MK BH 1981/208
MK BH 1981/208
1981.05.01.
Érvénytelen a dolgozó lakásépítésének támogatására kötött szerződés abban a részében, amelyben a dolgozó arra vállalt kötelezettséget, hogy szerződésszegése esetén a munkáltató által rendelkezésre bocsátott tehergépkocsi használatáért a hivatalos díjszabás szerinti és a kedvezményes díjtétel közötti különbözetet megfizeti [26/1971. (VI. 24.) PM–ÉVM–MüM sz. r. 12. § (1) bek. a) pont, 18. § (1) bek.].
Az alperes a nála szeszfőzdevezető-helyettes munkakörben dolgozó felperessel 1978. június 1. napján szerződést kötött, melyben vállalta, hogy a felperes családi háza építéséhez kedvezményes fuvareszközt biztosít. A 17/1969. (IV. 24.) Korm. számú rendelet szerinti fuvardíjat a számla kézhezvételét követően a felperesnek 8 napon belül kellett megfizetnie. A szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a ház használatba vételi engedélyének megadásától számított két évig nem szünteti meg a munkaviszonyát, ellenkező esetben a TEFU-díjszabás és a kedvezményes fuvardíj különbözetét köteles az alperesnek megfizetni.
A felperes a munkaviszonyát 1979. március 15. napjával megszüntette. Az alperes a szerződés alapján 600 forintot levont a felperes munkabéréből, a különbözetnek megfelelő összeget pedig a felperes MIL-lapjára vezette tartozásként. A tartozás törlése iránt a felperes munkaügyi vitát kezdeményezett, majd pert indított, melynek eredményeként a munkaügyi bíróság az alperest 600 forint visszafizetésére és a tartozás törlésére kötelezte.
Az ítélet kihirdetését követően az alperes 6003 forint fuvardíj-különbözet megfizetésére szólította fel a felperest. A felszólítás ellen a felperes munkaügyi vitát indított, a szövetkezeti döntőbizottság azonban a kérelmet elkésettség miatt elutasította.
A felperes a keresetében mulasztása igazolásának elfogadását és az alperes intézkedésének felülvizsgálatát kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, az alperes fizetési felszólítását 3628 forintot meghaladó részében hatálytalanította, a teljesítésre pedig 10 havi részletfizetési kedvezményt engedélyezett. Az ítélet indokolása szerint az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésével ellentétes volt az a szerződési kikötés, melynek értelmében a felperesnek a teljes kedvezményt kellene visszafizetnie, ha két éven belül megszünteti a munkaviszonyát. A munkaviszonyban töltött idő figyelembevételével a felperesnek csak 3628 forint tartozása áll fenn.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek között létrejött megállapodásra a többször módosított és kiegészített 26/1971. (VI. 24.) PM–ÉVM–MüM számú rendeletet (R.) kell alkalmazni.
Az R. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató szerv az általa nyújtott kölcsön ki nem egyenlített összegének megfizetését egy összegben követelheti, illetőleg a nyújtott vissza nem térítendő támogatás, engedmény és kölcsön összegét – a szabályzat előírása szerint – a dolgozótól részben vagy egészben megvonhatja (visszakövetelheti), ha a dolgozó a megállapodás alapján rá háruló kötelezettségét nem teljesítette. Á visszakövetelhető támogatások körébe azonban nem sorolható az a segítség, hogy a munkáltató az R. 12. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kedvezményes fuvareszközt biztosít építkező dolgozójának.
A peres felek közötti szerződés ezért érvénytelen abban a részében, amelyben a felperes a fuvardíj-különbözet visszafizetésére vállalt kötelezettséget. (M. törv. I. 10 326/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás