• Tartalom

BK BH 1981/176

BK BH 1981/176

1981.05.01.
Az 5 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre elítélt esetében akkor kizárt a bírósági mentesítés, ha a Btk. 137. §-ának 12., illetőleg 13. pontja értelmében visszaeső (különös visszaeső) [Btk. 103. § (1) bek. a) és b) pont, (2) bek., 137. § 12. és 13. pont].
A kerületi bíróság végzésével a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmét elutasította.
A végzésben megállapított tényállás szerint a terheltet:
1) a kerületi bíróság 1973. október 26. napján üzletszerű kéjelgés vétsége miatt – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte;
2) a kerületi bíróság 1975. november 21. napján visszaesőként elkövetett üzletszerű kéjelgés bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte s egyúttal elrendelte az 1) alatti 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is;
3) A kerületi bíróság 1976. április 23. napján az 1)-2) alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és a terhelttel szemben 1 évi és 15 napi szabadságvesztést állapított meg.
A terhelt az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztést kitöltve, 1977. január 2. napján szabadult a büntetés-végrehajtási intézetből.
Az elítéltnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmét elutasító végzés indokolásában a kerületi bíróság megállapította, hogy az 1) alatti vétség miatt kiszabott szabadságvesztés vonatkozásában a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt 3 évi várakozási idő 1980. január 2-án eltelt.
A 2) alatti, visszaesőként elkövetett üzletszerű kéjelgés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés vonatkozásában pedig – az érdemesség vizsgálata nélkül – azt állapította meg, hogy arra a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott 5 éves várakozási idő az irányadó, mivel a terheltet mint visszaesőt ítélték el, így a Btk. 103. §-ának (2) bekezdése értelmében bírósági mentesítésben nem részesülhet.
A mentesítés iránti kérelmet elutasító végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. sz. törvényerejű rendelet (Btké.) 9. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a Btk.-nak a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése előtt meghozott büntető ítéletekre is alkalmazni kell, kivéve ha a hatálybalépés előtt már beállt a mentesítés.
Az 1) alatti elítélés tekintetében az elítélt a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, mivel a büntetést – összbüntetés folytán – 1977. december 2. napján kitöltötte, s a törvényi mentesítéshez szükséges várakozási idő 1980. január 2-án letelt. Ezt a kerületi bíróság is helyesen állapította meg.
Tévedett azonban a kerületi bíróság, amikor végzésében azt állapította meg, hogy a terhelt 2) alatti elítélésével kapcsolatban a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján 5 évi várakozási idő az irányadó, mivel a kérelmezőt mint visszaesőt ítélték el, s ennélfogva a Btk. 103. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján bírósági mentesítésben nem részesíthető.
A Btk. 137. §-ának 12. pontja szerint visszaeső az a szándékos bűncselekményt elkövető, akit korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől még 5 év nem telt el.
A terheltet azonban az 1) alatti ítélettel nem végrehajtandó, hanem próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, ezért a hatályos Btk. vonatkozó rendelkezéseire tekintettel a 2) alatti ítélettel elbírált cselekménye vonatkozásában már nem minősül visszaesőnek.
Ennél az oknál fogva a 2) alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztésre nézve is megnyílt a Btk. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőség a bírósági mentesítésnek érdemesség alapján történő elbírálására, mivel a törvényben előírt 3 évi várakozási idő 1980. január 2. napján letelt.
Törvényt sértett tehát a kerületi bíróság, amikor érdemesség vizsgálata nélkül utasította el a mentesítésre irányuló kérelmet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a végzést hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a korábban eljárt bírósághoz visszaküldte.
Az új eljárás során a kérelem tárgyában az érdemesség vizsgálata alapján kell a törvénynek megfelelő határozatot hozni. (B. törv. III. 683/1980. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére