MK BH 1981/209
MK BH 1981/209
1981.05.01.
A munkáltató vétkesség nélküli felelőssége nem terjed ki az olyan esetre, amikor a dolgozó kára abból származott, hogy a nála levő pénzt íróasztala nem zárható fiókjában helyezte el és azt onnan ismeretlen tettes ellopta [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 84. §].
A felperes áruforgalmi előadóként dolgozik az alperes központjában. 1980. január 3-án reggel 7.45 órától 18.30 óráig tartózkodott a munkahelyén. Havi fizetését a déli órákban vette át és azt előbb borítékba, majd a kézitáskájába helyezte. A kézitáskát az íróasztal bal oldali fiókjában tartotta, íróasztala azonban nem volt zárható. A délutáni órákban eltávozott a szobájából, mert az iroda legbelső szobájában végzett munkát. Ide a kézitáskát nem vitte magával. Visszaérkezésekor tapasztalta, hogy táskája az asztalán nyitott állapotban van, és abból a 3950 forint összegű munkabérét tartalmazó boríték eltűnt. Értesítette a rendőrséget, az ismeretlen tettes kilétét azonban nem sikerült megállapítani.
Ezt követően az alperestől kárának megtérítését kérte. Kérelmét mind az alperes, mind pedig a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét ugyancsak elutasította. Az ítéletének indokai szerint az Mt. V. 84. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes vétkessége esetén felelne, vétkességét azonban nem sikerült megállapítani. A felperes tudta, hogy íróasztalának fiókja nem zárható, ezért a kézitáskát magával kellett volna vinnie. A felperes kára tehát annak folytán keletkezett, hogy a kézitáskáját hosszabb időn keresztül őrizetlenül hagyta, holott az őrzéséről gondoskodni tudott volna. Ezért a kár nem az alperes mulasztására, hanem a felperes gondatlan magatartására vezethető vissza.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – a munkaügyi döntőbizottság határozatára is kiterjedően – megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3458 forintot és annak 1980. január 3. napjától járó évi 5%-os kamatát.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes kártérítési felelőssége az Mt. V. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fennáll, mert a lopás a felperes munkahelyén és olyan helyen történt, amelyet a munkáltató – hallgatólagos magatartásával – a dolgok őrzésére kijelölt. A felperes a kár bekövetkezésében annyiban hatott közre, hogy az íróasztala fiókjához nem szorgalmazta a kulcs beszerzését. Ezt a tényt a kármegosztás szempontjából 15%-ra értékelte a felperes terhére.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Kétségtelen, hogy az Mt. V. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt feltételek megléte esetén a munkáltató vétkességére tekintet nélkül felel a dolgozó dolgaiban a munkaviszony keretében okozott kárért. E jogszabályi rendelkezés hatálya azonban az adott esetre nem terjed ki. Az iroda vagy annak egyes berendezési tárgyai ugyanis nem tekinthetők a munkáltató által megőrzésre kijelölt helynek, ennélfogva – a dolgozónak kifizetett munkabért illetően – nem állapítható meg a munkáltatónak az őrzési kötelezettségen alapuló tárgyi felelőssége sem.
Minthogy a perben nem merült fel semmiféle adat arra hogy az alperes a felmerült kárért – az Mt. V. 84. §-ának (2) bekezdése alapján – vétkes magatartása alapján volna felelőssé tehető, az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a bekövetkezett kár kizárólag a felperes gondatlanságára vezethető vissza. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja tehát nem felel meg az irányadó jogszabályoknak.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte és az érdemben helytálló első fokú ítéletet helybenhagyta. (M. törv. II. 10 312/1980/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás