GK BH 1981/200
GK BH 1981/200
1981.05.01.
A kereskedelmi vállalat által fel nem ismerhető anyaghiba által okozott kárt a gyártómű köteles megtéríteni [Ptk. 339. § (1) bek.].
A kiskorú A. A. szülei ún. kengyeles gumikötelet vásároltak a felperes sportboltjában. Pár nap múlva a nevezett anyja észlelte, hogy a kötél mindkét fogantyúnál kissé elvékonyodott, ezért azt visszavitte. A boltban az észrevételnek helyt adtak és jegyzőkönyvfelvétel mellett a gumikötelet kicserélték. Az akkor 8 éves gyermek az anyja és a nagyanyja jelenlétében a falba erősített csövön átvetett gumikötélen tornázott. Felhúzódás közben a kötél elszakadt, majd a kiskorú jobb szemébe vágódott és abban – az orvosi megállapítás szerint – látásromlást okozott. A baleset kapcsán a felperesnél még meglevő 5 db gumikötelet a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) megvizsgálta és annak eredményeként megállapította, hogy azok – ellentétben a balesetet okozó gyártáshibás gumikötéllel – megfeleltek a velük szemben támasztott minőségi követelményeknek. A perbeli gumikötelet a II. r. alperes gyártotta és szállította az I. r. alperesnek, amely azt továbbadta a felperesnek.
A kiskorú A. A. a járásbírósághoz keresetet terjesztett elő és abban a felperes és a II. r. alperes kártérítési kötelezettségének a megállapítását kérte. A nevezett bíróság megállapította, hogy a baleset következményeiért a felperest és a II. r. alperest egyetemleges felelősség terheli. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta.
A felperes kereskedelmi vállalat ilyen előzmények után nyújtotta be keresetét az elsőfokú bírósághoz és abban a perbeli baleset következményeiért fennálló felelősség arányának a megállapítását kérte. Az utóbb módosított kereseti kérelme szerint a kárért az I. r. alperes 19%-os, a II. r. alperes pedig 80%-os arányban felelős. Arra az esetre, ha a bíróság az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasítaná, a II. r. alperesnek a kárért fennálló felelőssége arányát 99%-ban kérte megállapítani.
Az I. r. alperes védekezése a vele szemben előterjesztett keresetnek teljes, a II. r. alperesé pedig az 1%-os arányt meghaladó felperesi igénynek az elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a keresetben jelzett kár 15%-át a felperes, 15%-át az I. r. alperes, 70%-át pedig a II. r. alperes köteles viselni. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes és a II. r. alperes a termék szúrópróbaszerű vizsgálatának elmulasztása miatt, a II. r. alperes pedig a minőséghibás termék gyártása folytán a megjelölt arányban felelős a baleset következményéért.
Az ítélet ellen valamennyi fél fellebbezett.
A felperes és az I. r. alperes fellebbezése alapos, a II. r. alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően állapította meg a tényállást, téves azonban az abból a kártérítési felelősség mértékére nézve levont következtetése.
A per anyaga, különösen pedig a korábbi perben beszerzett szakértői vélemények kellő alapot nyújtanak annak megállapítására, hogy a kereskedelmet a perbeli balesettel okozati összefüggésben álló mulasztás nem terheli. Ezért az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében el kellett volna utasítani, a II. r. alperes kártérítési felelősségének 99%-os arányban történő megállapítására irányuló másodlagos kereseti kérelemnek pedig helyt kellett volna adni.
Az elsőfokú bíróság a kereskedelem részfelelősségét a perbeli gumikötelek megvizsgálásának elmulasztása miatt találta megállapíthatónak. Utalt a KERMI újabb szakvéleményére, kiemelve annak azt a részét, amely szerint a gumikötél felületén látható folytonossági hiányok (légzárványok) a szakember részéről különösebb műszeres vizsgálat nélkül, tízszeres nagyítású, egyszerű nagyítóval egyértelműen észlelhetők. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a kereskedelem a terméket a szokásos módon, körültekintően megvizsgálja. Minthogy a szükséges vizsgálatot elmulasztották, a baleset következményeiért részben helytállni tartoznak.
Ez az álláspont téves, mert bár igaz, hogy a kereskedelmi dolgozók kötelesek a termék minőségét a szokásos módon – tömegcikknél általában szúrópróbaszerűen – megvizsgálni, a perbeli termék esetében azonban valamennyi egységcsomagnak a tételes megvizsgálásával sem lehetett volna kiválogatni a szabad szemmel nem észlelhető anyaghibás termékeket. A kereskedelemnél nincsenek a gumikötél szakítószilárdságát befolyásoló légzárványok felismeréséhez szükséges gumiipari szakemberek, olyan rendelkezés pedig nincs, amely a kereskedelem részére előírná valamely terméknek nagyítóval vagy mechanikai eszközökkel való megvizsgálását. Egyébként a felperes és az I. r. alperes perbeli álláspontját támasztotta alá a II. r. alperes, amikor úgy nyilatkozott, hogy „amennyiben légzárvány van egy gumikötélben azt kívülről nem lehet észlelni és az valóban gyártási hibának felel meg”. Minthogy pedig mind a KERMI, mind pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának Műanyag- és Gumiipari Tanszéke megállapította a gumikötél szakítószilárdságát jelentős mértékben befolyásoló folytonossági hiányát (légzárványát), amely a kereskedelem szempontjából rejtett hibának tekintendő, a felperes felelőssége az általa jelképesen vállalt 1%-ot meghaladóan, az I. r. alperesé pedig teljesen kizárható.
Ezzel szemben a már említett szakvélemények kellően bizonyítják, hogy a perbeli baleset kizárólag a II. r. alperes termékének anyaghibájával áll okozati összefüggésben, aminek káros következményeiért felel [Ptk. 339. § (1) bek.].
A KERMI szakvéleménye szerint a balesetet okozott kötél felületén a gyártás folyamán folytonossági hiányok (légzárványok) keletkeztek. Ezek a kötél igénybevétele folytán repedésekké változtak. A legnagyobb és a legmélyebb repedésnél, ahol a keresztmetszete a legkisebb volt, a kötél elszakadt. A KERMI fenti megállapításait a Budapesti Műszaki Egyetem ellenőrző szakvéleménye is megerősítette, emellett rámutatott arra, hogy a terméken végzett MEO ellenőrzést nem tartja kielégítőnek, mivel annak esztétikai szempontból való szemrevételezése, a méret és a keménység szerinti ellenőrzése nem szűri ki az esetleg sorozatban előforduló légzárványos terméket.
Nincs alapja tehát a II. r. alperes ama fellebbezési érvelésének, amely szerint, ha a felperes a kicserélés során a perbeli gumikötelet megvizsgálja, akkor a hibát megállapíthatta volna és a baleset nem következik be.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy a kereset alapjául szolgáló kár 99%-át a II. r. alperes köteles viselni. (Legf. Bír. Gf. III. 30 291/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás