GK BH 1981/204
GK BH 1981/204
1981.05.01.
A vállalkozó az értéknövelő költségek megfizetése iránti – jogalap nélküli gazdagodásra alapított – igényét csak a kijavítás elvégzése után érvényesítheti, a költségviselési arány azonban ezt megelőzően is megállapítható [Ptk. 344. §, 361. §, 392. § (3) bek.; GKT 29/1973., 76/1973. sz.].
A felperes lakóépületek padozatsüllyedése, válaszfalrepedése és csővezetékek törése miatt szavatossági igényt érvényesített az alperes ellen. Utóbb keresetét a költségviselésre történő kötelezésre is kiterjesztette. Az elsőfokú bíróság először az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettől, majd az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézettől beszerzett szakvélemények alapján hozott ítéletében az alperest a hibák kijavítására kötelezte és megállapította, hogy a meghatározott értéknövelő költségek kizárólag a felperest, a kijavítási költségek 60%-ban a felperest, 40%-ban az alperest terhelik.
Az ítélet ellen a felperes és az alperes által előterjesztett fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a szakvélemények felülvizsgálatára az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságot rendelte ki. Az IMSZB szakvéleménye alapján hozott ítéletében megállapította, hogy a lakások válaszfal-alapozással kapcsolatos eredeti tervdokumentáció és a kijavítási tervdokumentáció alapján készített kijavítás költségkülönbözete értéknövekedés címén a felperest terheli. A válaszfalak és a padozat alatti csőrendszer meghibásodásával kapcsolatos kijavítási költségek 75%-át a felperes, 25%-át az alperes köteles viselni. Az ítélet indokolása szerint az IMSZB szakvéleménye a hibák bekövetkezésének két döntő okát jelölte meg: az egyik a válaszfal-alapozás megoldatlanságában, a másik a feltöltés süllyedésének figyelmen kívül hagyásában állott. Ezek az elsődleges okok tervezési eredetűek. A hibák bekövetkezésében közrehatott a feltöltés tömörítetlensége, ami súlyos kivitelezési hiba, de ebben a vonatkozásban mulasztás terheli a felperest is, mert a tömörségi fokot nem ellenőrizte. E másodlagos okok esetében a felelősség megoszlik a tervező és a kivitelező között. Ezek figyelembevételével a kijavítási költségviselést nagyobb arányban a felperes terhére állapította meg. Az ítélet indokolása az értéknövelő költségek tekintetében is utal az IMSZB szakvéleményre, illetőleg a kiegészítő módosító nyilatkozatra, mely szerint eredetileg helyes tervezés és kivitelezés esetén is a kijavítási tervnek megfelelő alapozási módot kellett volna a költségvetésbe beállítani. Az elsőfokú bíróság az értéknövelő költségeket meghaladó kijavítási költség viselése kérdésében a Ptk. 344. §-a, valamint a GKT 29/1973. sz. állásfoglalás alapján határozott.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes fellebbezése részben alapos.
Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság szakvéleménye egyértelműen állapította meg, hogy a tervező hibát követett el, amikor a válaszfalak megfelelő alapozását nem írta elő. A válaszfal alól hiányzott a hordszerkezet. A tervező sem alapot, sem kiváltót nem tervezett. Ezt a tervezési hibát a kivitelezőnek észlelnie, kifogásolnia kellett volna [Ptk. 392. § (3) bek.]. Ez a hiányosság volt az elsődleges oka az épületkárok bekövetkezésének. Ugyanígy döntő okként értékelte a szakértői bizottság a feltöltés süllyedésének figyelmen kívül hagyását. De súlyos kivitelezési hiba a feltöltés tömörítetlensége. Minden olyan esetben, ahol a feltöltés vastagsága nem nagyobb 50 cm-nél, a tömörség döntő tényező, és a tömörítetlenség oka lehet a padló, illetve a válaszfalak süllyedésének. Megállapítja a szakvélemény, hogy a felperes a műszaki ellenőrzés során elmulasztotta ennek ellenőrzését.
A GKT 29/1973. számú állásfoglalás szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a tervnek megfelelően elkészített létesítmény hibájáért a kivitelező kártérítéssel tartozik, ha a megrendelő által adott tervek hibáját felismerhette és a megrendelő figyelmeztetését elmulasztotta, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi.
A vállalkozót a szakszerűtlen utasítás (hibás terv) esetén figyelmeztetési kötelezettség terheli. A jogszabály mindenekelőtt azt a pozitív magatartást kívánja meg a kivitelezőtől, hogy a tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal vizsgálja meg. Ha ezt a gondosságot elmulasztja és olyan hibát nem észlel, amelyet észlelnie kellett volna, a figyelmeztetés elmulasztásával a jogszabályban írt kötelezettségét megszegi és ezért kártérítéssel tartozik.
Az 5/1961. (III. 19.) ÉM számú rendelettel közzétett Országos Építésügyi Kivitelezési Szabályzat II. kötet „építési előírások” c. alatt a 23. § 22. pontjában előírja, hogy az alápincézés nélküli épületek válaszfalait a teherbíró altalajra kell alapozni vagy a teherhordó főfalakra és esetleg közbeiktatott pillérekre fektetett kiváltógerendára kell építeni.
A figyelmeztetési kötelezettségen túlmenően a jogszabály tilalmat állít a kivitelező elé olyan esetben, ha a helytelen műszaki terven alapuló munka elvégzése jogszabály vagy hatósági rendelkezés (ÉKSZ, szabvány, egyéb műszaki rendelkezések) megsértéséhez vagy élet- és vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetéséhez vezetne. Ha a kivitelező ilyen előírásokba ütköző munkát végez az ebből eredő jogkövetkezményeket viselnie kell.
A szakvélemény szerint egyértelmű a terv hibája. A kárhoz vezető okfolyamat megindítója tehát a tervező. A szakvéleményből az is kitűnik hogy a tervhiba felismerhető volt. A tervező és a kivitelező tehát közösen okozták a kárt. Az ilyen kárnak a vállalkozók közötti megosztására a Ptk. 344. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.
A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint, ha többen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. A (2) bekezdés szerint a kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani.
A jelen esetben a felperes magatartásának felróhatósága a hibás tervezésben van. Az alperes felelőssége a tervhiba miatti figyelmeztetés elmulasztásán túl a hibás kivitelezésben, az OÉSZ előírásainak meg nem tartásában és ezen felül a szakszerűtlen munkavégzésben (a talajt nem kellően tömörítette) áll fenn.
A felelősség megítélése jogkérdés, melyben a különböző körülmények mérlegelésével a bíróság dönt. Az elsőfokú bíróság a felelősség megosztását a megismételt eljárásban beszerzett szakvéleményben tett javaslatra alapította. Az egyébként műszakilag megalapozott szakvélemény abban téves, hogy az ellenőrzés elmulasztását a felelősséggel járó anyagi következmények szempontjából a felperes terhére értékelte.
A per elbírálására irányadó 44/1967. (XI. 6.) Korm. számú rendelet 14. §-a szerint a megrendelő a munkát ellenőrizheti. A vállalkozót a szerződésszegés következményei alól nem mentesíti az a körülmény, hogy a megrendelő ellenőrzési kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tett eleget.
A fentiek szerint a kivitelező terhén több mulasztás van, ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési kérelem figyelembevételével a tervező terhére 45%-os, a kivitelező terhére 55%-os arányban való kármegosztást alkalmazott, és az elsőfokú bíróság ítéletét e részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
Az értéknövelő költségek tekintetében a GKT 76/1973. sz. állásfoglalás az irányadó, mely szerint, ha a hibás vállalkozói szolgáltatás szavatossági javítása csak a szerződéstől (tervdokumentációtól) eltérően és ennek folytán költségesebb módon végezhető el, a bíróság a megrendelőt abban az esetben kötelezheti a többletköltség megtérítésére, ha a kivitelező a kijavítással olyan munkaeredményt hoz létre, amelyet a szerződésben szolgáltatásként, ellenértékét pedig a költségvetésben fel kellett volna venni.
A szakértői nyilatkozat szerint a szerződés helyes megkötése, a megfelelő tervdokumentáció esetén a válaszfal-alapozást tervezni és költségelni kellett volna. Annak ellenértéke tehát a kivitelezőt megilleti.
Az elsőfokú bíróság ítélete e vonatkozásban azt a megállapítást tartalmazza, hogy „a válaszfal-alapozással kapcsolatban az eredeti tervdokumentáció és számla költsége és a kijavítási tervdokumentáció alapján készített kijavítási költség különbözete értékemelkedés címén egyedül a felperest terheli”. E rendelkezés félreérthető.
Az alperes által elvégzett munkák között annak tételes elhatárolása szükséges, hogy mely munka, illetőleg annak milyen tényleges költsége az, amelyet a szerződés szerinti ellenérték nem fedez, holott a szerződés helyes megkötése esetén a szolgáltatás és az ellenérték meghatározásánál figyelembe kellett volna venni. Ez az a költség, amely a vállalkozót megilleti, amelyet a megrendelő a költségelszámolás során tartozik megtéríteni.
A fent említett GKT 76/1973. sz. állásfoglalás szerint a vállalkozó a jogalap nélküli gazdagodásként jelentkező többletértékre vonatkozó igényét (Ptk. 361. §) a kijavítási munka elvégzése, a gazdagodás tényleges jelentkezése, tehát az esedékesség után érvényesítheti.
Minthogy a jelen pernek a tárgya nem az értéknövelő költségek összegének, hanem a javítással felmerült költség viselése arányának a megállapítása volt, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó megállapítását megváltoztatta és az előre kellően meg nem határozható költségrészletezés helyett csak az értéknövelő költségek felperes által történő viseléséről rendelkezett. (Legf. Bír. Gf. VI. 30 751/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás