BK BH 1981/178
BK BH 1981/178
1981.05.01.
A testi sértés aljas indokból elkövetettként minősül, ha az elkövető bosszúérzetét az motiválta, hogy a sértett ellene korábban szabálysértés miatt feljelentést tett [Btk. 170. § (3) bekezd I. fordulat].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg, ezért a vádlottat mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A többszörös visszaeső vádlott a vádbeli napon este 11 óra körül a lakása bejárati kapujánál ököllel arcul ütötte az idősebb asszonyt. Amikor a sértett szomszédja a vádlottat felelősségre vonta, hogy miért bántalmazta a sértettet, a vádlott zsebéből egy kést vett elő, majd a nyitott késsel megfenyegette a sértett férfi ismerősét.
A sértett a felső ajak közepén a bal oldalon másfél cm átmérőjű kékes, duzzanatos sérülést szenvedett, amely 8 napon belül gyógyult.
A vádlott a sértettet azért ütötte meg, mert állítása szerint abban a hiszemben volt, hogy a sértett azonos azzal a nővel, akit korábban bántalmazott, és „aki miatt” őt a rendőrség bírsággal sújtotta. Előadása szerint emiatt akart bosszút állni, a sötétben azonban nem ismerte fel a sértettet és ezért ütötte meg.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, de tévedett, amikor a vádlott cselekményét garázdaság vétségének és könnyű testi sértés vétségének minősítette.
A vádlott azért támadt a sértettre, hogy megtorlással éljen azzal a személlyel szemben, akinek a feljelentésére az illető sérelmére elkövetett cselekmény miatt verekedés szabálysértését megállapítva őt pénzbírsággal sújtották, vagyis cselekményét bosszúból követte el.
A bosszú mint motívum nem minden esetben azonos az aljas indokkal. A bosszú érzete ugyanis valóságos vagy vélt sérelmek nyomán is kialakulhat úgy, hogy az emberileg és a társadalmi értékítélet szerint is érthető, magyarázható. Az adott esetben azonban a vádlottban a bosszú érzetét az váltotta ki, hogy a sértettben felismerni vélte azt a személyt, aki őt a korábban ért sérelem miatt a szabálysértési hatóság előtt feljelentette, s emiatt őt megbüntették. Az állandó bírói gyakorlat szerint a törvényben biztosított jogok gyakorlása miatt kialakult bosszúra nincs erkölcsi mentség, az ilyen motívumból elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességének a foka is kiemelkedő. A vádlottnak az a magatartása tehát, hogy a sértettet ilyen okból fakadó bosszúból bántalmazta, az aljas indok büntetőjogi fogalmát kimerítette (BJD 4107 sz.).
A sértett a bántalmazás eredményeként nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Miután az állandó bírói gyakorlat szerint a személyben való tévedés büntetőjogilag közömbös: ennek sem a bűnösség megállapítására, sem a cselekmény minősítésére nincs kihatása.
A megyei bíróság a vádlott cselekményét egységesen a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. tétele szerint minősülő és büntetendő aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének minősítette.
A vádlott cselekménye ugyanakkor kimerítette ugyan a garázdaság vétségének tényállását is, a látszólagos eszmei halmazatra figyelemmel azonban csak a súlyosabban büntetendő minősített könnyű testi sértés bűntette állapítható meg a vádlott terhére, halmazat megállapítására sor nem kerülhet. Ez okból a megyei bíróság mellőzte a kiszabott büntetésnek halmazati büntetésként megjelölését. Az ítéletnek a büntetés kiszabását tartalmazó rendelkezését ugyanakkor nem érintette. (Pécsi Megyei Bíróság Bf. 714/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás