BK BH 1981/174
BK BH 1981/174
1981.05.01.
I. Ha a bűncselekmény elkövetése a terhelt alkoholista életmódjával függ össze, a kényszergyógyítás elrendelése nem mellőzhető azon címen, hogy az államigazgatási hatóság már elrendelte a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését [Btk. 75. §; 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 43/A §].
II. Kiskorú veszélyeztetése annyi rendbeli bűncselekmény, ahány kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését az elkövető veszélyeztette [Btk. 195 § (1) bek., 12. § (1) bek].
A járásbíróság a terheltet kiskorú veszélyeztetésének bűntette és 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évi és 2 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a járásbíróság az 1975. évben ifjúság elleni bűntett miatt 5 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A terhelt alkoholista, évek óta nagymértékben fogyaszt szeszes italt és ittas állapotban családjával rendszeresen veszekszik, szüleit, feleségét, az 1974. 1975. és 1978. években született gyermekeit tettlegesen bántalmazza.
A terhelt a vádbeli napon este ittas állapotban érkezett haza a lakására, és amikor ittasságát a felesége kifogásolta, közöttük veszekedés kezdődött. A terhelt a szobában levő heverőben megbotlott, legidősebb gyermeke ezen aludt és a földre esett. Ezután a terhelt az arcán és testének különböző helyein kézzel ütlegelte a gyermeket, aki a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A veszekedésre a szobában alvó másik két gyermek is felébredt, ezért a terhelt az 5 éves és a 2 éves gyermekét is megverte. Ezek után a terhelt gyermekét olyan erővel dobta le a heverőre, hogy annak szemhéja felrepedt és 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
A terhelt néhány nappal később éjjel az apját, az anyját és feleségét a gyermekek előtt megöléssel fenyegette. A család félelmében az ablakon keresztül menekült ki a lakásból és az éjszakát az udvaron töltötték.
Az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint a terhelt által tanúsított magatartás a legidősebb iskolás korú gyermeke értelmi fejlődését károsan befolyásolta, idegrendszere fejlődésében a sérülés jelei már megmutatkoznak, és ha az ártó hatás nem szűnik meg, a személyiségfejlődés zavarához vezethet.
A terhelt az előzőekben megállapított magatartásával három kiskorú gyermeke testi, értelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette.
A büntetőeljárás megindítása után a városi tanács egészségügyi osztálya határozatával elrendelte a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését.
A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A megállapított tényállásból és az iratokból is kitűnően a terhelt bűncselekményei alkoholista életmódjával függtek össze, ezért – a Btk. 75. §-ában foglaltakra tekintettel – a terhelt kényszergyógyításának elrendelése is indokolt lett volna.
A járásbíróság ennek ellenére nem szerezte be a 12/1979. (VII. 17.) IM sz. rendelettel kiegészített 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. rendelet 43/A §-a szerinti igazságügyi elmeorvos szakértői véleményt arra nézve, hogy a terhelt alkoholista-e, kényszergyógyítása szükséges-e, így e tekintetben a tényállás felderítetlen. A kényszergyógyítás elrendelésének mellőzésére csupán abból az okból nem kerülhet sor, hogy az államigazgatási hatóság a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését már elrendelte. Ezt a gyógykezelést ugyanis meg sem kezdték és az a szabadságvesztés végrehajtása alatt nem is foganatosítható.
2. Tévedett a járásbíróság akkor is, amikor a terhelt cselekményeit a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét tekintve csupán egy rendbelinek minősítette, annak ellenére, hogy a terhelt magatartásával három kiskorú gyermeke testi, értelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette súlyosan.
A Btk. hatálybalépését megelőző bírói gyakorlat a kiskorú veszélyeztetésének megfelelő ifjúság elleni bűncselekmény esetében azt az álláspontot foglalta el, hogy az nem személy elleni bűncselekmény, jogi tárgya az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi fejlődése; nincs helye ezért bűnhalmazat megállapításának, ha az elkövető több nevelése alatt álló kiskorú gyermeke sérelmére követte el a cselekményt.
A Btk.-nak a korábbi törvényi rendezéstől eltérő halmazati szabályaira, valamint a bűncselekmény megnevezésbeli különbözőségére, amely a tartalmi megítélésben jelentkező eltérésre is utal, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint annyi rendbeli bűncselekményben kell a bűnösséget megállapítani, ahány kiskorú sérelmére követték el a cselekményt. A bűncselekmény eredménye ugyanis – mint ahogyan erre a Btk. 195. §-ához fűzött indokolás is utal – a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének a veszélyeztetése.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1961. évi V. törvény 274. §-ában meghatározott ifjúság elleni bűntettét illetően a korábbi bírói gyakorlat sem volt következetes, mert a (2) bekezdésben szabályozott bűncselekmény esetén annyi rendbeli ifjúság elleni bűntettben kellett a bűnösséget megállapítani, ahány gyermeket az elkövető a cselekmény elkövetésére felbujtott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést és a megalapozatlanságot megállapítva, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a korábban eljárt járásbírósághoz visszaküldte. (B. törv. I. 1080/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás