GK BH 1981/203
GK BH 1981/203
1981.05.01.
A bankhitelnek beruházás késedelmes befejezése miatt keletkezett kamata és a beruházási járulék a beruházó kára, amelyet a szerződésszegő félnek meg kell térítenie [Ptk. 299. § (1) bek., 344. §].
A felek között szerződés jött létre egy padlóburkoló üzem csarnokvázának építési-szerelési munkáira. A kivitelező díját a szerződés 34 777 332 Ft-ban, a teljesítési határidőt pedig 1976. december 31-ben határozta meg. A szerződés szerinti munkát követően a felperessel jogviszonyban álló más vállalatok munkája következett. A felek újabb szerződést kötöttek arra, hogy az alperes a vázat tetővel látja el, elvégzi a bádogos, az üvegezési, a festési, valamint a mázolási munkákat és általában a szakipari munkákat teljesíti. Ez utóbbi szerződés ellenszolgáltatása eredetileg 8 257 427 Ft volt, amit a felek közös megegyezéssel 7 788 920 Ft-ra módosítottak. A szerződés szerinti befejezési határidő 1977. június 30-a volt, ezt azonban a felek 1977. október 15-ére változtatták. Az első szerződés teljesítése az abban kikötött teljesítési határidő előtt megtörtént, az átadás átvételnél azonban a felek hiánypótlás szükségét állapították meg, amelynek teljesítésére az alperes 1977. március 31-i határidőt vállalt. Ennek a kötelezettségnek 1977. június 24-én tett eleget. A második szerződés teljesítése 1978. március 16-án történt meg.
A felperes a keresetében előadta, hogy a beruházás késedelme miatt 134 800 000 Ft hosszú lejáratú beruházási hitelnek és 24 000 000 Ft középlejáratú forgóeszközhitelnek 3 470 340 Ft jutaléka és kamata, továbbá a beruházás keretébe tartozó állóeszközök amortizációja kéthavi kiesése folytán 3 050 000 Ft, végül az 1978. január 1-jén bekövetkezett termelői árváltozásból folyó 5% beruházási többletköltség, azaz 4 525 000 Ft, tehát összesen 11 045 340 Ft nála az alperes késedelméből származó kárként jelentkezik. Kérte, hogy a bíróság az alperest ennek a kárösszegnek a megfizetésére kötelezze. A felperes a bírósági eljárás során a keresetét több ízben módosította, végül úgy pontosította, hogy a hitelkamatok és a jutalék összegét 7 109 000 Ft-ban, az amortizáció kiesésből származó kárát pedig 3 936 000 Ft-ban jelölte meg, az egyéb címen emelt kárkövetelésétől elállt.
Az alperes védekezésében előadta, hogy késedelmének oka az volt, hogy a felperes a munkaterületet nem szolgáltatta az előírt időben, a szerződésben megjelölt utat is helyette neki kellett megépítenie, a felperes többletmunkákat igényelt, majd pótmunkákra adott rendelést és általában úgy szervezte meg a munkát, hogy az alperesnek más vállalatokkal egy időben kellett a kivitelezést elvégeznie, ami egyrészt akadályozta a munkamenetet, másrészt az alperes által korábban már elvégzett munkák megrongálódásának is okozója volt. Ilyen körülmények között véleménye szerint a kár bekövetkezése neki nem róható fel.
Az ügyben hozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. A végzés indokolása szerint új első fokú eljárás során kell tisztázni, hogy a felperes által fizetett hitelkamatok és beruházási járulék a felperesnél kárként jelentkezik-e, vagy az a hitelből megvalósított beruházás okszerű pénzügyi következménye; a kár az alperes késedelmes teljesítése miatt következett-e be; milyen összeg tekintetében vált szükségessé a hitelszerződés módosítása és a hitelek prolongálása; a felperes a hitelszerződésnek megfelelően tett-e eleget, a kamatok vagy a járulék felmerülésére saját mulasztásával nem adott-e okot; a beruházás késői üzembe helyezése kizárólag az alperes késedelmére vezethető-e vissza, azaz a felperesnek bizonyítania kell, hogy az alperesen kívül a közreműködői határidőben teljesítettek és még részben sem hatottak közre a beruházás befejezésének elhúzódásában.
A bíróság a kereset szerint az alperes késedelme miatt fizetett hitelkamatokkal és járulékkal kapcsolatban szakértőül a Magyar Nemzeti Bankot rendelte ki, továbbá felhívta az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézetet, hogy a korábbi első fokú eljárásban készített szakvéleményét vizsgálja felül és a fellebbezési határozat indokolásában foglaltaknak megfelelően egészítse ki.
A bíróság a két szakértői vélemény beérkezése után a felperesi keresetnek részben helyt adott és az alperest 6 300 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte a felperes további kereseti igényét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 299. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezett a késedelméből eredő kárt tartozik a jogosultnak megtéríteni. Ennek a jogszabályi rendelkezésnek az alapján a bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a kereset szerinti kár a felperesnél felmerült-e, a kárnak a keresetben megjelölt összege helyes-e és a kereset tárgyává tett kár az alperesi késedelemmel okozati összefüggésben áll-e. Ezt a vizsgálatot a második szerződés késedelmes teljesítésére és a feleknek ezzel kapcsolatos magatartására kellett lefolytatni. Az első szerződés teljesítése ugyanis határidőben megtörtént, illetve a korábbi első fokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény leszögezte, hogy „az első szerződésnek hiánypótlással való teljesítése, illetve a hiánypótlás késedelmes elvégzése nincs összefüggésben a második szerződés késedelmes teljesítésével”.
A kár felmerülte és összege tekintetében a bíróság a Magyar Nemzeti Bank szakértői véleményéből indult ki. Eszerint a felperes 1978 első felében a beruházás megvalósítására folyósított bankhitelek után összesen 5 865 000 Ft kamatot fizetett. A bankhitelek kamata beruházási költségnek minősül; a késedelem idejére kifizetett hitelkamat a beruházás eredetileg megállapított összköltségét növeli, és mint beruházási költség a beruházó fejlesztési alapját terheli. A felperes ezen felül a rendelkezésére tartott hitelek jutaléka címén 192 000 Ft-ot, beruházási járulék címén pedig az 1978 első felére 972 000 Ft-ot fizetett. A beruházási járulék gazdasági következménye azonos a hitelkamatéval. A felperes által a késedelem miatt fizetett hitelkamat rendelkezésre tartási jutalék és beruházási járulék összege tehát 7 019 000 Ft. A felperes a szerződésben meghatározott folyósítási sorrend és arány szerint vette igénybe a különböző típusú pénzeszközöket. A bíróság az előbbiekben ismertetett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperesi késedelem folytán a felperest az igénybe vett hitelekkel kapcsolatban kár érte, amelynek összege a Magyar Nemzeti Bank szakértői véleményében meghatározott összeg.
A kereset szerinti kárkövetelés másik része a beruházás keretébe tartozó állóeszközök után képződő amortizáció kéthavi kiesése. A felperes szerint ennek 3 936 000 Ft összege kárként jelentkezik, mert ennek folytán kevesebb fejlesztési alap képzésére volt lehetősége. Ez az igény azonban alaptalan, mert a késedelemmel kapcsolatban kereset tárgyává tett amortizáció későbbi időben realizálódik ugyan, a későbbi időponttól azonban lehetővé válik többletfejlesztési alap képzése. Ilyen körülmények között a felperest ezzel kapcsolatban kimutatható kár nem érte.
Az okozati összefüggés megállapítása a szakértői véleményeken alapul, amelyekből következtethetően az alperes teljesítési késedelme a beruházás késedelmének okozója és a hitelszerződés módosítása, illetve a hitelek átütemezése a beruházás megvalósítására vonatkozó szerződés késedelmes teljesítése miatt vált szükségessé.
A Ptk. 299. §-ának (2) bekezdése alapján a kötelezett a késedelemből eredő kárt akkor tartozik téríteni, ha a késedelmét nem tudja kimenteni. A felróhatóság kérdésében a bíróság elfogadta a szakértő véleményét, amely szerint a munkaterületnek az előírt idő után történt átadása nem akadályozta a kivitelezés ütemszerű végzését, a megrendelt „többletmunkák” egy része nem tekinthető többletmunkának, hanem olyan szükséges feltételnek, amelynek felismerése a tervdokumentáció átvizsgálásakor az alperesnek is kötelessége volt, a többletmunkákkal kapcsolatban az alperes nem jelezte, hogy azok miatt a szerződésszerű teljesítésnek akadálya lesz; a párhuzamos munkavégzést az alperes tudomásul vette, az ellen nem tiltakozott; a területbiztosítási problémák a párhuzamos munkavégzés természetes velejárói, ezekkel kapcsolatban az alperes akadályközléssel nem élt. Mindezek alapján a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a szakértői vizsgálat nem tárt fel és az alperes nem bizonyított olyan adatokat, amelyek folytán a késedelem vonatkozásában vétlensége megállapítható lett volna.
Az alperes kimentésül hivatkozott arra is, hogy a beruházás kivitelezésére a felperes 87 szerződést kötött és így az ezekkel a szerződésekkel kapcsolatos késedelmek is hozzájárultak a beruházás befejezésének elhúzódásához, illetve emiatt a felperesnél keletkezett kár bekövetkezéséhez. Az alperes azonban nem bizonyította, hogy a beruházáson dolgozó többi vállalatok a munkáját akadályozták volna. A 87 szerződés keretei között végzett beruházás további menetrendszerű folytatása az alperes késedelme miatt vált lehetetlenné.
A bíróság vizsgálta a felperes magatartását is. A szakértő véleménye szerint „az alperes késedelmes teljesítésének oka zömében saját hiányos intézkedése volt ugyan, de a felperes terhére is kimutatható felróható akadályoztatás, koordinációs probléma. Az akadályoztatás mértékét viszont megítélni nem lehet”. Ebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a késedelem bekövetkezése és a kár felmerülése részben a felperes magatartásával is kapcsolatba hozható. Minthogy a szakértő a felperes magatartása akadályozó hatásának a mérvét nem határozta meg és úgy nyilatkozott, hogy erre a rendelkezésére álló adatokból nincs is lehetőség, a bíróság a Ptk. 344. §-ának (3) bekezdése alapján a károkozó magatartásokat mérlegelte és a kárt megosztotta. A kármegosztásnál a bíróság figyelembe vette azt is: az a körülmény, hogy az amortizáció elhúzódása folytán a fejlesztési alap képzésére csak későbbi időben került sor, illetve a késedelem idejére kisebb fejlesztési alap állt a felperes rendelkezésére, és az amortizációból származó többlet csak később jelentkezik, a felperes számára hátrányos. (Legf. Bír. 1. G. 30 380/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás