoz szükséges biológiai érettség a fémzárolt vetőmag törvényes kelléke [Ptk. 305. § (1) bek.].
A felperes és az I. r. alperes között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a II. r. alperes 483,61 q fémzárolt vetőburgonyát szállított a felperesnek, amely azt minőségi kifogás nélkül átvette, tárolta, majd a „kitárolás” után 17 ha-on elültette. A felek, az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség (továbbiakban: OVEF), a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás és a helyi szakigazgatási szerv közreműködésével tartott határszemléről készült jegyzőkönyv szerint az elültetett 468 q vetőgumó 63%-a a talajban elrothadt, 18%-a csenevésznövény és 11%-a hozott egészséges hajtást, 8%-os mértékben pedig tőhiány volt megállapítható. A felperes a járási hivatal mezőgazdasági osztályának javaslatára az ültetvényt kiszántotta és helyette silókukoricát vetett el. Keresetében az ily módon keletkezett 915 311 Ft kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Utóbb keresetét 481 018 Ft-ra, majd 464 822 Ft-ra leszállította.
Az I. r. alperes védekezésében tagadta a hibás teljesítés tényét. Állította, hogy a hibátlan vetőgumó minőségromlása a felperes érdekkörében következett be. Perbehívására – a pernyertessége érdekében – a vetőgumót előállító termelőszövetkezet a perbe beavatkozott, majd a nevezettet az elsőfokú bíróság II. r. alperesként perbe vonta.
A II. r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte az I. r. alperesével azonos védekezéssel. Arra is hivatkozott, hogy az ültetvény a szántóföldi szemléken megfelelő minősítést kapott, és a hajtásvizsgálat 97%-os hajtásképességet igazolt.
Az elsőfokú bíróság az OVEF-től szakvéleményt szerzett be, majd a II. r. alperest közvetlenül a felperes javára 464 822 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.
A II. r. alperes fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban kiegészítő szakvéleményt szerzett be, majd az I. r. alperesnek a felperessel szembeni szavatossági és kártérítési felelősségét megállapította, a II. r. alperest pedig az I. r. alperessel szemben fennálló felelőssége folytán közvetlenül a felperes javára 464 822 Ft és törvényes kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a kiegészített szakvélemény alapján megállapítható, hogy a II. r. alperes a betakarított vetőgumót nem megfelelő hőmérsékleten tárolta, ezért a parásodási, a biológiai utóérési folyamat nem ment végbe. A szakvéleményt igazolják a II. r. alperes által a vetőburgonya tárolásáról vezetett napló adatai is, mert eszerint a tárolótér hőmérséklete 8 °C-fok alatt volt a kérdéses időszakban. Ezen a hőmérsékleten pedig a parásodás nem következik be. A biológiai utóérés hiánya vezetett a vetőgumók hajtásképtelenségéhez. A kiegészítő szakvélemény alapján bebizonyosodott az is, hogy a felperes a tárolás, illetve a kiültetés során mulasztást nem követett el, így a kár keletkezésében nem hatott közre. Ezért a II. r. alperest a ki nem mentett szerződésszegése miatt a szakvéleményben megállapított összegű vételár-visszatérítés és kártérítés terheli. Az I. r. alperes felelősségét az elsőfokú bíróság csak megállapította és a jogviszonyok láncolatára tekintettel közvetlenül a felperes javára marasztalta a II. r. alperest.
Az ítélet ellen az I. és a II. r. alperes fellebbezett, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték.
Egyik fellebbezés sem alapos.
A per újabb tárgyalása során az OVEF által írásban, majd szóban is kiegészített, megfelelően indokolt és aggályatlan szakvélemény szerint a II. r. alperes a perbeli vetőburgonyát 5-6 °C hőmérsékleten tárolta, ami nem biztosította annak biológiai beérését, a beparásítási folyamatot. A II. r. alperes kifogásolt eljárását a szakértő által becsatolt tárolási napló hőmérsékleti adatai teljes mértékben igazolják. A perbeli vetőburgonya tehát az átadáskor nem rendelkezett a továbbszaporításhoz szükséges biológiai érettséggel, ami pedig annak törvényes kelléke [Ptk. 305. § (2) bek.]. Téves az alpereseknek az a fellebbezési érvelése, hogy a fémzárolás és a hajtásvizsgálat eredménye hibátlan teljesítést igazol. A külső ismérvek alapján adott, egyébként csupán 12 napig érvényes fémzárolási bizonyítvány ugyanis a gumó belső élettani tulajdonságaira vonatkozó adatot nem tartalmaz, ezért az ilyen jellegű minőségi hiba megcáfolására nem alkalmas. A szóban levő hiba egyébként a fémzároláskor nem volt felismerhető. A hajtásvizsgálathoz használt mintákat pedig laboratóriumi körülmények között 20 °C-on tartották a mintavételtől a vizsgálat időpontjáig, és ezzel a vizsgáló szervek pótolták a II. r. alperes által elmulasztott utóérlelést. Az így elért 97%-os hajtáseredmény tehát nem lehet jellemző az eltérő körülmények között tartott perbeli szállítmányra.
A per további adatai szerint az utóérleléshez szükséges és elmaradt hő pótlása, a vetőgumó életképessé tétele a téli tárolás során a felperestől nem volt elvárható. A hiba rejtett jellege miatt ugyanis a felperes élettanilag teljes értékűként tárolta a perbeli terményt, azt a vetőgumó mély nyugalmi időszaka követelményeinek megfelelően 2-4 °C-on tartotta. A tárolás tehát megfelelő volt. Ily módon a tárolás alatti lehűlés folytán bekövetkezett további romlás nem róható a felperes terhére. Mivel az elültetés is az egészséges vetőgumónak megfelelő hőmérsékletű talajba történt, a felperest ezzel kapcsolatban sem terheli mulasztás. Azt, hogy a tárolótérben alacsony volt a hőmérséklet a tárolás első időszakában is, a szakértő megfelelően kimutatta. Az egyébként kötelező hőmérőzés elmulasztásának a per szempontjából ezért nincs jelentősége.
A fentiek szerint téves a II. r. alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a vetőgumó életképtelensége a felperes terhére eső okból következett be. Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a felperesnél keletkezett veszteség a felróható szerződésszegése miatt teljes egészében a II. r. alperest terheli.
Az OVEF-nek a II. r. alperesnél lefolytatott vizsgálat adatain alapuló és szakmailag is alaposan megindokolt, kiegészített szakvéleményét a Legfelsőbb Bíróság is aggálytalannak fogadta el, ezért annak felülvéleményezését nem tartotta szükségesnek.
Végül nem helytálló a II. r. alperesnek az I. r. alperessel szembeni rendelkezést sérelmező kifogása. Az elsőfokú bíróság ugyanis a pénzügyi lebonyolítás egyszerűsítése érdekében mellőzte a kétszeres marasztalást, ami megfelel az állandó gyakorlatnak. Így pedig a II. r. alperesnek közvetlenül a felperes javára való marasztaláshoz szükség volt az I. r. alperes felelősségének a megállapítására is.
A kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján és a jogszabályoknak megfelelően hozta meg ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 923/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás