GK BH 1981/162
GK BH 1981/162
1981.04.01.
Exportszállítmányban bekövetkezett fuvarkár mértékét az exportszámla alapján az SZMGSZ-nek megfelelő módon kell meghatározni [a 104 153/1974. sz. alatt közzétett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló megállapodás (SZMGSZ) 24. cikk 1. §, 25. cikk 1. §, 27. cikk 1. §, 2. §-ai; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 21. cikk 4. §, 23. cikk 7. §].
A II. r. felperes vasúti kocsiban fojtótekercset adott fel fuvarozásra külföldi rendeltetéssel. A küldemény Vác állomás körzetében elégett, ezért a felperesek közösen előterjesztett keresetlevelükben 100 800 Ft kártérítésre kérték az alperes kötelezését.
Az alperes védekezésében előadta, hogy a II. r. felperes kénnel szennyezett vasúti kocsit használt fel fuvarozásra, a kén közismerten rendkívül gyúlékony anyag, így a kár a II. r. felperes mulasztásával függ össze. Erre tekintettel ellene viszontkeresetet is támasztott 10 212 Ft erejéig, mivel az előbb említett mulasztása a vasúti kocsikban ilyen összegű kárt okozott. Utóbb az alperes elévülés címén is kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság az alperest az I. r. felperes javára 100 800 Ft kártérítése kötelezte, ugyanakkor a viszontkeresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a tüzet részben az okozta, hogy a vasúti kocsin a kerekek fölött nem volt szikrafogó, részben pedig a vagon kénnel való szennyezettsége. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a II. r. felperes nem volt köteles visszautasítani a szennyezett vagont azért, mert az ilyen jellegű szennyezettség nem tette a vagont alkalmatlanná a fojtótekercs fuvarozására. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperesnek az elévülésre alapított védekezését sem, mivel a felperesek peren kívüli felszólamlási kötelezettségüknek eleget tettek, az alperes pedig érdemben tárgyalta a felszólamlást és érdemben utasította el a felperesek követelését. Végül megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes viszontkeresete nem megalapozott, mert a kárt a vasút üzemében, a vasút mulasztásai miatt előállott okok idézték elő.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben megismételte korábbi álláspontját az elévüléssel kapcsolatban, valamint arra nézve is, hogy a kár a II. r. felperes által végzett gondatlan berakás miatt keletkezett. Fenntartotta viszontkeresetét és kifogásolta az összegszerűséget is azért, mert az elsőfokú bíróság nem az exportszámlának megfelelő módon állapította meg a vasút fizetési kötelezettségét.
A fellebbezés az összegszerűség meghatározását illetően alapos, egyébként pedig alaptalan.
A KPM által 104 153/1974. sz. alatt jóváhagyott és külön kiadmányként közzétett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló megállapodás (SZMGSZ) 28. cikkének 7. §-a értelmében a jogosult a felszólamláshoz a fuvarlevélen és a fuvarlevél-másodpéldányon kívül szükség esetén köteles csatolni még a kereskedelmi jegyzőkönyvet és az elveszett vagy megsérült áru értékét igazoló okmányt is. Ezeknek a kötelezettségeknek a felperesek eleget tettek, kivéve az exportszámla csatolását. Ez utóbbit az I. r. felperes csupán a peres eljárás során csatolta be. A bírói gyakorlat értelmében a számla csatolásának elmaradása nem teszi a felszólamlást érvénytelenné, mert az SZMGSZ 24. cikkének 1. §-a szerint számla hiányában is mód van más úton – szakértő igénybevételével – az áruérték meghatározására. Ennek következtében az I. r. felperes felszólamlását hatályosnak kellett tekinteni, tehát annak elintézéséig az elévülés szünetelt és így a követelés elévülése nem következett be.
A VÁSZ 21. cikkének 4. §-a szerint a vasút a megrakáshoz ép, tiszta, kisepert kocsit köteles kiállítani. Ha a kocsi valamely hiányosság miatt az áru természetére figyelemmel annak fuvarozására nem alkalmas, a feladó azt nem köteles elfogadni. E rendelkezések összevetéséből következik, hogy a feladó a szennyezett kocsit csak akkor köteles visszautasítani, ha a szennyezettség folytán az adott vagon nem alkalmas annak az árunak a fuvarozására, amelyre megrendelték. A perbeli küldemény és annak csomagolása szempontjából azonban közömbös volt, hogy a vagon alján és a padlózat rései közt kisebb mennyiségű kénszennyeződés volt, így a II. r. felperest a vagon visszautasításának kötelezettsége nem terhelte.
Az alperes hivatkozott a VÁSZ 23. cikkének 7. §-ára is, amelynek értelmében a feladó felelős azokért a károkért és költségekért, amelyek az általa végzett berakásból eredően vasúti járműveken, rakodási eszközökön stb. keletkeznek. Az alperes álláspontja azonban nem indokolja a kereset elutasítását, illetve a viszontkereset alaposságának a megállapítását, mivel a II. r. felperes által végzett berakási tevékenység önmagában semmiféle károsodáshoz nem vezetett.
A tűz keletkezésének közelebbi vizsgálatát a tűzoltóparancsnokság tűzvizsgálati jegyzőkönyve, majd ugyanennek a hatóságnak az elsőfokú bírósághoz intézett szakvéleménye teszi lehetővé. Ezek szerint a tűz keletkezésének elsődleges oka az volt, hogy a szóban levő vagon fékberendezése elromlott, s a fékezés folyamatos volt, aminek következtében „nagyarányú felmelegedés és szikraszórás keletkezett”. A vagon kigyulladását elősegítette az is, hogy a kerekek fölött nem volt szikravédő lemez, így a folyamatos fékezésből adódó szikraszórás közvetlenül érte a vagon padozatát. A tűzoltóparancsnokság jegyzőkönyve, illetve szakvéleménye említést tesz a vagonban levő kénporról is mint olyanról, amely a tűz időben, hamarabb történő kifejlődését elősegítette. Mindez azonban a fentiekben ismertetett és a tüzet előidéző tényleges okokhoz viszonyítva nem lényeges, de a kénpor jelenlétét egyébként sem lehet a felperesek terhére írni.
Az SZMGSZ 24. cikkének 1. §-a és a 25. cikk 1. §-a értelmében, ha e megállapodás rendelkezései alapján a vasút az áru teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért kártérítéssel tartozik, ennek a kártérítésnek a mértékét a külföldi szállító számlájában feltüntetett ár szerint kell kiszámítani.
Az SZMGSZ 27. cikkének 1. §-a szerint a kártérítési összegek kifizetése annak az országnak a pénznemében történik, amely ország vasútjainak a kártérítést rendezniük kell. Az SZMGSZ 27. cikkének 2. §-a szerint viszont az egyik ország pénznemében kifejezett, de a másik ország pénznemében kifizetésre kerülő kártérítési összegeket a fizetés napján érvényes árfolyamon ennek az országnak a pénznemére kell átszámítani.
Alapos tehát a fellebbezés abban az értelemben, hogy a kártérítés összegét az exportszámla alapján kell meghatározni. Az iratok közt elfekvő exportszámla szerint a küldemény értéke 2520 rubel volt. Ennek folytán az alperest is ebben a pénznemben és ilyen összegben kellett marasztalni, amiből az SZMGSZ fentiekben említett rendelkezéseiből folyóan az is következik, hogy a kifizetésre végül is forintban kerül sor, de a kifizetés napja szerinti árfolyamon, ami ez idő szerint még ismeretlen.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét abban a részében, amely az alperest 100 800 Ft kártérítés fizetésére kötelezte, megváltoztatta és a nevezett fizetési kötelezettségét 2520 Rb-ben állapította meg. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 149/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás