GK BH 1981/201
GK BH 1981/201
1981.05.01.
Ha az importáló gazdálkodó szervezet az általa észlelt vagy észlelhető hibás teljesítést nem kifogásolja, azt a szállítójával nem közli és ezáltal a belföldi szállítót megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a külföldi szállítóval szemben szavatossági igényét érvényesíthesse, kártérítési felelőséggel tartozik [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.; KGST 1968/1975. évi Általános Szállítási Feltételek (ÁSZF)].
A felperes a keresetében előadta, hogy szállítási szerződés alapján az alperes 1976. szeptember 12-én az egyik telepére, 1976. szeptember 17-én pedig a másik telepére 12 000-12 000 db importból származó síkpalát szállított, amelynek ellenértékét az alperesnek megfizette. Az értékesítések során a vevők részéről több alkalommal panasz érkezett a palák minőségére, ezért a minőség megvizsgálására 1977. július 5-ére az egyik, 1978. március 31-re pedig a másik telepére meghívta a MERT Minőségellenőrző Rt.-t (MERT). A MERT az előbbi esetben a még eladatlan teljes mennyiség (5780 db), az utóbbinál pedig a tétel 54%-ának a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanságát állapította meg. Ennek alapján a felperes keresetében összesen 12 260 db síkpala ellenértékének és a felmerült részarányos költségeinek, összesen 55 047 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a felek között kötött szerződés szerint az importból származó áruk minőségi kifogásolásának határideje hat hónap, a felperes viszont a kifogás közlésével elkésett, és ezért a keresetében elévült szavatossági igényt érvényesített. A MERT egyébként laboratóriumi vizsgálatot nem végzett, és csupán szemrevételezéssel a gyártási hiba nem állapítható meg. Előadta az alperes, hogy az MSZ 1197/72. számú szabvány szerint a palákat fedett, árnyékos helyen kell tárolni, és ezt az előírást a felperes egyik esetben sem tartotta meg, mert mindkét telepen csak fóliával takarták le az árut, ez pedig azt a csapadéktól, fagyástól nem védte. A védekezés szerint a felperes nem bizonyította, hogy kezdettől fogva letakarva tartotta a küldeményt, és hogy a palát a vevői is szabványszerűen tárolták a felhasználásig.
Az első fokú eljárás során a felperes előbb 61 108 Ft-ra, majd pedig 77 955 Ft-ra emelte fel a keresetét.
Az elsőfokú bíróság a MERT-et szakértőként kirendelte annak tisztázása céljából, hogy a palaszállítmányok minőséghibái gyártási hibára vezethetők-e vissza. A szakvélemény szerint a laboratóriumi vizsgálatok alátámasztották a korábbi helyszíni vizsgálatok eredményét, amelyek alapján megállapítható, hogy a tetőfedőlemezek nem felelnek meg a szabvány előírásainak és a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok.
Az alperes a MERT szakvéleményét nem fogadta el és arra hivatkozott, hogy repedésmentes palák nem álltak a szakértő rendelkezésére, így az sem a törőszilárdságukat, sem a vízáteresztő képességüket nem vizsgálta, enélkül pedig a gyártási hiba nem állapítható meg. Hivatkozott arra is, hogy a felperes mindkét tételt két télen át a szabadban tárolta, és ezt a szabványellenes tárolást a szakértő a véleménye kialakításánál nem vette figyelembe.
A MERT az elsőfokú bíróság felhívására előterjesztett kiegészítő szakvéleményében előadta, hogy az áruk minőségi hibája technológiai vagy alapanyaghibákra vezethető vissza, ez tehát gyártási hiba, amely azonban már az átvételkor felismerhető volt. A minőségromlást nem tárolási hiba okozta. A szakértő a laboratóriumi szilárdsági vizsgálat elvégzését nem tartotta szükségesnek tekintettel arra, hogy a palák nyomószilárdsági értékei szemmel láthatóan rendkívül alacsonyak.
A szakértő megállapításaival a felperes egyetértett, az alperes azonban azokat nem fogadta el, mert – álláspontja szerint – nem hiteles vizsgálat eredményei, hanem csak feltételezések. Hivatkozott arra, hogy ha a gyártási eredetű minőséghibák már a küldemények átvételekor felismerhetők voltak a felperesnek azt nyolc napon belül be kellett volna jelentenie, mert ez a mulasztása jogvesztéssel jár. Kérte további szakértők kirendelését.
Az elsőfokú bíróság 77 965 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint a szakértői vélemény alapján bizonyított, hogy a palaszállítmányok gyártási hibára visszavezethető hajszálrepedések miatt a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok, ezért a felperes jogszerűen követelte a vételár visszafizetését és a hibás teljesítésből eredő kárának a megtérítését. Az elévülés tekintetében az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az igény érvényesítésével nem késett el, mert alkalmatlan szolgáltatás történt, ezért ebben az esetben – az 1978. évi 2. sz. tvr. 13. §-a alapján a jelen ügyre a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet rendelkezéseit alkalmazva – a szavatossági igény elévülésének ideje három év.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság 17 362 db pala ellenértékének megfizetésére kötelezte, jóllehet a MERT csak a palaszállítmányok 54%-ának az alkalmatlanságát állapította meg és ez 12 960 db-ot tesz ki. Ismételten hivatkozott a tárolási rendellenességekre és arra, hogy a MERT nem végzett laboratóriumi vizsgálatot. Megismételte azt az előadását, hogy a szakvélemény megállapítása szerint a gyártási hiba – kellően gondos eljárás esetén – már az átvételkor észlelhető lett volna, és a felperes elmulasztotta ezt kellő időben közölni, ami elzárta őt attól, hogy az igényt a KGST ÁSZF alapján hat hónapon belül átháríthassa a külföldi eladóra.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság – figyelmen kívül hagyva annak a kereset elkésettségére vonatkozó védekezését – tévesen marasztalta az alperest. Az aggálytalan szakértői vélemény szerint ugyanis a síkpalaszállítmányok gyártási hibája, repedezettsége már az átvételkor észlelhető volt, az átvevő felperes viszont az egyik telepére csak kilenc hónap után, a másikra pedig csak 18 hónap után hívta ki a MERT-et, a szállítmányok megvizsgálása céljából. A szemmel látható hiba ellenére nem közölt kifogást az alperessel és semmivel sem bizonyította, hogy az alkalmatlanság hat hónap alatt nem volt felfedezhető, a szakvéleményből pedig az következik, hogy amennyiben az átvétel után kifogást tesz és akkor bízza meg a MERT-et a vizsgálattal, az alkalmatlanság megállapítására minden bizonnyal már akkor sor kerülhetett volna.
Az alperes azonban a védekezése során valójában nem is a szavatossági elévülési idő elteltére alapította a védekezését, hanem arra, hogy a felperes a hiba késői közlésével elzárta őt a kifogásnak – az importáló külkereskedelmi vállalat útján – a külföldi szállító elleni érvényesítésétől, jóllehet a szerződésben egyrészt kikötötte a KGST Általános Szállítási Feltételek szabályainak érvényesülését, másrészt a szerződés kifejezetten is tartalmazza azt a feltételt, amely szerint minőségi kifogást csak hat hónapon belül lehet érvényesíteni. Az alperes ezáltal valójában – kártérítés jogcímén – beszámítási kifogást támasztott a védekezésében a felperessel szemben azzal, hogy az utóbbi a reklamáció külföldi érvényesítésének meghiúsításával – az említett mulasztás folytán – neki kárt okozott, és ezért nem kötelezhető a felperes szavatossági igényének kielégítésére.
Valóban megállapítható, hogy a felperesnek egyrészt már az átvételkor észlelnie kellett volna a szállítmányok hibáját, másrészt pedig tudnia kellett azt, hogy legkésőbb hat hónapon belül mindenképpen közölnie kell a minőségi kifogását az alperessel, mert ellenkező esetben a kifogás a külföldi szállítóval szemben – a külkereskedelmi szerződésre irányadó szabályok szerint – nem érvényesíthető. Az alperes – tranzitszállítás folytán – nem látta a szállítmányokat, minőségi hibáról nem kapott értesítést, így nem volt tőle elvárható, hogy hat hónapon belül kifogást közöljön a külföldi eladóval. A felperes viszont olyan helyzetbe hozta az alperest, hogy azt a felperes felróható mulasztásai miatt másra át nem hárítható károsodás érné, ha a felperes szavatossági igényével szemben helyt kellene állnia. Beszámítási kifogása tehát alapos.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltozatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 153/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás