BK BH 1981/2
BK BH 1981/2
1981.01.01.
Összbüntetésbe foglalásnak helye van akkor is, ha a terheltet a feltételes szabadság tartama alatt a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli olyan bűncselekmény miatt, amelyet a feltételes szabadságra bocsátás előtt követett el, vagy ha a feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba más ügyben kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztést. [Btk. 48. § (4) bek., 92. § (2) bek.].
1. A járásbíróság a terheltet 3 rb. – ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett – sikkasztás bűntette és devizagazdálkodást sértő bűntett miatt halmazati büntetésül 8 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt a büntetését 1979. március 23. napján kezdte meg és 1979. szeptember 22. napján feltételes szabadságra bocsátás folytán szabadult, ennek hiányában szabadulása 1979. november 22. napjára volt előírva; a feltételes szabadság lejártának napja: 1980. szeptember 21.
2. A járásbíróság a terheltet kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétsége miatt mint különös visszaesőt 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
A terhelt az elítélés alapjául szolgáló vétséget 1979. március 3. napján az 1. alatt jelzett ítélet jogerőre emelkedése után, de a szabadságvesztés végrehajtásának foganatba vétele előtt követte el. Ez utóbbi büntetését 1980. május 6. napján kezdte meg, és szabadulása 1980. november 5. napjára van előjegyezve.
3. A járásbíróság az 1. és a 2. alatt jelzett szabadságvesztések összbüntetésbe foglalására irányuló indítványt elutasította.
A járásbíróság végzésének indokolásában kifejtette, hogy a terhelt feltételes szabadságának lejárta 1980. szeptember 21. napja, ennek azonban kizárólag abban az esetben lehet jelentősége, ha a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt okból a bíróság a terhelt feltételes szabadságát utólag megszünteti. Amennyiben azonban az említett törvényhely alkalmazásával a feltételes szabadság megszüntetésére nem kerül sor, a szabadságvesztést a szabaduláskor hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni, vagyis 1979. november 21. napja mint a büntetés kiállásának időpontja jön figyelembe. Mindezekből pedig az következik, hogy ha a terheltet a feltételes szabadság ideje alatt elítélik, vagy pedig rajta korábban kiszabott szabadságvesztést a másik ügyben nyert feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba, s ezért a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt előfeltételei nem állanak fenn: az összbüntetésbe foglalás kizárt. Összbüntetésbe foglalásra tehát csak abban az esetben kerülhet sor, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, valamint akkor, ha a terhelt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, és az utóbb említett két esetben a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti.
A járásbíróság végzése ellen az összbüntetésbe foglalásra irányuló indítvány elutasítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság végzésének indokai a törvény téves értelmezésén alapulnak.
A) A járásbíróság határozatában helyesen fejtette ki, hogy a terheltre külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásának van helye mindazokban az esetekben, amikor a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a bíróság a korábbi ügyben nyert feltételes szabadságot megszünteti. Ebből a szempontból közömbös, hogy az újabb – akár szándékos, akár gondatlan – bűncselekmény elkövetése, illetőleg a magatartási szabályok megszegése a feltételes szabadság mely része – a feltételes szabadságra bocsátástól a büntetés teljes kitöltéséig számított idő alatt, avagy a feltételes szabadságra bocsátástól számított 1 évi tartam – alatt történt.
A feltételes szabadság ugyanis a szabadságvesztés része, vagyis a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, ennek tartama alatt nem tekinthető végrehajtottnak.
B) Téves azonban a járásbíróság végzésében kifejtett az az álláspont, amely szerint, ha az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, csak a feltételes szabadságnak a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésén alapuló megszüntetése esetén kerülhet szóba a külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása.
Az összbüntetés feltételét a Btk. 92. §-ának (2) bekezdése úgy határozza meg, hogy csak az olyan végrehajtandó büntetések foglalhatók összbüntetésbe, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre. Az a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, a feltételes szabadság tartama alatt nem tekinthető végrehajtottnak; ezért az olyan esetekben, amikor az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátást megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt a bíróság a feltételes szabadság tartama alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli: az összbüntetésbe foglalás feltételei fennállanak. Ilyenkor a feltételes szabadság megszüntetésének a törvényben írt okai [Btk. 48. § (4) bek.] hiányában is helye van az összbüntetésbe foglalásnak, amely azonban nemcsak lehetőség, hanem ezt a bíróság hivatalból – az erre irányuló indítvány hiányában – is köteles megtenni.
C) Végül azokban az esetekben, amikor a feltételes szabadság tartama alatt foganatba vesznek az elítélten valamely végrehajtandó szabadságvesztést – anélkül hogy ilyenkor is a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk. 48. §-a (4) bekezdésében foglalt feltételei fennállanának –, ez egymagában szükségessé teszi a végrehajtandó, valamint annak a szabadságvesztésnek az összbüntetésbe foglalását, amelyből a terhelt feltételes szabadságra került.
Ekkor is megvalósulnak ugyanis az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei, tehát az összbüntetés tárgyában a határozathozatal kötelező. Nem kétséges az sem, hogy az elítélt egyidejűleg feltételes szabadságot és egy korábbi ügyben kiszabott szabadságvesztést nem tölthet, tehát lényegében ilyenkor is a még végre nem hajtott, végrehajtandó szabadságvesztések találkozásának esetéről van szó.
Az összbüntetés mértékének a megállapítása, illetőleg az egyhuzamban végrehajtandó szabadságvesztések tekintetében az elengedés mérvének a meghatározása szempontjából jelentősége van annak a körülménynek, hogy a terhelt a feltételes szabadság tartama alatt foganatba vett szabadságvesztés alapjául szolgált bűncselekményt mikor valósította meg, nevezetesen az előző elítélése előtt vagy azt követő időben.
Összefoglalva tehát, összbüntetésbe foglalásnak van helye:
a) ha a bíróság a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a korábbi ügyben nyert feltételes szabadságot megszünteti (vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a terhelt a feltételes szabadság 1 évre meghosszabbított tartama alatt követte el az újabb bűncselekményt, illetőleg ez alatt történt a magatartási szabályok megszegése);
b) ha a feltételes szabadság tartama alatt a bíróság a terheltet a feltételes szabadságra bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte;
c) ha a feltételes szabadság tartama alatt az elítélten más ügyben kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztést vesznek foganatba.
Az adott esetben a terheltet az 1. pont alatt jelzett ügyben 1979. szeptember 22. napján feltételes szabadságra bocsátották, mely feltételes szabadság – a Btk. 48. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán – 1980. szeptember 21. napján telt le. Ugyanakkor a 2. pont alatt jelzett ügyben elbírált bűncselekményt az 1. alatt jelzett ítélet jogerőre emelkedése után, de a szabadságvesztés végrehajtásának foganatba vétele előtt – 1979. március 3-án – követte el. E büntetés végrehajtásának megkezdésére pedig 1980. május 6. napján az 1. alatti ügyben nyert feltételes szabadság ideje alatt került sor. Mindezekre tekintettel az összbüntetésbe foglalásnak helye van.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy bár az 1961. évi V. törvény rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban az összbüntetésbe foglalás kérdéseit érintő 446. sz. állásfoglalását a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma a BK 2. számú állásfoglalásában nem tartotta fenn, ez azonban egymagában nem jelenti azt mintha a korábbi iránymutatásban foglaltak minden tekintetben meghaladottakká váltak volna. Az 1961. évi V. törvény 72. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a hatályos Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéstől lényegében csupán annyiban tér el, hogy az új jogi szabályozás nem teszi lehetővé a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztések egymással, illetőleg a felfüggesztett és a végrehajtandó szabadságvesztéseknek az összbüntetésbe foglalását. Ezzel szemben a végrehajtandó szabadságvesztések tekintetében a korábbi és a jelenleg hatályos törvénynek az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételeit érintő rendelkezései nem változtak.
Következésképpen törvényt sértett a járásbíróság, amikor az összbüntetésbe foglalásra irányuló ügyészi indítványt elutasította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és az ügyet új összbüntetési eljárás lefolytatására a járásbírósághoz visszaküldte. (B. törv. I. 936/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás