BK BH 1981/171
BK BH 1981/171
1981.05.01.
A sértettnek az elkövetővel szemben tanúsított durva magatartása miatti elkeseredettség nem alapozza meg az emberölésnek erős felindulásban elkövetettként minősítését [Btk. 166. § (1) bek., 167. §].
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében állapította meg és ezért őt 5 évi szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1968-ban kötött házasságot, a házasság azonban férjének italozó és durva életmódja miatt nem volt zavartalan. A terhelt kezdeményezésére 1973-ban elváltak, de félévi különélés után a férje kérésére visszaállították az életközösséget és újból házasságot kötöttek. A terhelt férje ezt követően is folytatta az italozást és a feleségével szemben tanúsított durva magatartást, a felesége sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélték. Ezt megelőzően és az ezt követő időszakban is többször különváltan éltek, a terhelt azonban mindenkor megbocsátott férjének. Házasságukból két gyermek született.
A vádbeli esetet megelőző napon a terhelt férje – az ügy sértettje – erősen leittasodott és feleségét szidalmazta, fojtogatta, megöléssel fenyegette, a bántalmazás során 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott.
A terhelt ekkor elhagyta a lakást és az éjszakát rokonainál töltötte.
Másnap a sértett a feleségével közös munkahelyen ittasan jelent meg, hangoskodott, fenyegetőzött és azt állította, hogy hazatérve a szobaberendezést összetöri, a feleségét pedig megfojtja. 13 órakor hagyta el az üzem területét, majd hazatérve lefeküdt a szobában levő heverőre és elaludt.
A terhelt 15.30 óra körül tért haza a lakásba és benyitva a szobaajtón látta, hogy a lakás berendezése sértetlen, a férje pedig a heverőn hason fekvő helyzetben alszik. A terhelt ekkor férje durva, kíméletlen bánásmódja miatti elkeseredett állapotában és tartva férje korábbi fenyegetésétől, elhatározta, hogy férjét megöli. Bement az éléskamrába, magához vette a 21 cm hosszú nyelű, igen élésre kiköszörült aprítóbaltát, a heverőn alvó férje mellé lépett és a balta élével a sértett tarkójára irányozva több ütést mért a sértettre. A viszonylag kis területen elhelyezkedő sérülések nyomán, a tarkótájon a gerinccsatorna megnyílt, és a csigolyaverőér teljes haránt sérülése is bekövetkezett, mely erős vérzéshez vezetett, és a sértett rövid időn belül meghalt.
A terhelt az erős vérzés láttán rövid időre rosszul lett, majd öntudatát visszanyerve a véres baltát egy törölközővel megtörölte, kezet mosott, átöltözködött, majd kerékpárral a rendőrségre ment és bejelentést tett az esetről.
A terhelt idegfeszült állapota folytán közepes fokban korlátozva volt cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében és e felismerésnek megfelelő magatartásban.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából azt a megállapítást, amely szerint a terhelt idegfeszült állapota folytán közepes fokban korlátozva volt cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében, a cselekménynek a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettként való minősítésére irányuló fellebbezést azonban alaptalannak találta, csakúgy mint a szabadságvesztés súlyosítására és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására irányuló fellebbezést is, végül az eddigiekben kifogástalan életvitelű, munkahelyén is megbecsült terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékét 4 évre leszállította.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a cselekmény minősítésére és a szabadságvesztés mértékére vonatkozó rendelkezés, továbbá a közügyektől eltiltás nem alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A megyei bíróság a terhelt cselekményének – a vádtól eltérően – a Btk. 167. §-a szerinti minősítését azzal indokolta, hogy a terhelt a sértett italozó és durva magatartása, különösen pedig az előző napon tanúsított tettleges fellépése miatt rendkívül feszült idegállapotba került és félelemérzettel párosult elkeseredettségében hirtelen ötlött fel benne férje megölésének gondolata, melyet mindennemű latolgatás, fontolgatás nélkül nyomban végrehajtott.
A terhelt beszámítási képességének a korlátozottságára vonatkozó megállapítást a bíróság kizárólag a terhelt védekezésére alapította.
A Legfelsőbb Bíróság helyesen állapította meg, hogy a megyei bíróság ítéletének a terhelt beszámítási képességével kapcsolatban tett ténymegállapítása megalapozatlan, és a fellebbezési tárgyaláson meghallgatott szakértő véleményének elfogadása alapján a pathológiás indulati állapot fennállását kizárta.
Tévedett azonban a Legfelsőbb Bíróság, amikor ennek ellenére is – az elsőfokú bírósággal egyezően – erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelte a terhelt cselekményét.
Álláspontját azzal indokolta, hogy a terhelt a sértett brutális és az utóbbi időben egyre durvábbá váló magatartása következtében állandó rettegésben, idegfeszültségben élt, és a rettegés érzése dominált, amikor meglátta a heverőn alvó férjét. Ez olyan magas fokú indulatot váltott ki belőle, amelyben elhatározta és nyomban végrehajtotta az ölési cselekményt. A felindult állapot tehát a félelem talaján keletkezett, és ez vezetett az elkövetési magatartáshoz.
Igaz ugyan, hogy a sértett utolsó fenyegetése a cselekmény elkövetése előtt mintegy két és fél órával hangzott el, ez a körülmény azonban nem zárja ki az emberölés privilegizált esetének megállapítását.
A cselekménynek erős felindulásban elkövetett emberölésként minősítése ellentétes a törvény rendelkezéseivel és az azok helyes értelmezése során kialakult ítélkezési gyakorlattal.
Az élet ellen elkövetett szándékos bűncselekmények általában indulatból fakadóak. A Btk. 167. §-ában meghatározott bűntett megvalósulásához azonban olyan erős érzelmet kiváltó ok folytán bekövetkező állapot szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, öntudata elhomályosodik, és ezáltal ebben az állapotban lehetetlenné válik a meggondolás és megfontolás szokásos kialakulása (BJD. 1047 sz.).
Az adott esetben a lefolytatott bizonyítás nem hozott felszínre olyan objektív adatokat, amelyekből e sajátos tudatzavart előidéző pszichikus állapot elkövetéskori fennállására lehetne következtetni.
A terhelt a nyomozás során történt kihallgatása alkalmával arra hivatkozott, hogy a benne felgyülemlett keserűség, valamint az attól való félelem, hogy a férje agyonüti őt, hozta létre azt az elhatározást, ha börtönbe is kerül, mindenáron megszabadul a férjétől. Ezt követően ment be a kamrában elhelyezett baltáért, majd a cselekmény véghezvitelét követően ruházatát rendezve kerékpárra ült és a rendőrségen bejelentést tett.
Mindezek a tények kizárttá teszik, hogy a terhelt az elkövetés időszakában tudatát elhomályosító indulat hatása alatt állott. Ez ellen szól az is, hogy a sértett tarkóján elhelyezkedő sérülések – amelyek legalább hét erőbehatástól keletkeztek – kis (tenyérnyi) területen helyezkedtek el, mely arra utal, hogy a terhelt az életfontosságú testrészt pontosan célba véve sújtott a sértettre.
A törvényi tényállás szerint méltányolható okból származó erős felindulás szükséges a Btk. 167. §-ába ütköző bűntett megállapításához.
Az adott esetben a terhelt félelemérzetére hivatkozással sincs alap az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítására.
Az elkövetést megelőző napon a terheltet a sértett részéről kétségkívül durva bántalmazás érte, valamint a vádbeli napon a délelőtti órákban is értesült férje fenyegető kijelentéseiről. Ezt követően több mint két és fél óra telt el, mely idő alatt a terhelt hazatért és személyesen meggyőződött arról, hogy férje a lakásban semmiféle kárt nem okozott, sőt a heverőn alvó férje újabb támadásától sem tarthatott.
Ilyen körülmények között rögtönös szándék szóba sem kerülhet, másfelől pedig a terheltnek az elkövetéskor fennálló indulata nem a rajta kívül álló okok hatásaként jelentkezett, hanem a megelőző események hatása alatt benne kialakult és egyre fokozódó ellenszenv, a megtorlás vágya, valamint a megromlott házasság miatt a férjétől való szabadulásra irányuló, határozott akarat volt a cselekmény elkövetésének közvetlen előidézője.
2. A cselekmény jogi minősítése kérdésében elfoglalt téves álláspont törvénysértően enyhe szabadságvesztés kiszabását eredményezte.
A terhelt által elkövetett cselekmény tárgyi súlya kimagasló: a terhelt házastársát kiélezett baltával, annak védekezésre képtelen állapota kihasználásával, ölésre irányuló egyenes szándékkal ölte meg.
A cselekmény indító oka kétségkívül a sértett megelőzően tanúsított italozó, durva, goromba magatartása miatti elkeseredettség volt, mely a büntetés kiszabása szempontjából jelentős súllyal jön figyelembe. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a sértett korábbi, hasonló durva magatartását a terhelt mindenkor megbocsátotta, s így lényegében elfogadta ezt az állapotot, holott módja volt arra, hogy a számára elviselhetetlen házassági kötelék felbontását szorgalmazza. A családon belüli konfliktushelyzeteknek olyan módon történő megszüntetése, ahogyan ezt a terhelt tette, teljességgel elfogadhatatlan, és magatartását semmiképpen sem teszi menthetővé.
A Legfelsőbb Bíróság egyébként helyesen sorolta fel az enyhítő körülményeket: a terhelt büntetlen előéletét, eddigi kifogástalan életvezetését, eltartásában álló két kiskorú gyermekes családi állapotát és megbánással párosuló beismerését.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatainak a cselekmény jogi minősítésére és a szabadságvesztés mértékére vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősítette.
Az eljárt bíróságok ítéletében alkalmazott téves jogi minősítés kihatással volt a szabadságvesztés mértékének a megállapítására is: az elsőfokú bíróság által kiszabott 5 évi, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság által alkalmazott 4 évi szabadságvesztés nem áll arányban a cselekmény kiemelkedő társadalomra veszélyességével, az emberölésre irányuló egyenes szándék fokával és a már említett súlyosító és enyhítő körülményekkel. Ezért az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztés felel meg a Btk. 83. §-ában foglalt büntetéskiszabási elveknek.
3. Végül alapos a törvényességi óvás a közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem alkalmazása miatt is.
Az élet kioltására irányuló szándékos bűncselekmény elkövetése esetén a közügyektől eltiltás alkalmazása általában indokolt, mivel az ilyen cselekményt megvalósító elkövető – függetlenül addigi előéletétől – a súlyos cselekmény megvalósítása folytán érdemtelenné válik a közügyekben való részvételre.
Az Elnökségi Tanács ezért a terheltet a főbüntetés mértékéhez igazodó és azzal arányban álló 4 évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. (Eln. Tan. B. törv. 46/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás