MK BH 1981/210
MK BH 1981/210
1981.05.01.
A raktári dolgozók leltárhiányért való felelőssége szempontjából raktárnak minősül az olyan zárható szekrény is, amelyben a szabályszerűen átvett anyagot (raktári készletet) tárolják [18/1970. (VI. 4.) Korm. sz. r. 2. § (2) bek.].
A felperes májminősítő munkakörben dolgozott az alperesnél, és ő kezelte a májak tárolására szolgáló zárható hűtőszekrényeket is. A felperes 1978. december 29. napján nyilatkozatot írt alá, amellyel tudomásul vette, hogy az általa vezetett raktárban keletkezett esetleges leltárhiányért teljes mértékben felel.
Az alperes elnöke a határozatával a felperest az 1978. december 29. napjától 1979. május 2. napjáig terjedő leltáridőszakban keletkezett 93 242 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte.
A felperes a határozat ellen munkaügyi vitát indított. A munkaügyi döntőbizottság a kérelmét elutasította.
A felperes a keresetében a hiány megtérítése alóli mentesítését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes megtérítési kötelezettségét 9600 forintra szállította le. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a kérdéses raktárt a felperes nem egyedül kezelte, mert az alperes Gy. M.-nét is májminősítőként foglalkoztatta. Így az anyagi felelősség szempontjából a raktár többszemélyessé vált. A kollektív szerződés 35. §-a szerint a többszemélyes egység dolgozói a raktári leltárhiányért háromhavi átlagkeresetükkel felelnek. A felperes megtérítési kötelezettségét ennek megfelelően csökkentette. A munkaügyi bíróság egyébként arra is hivatkozott, hogy a libamáj tárolására szolgáló szekrények nem felelnek meg a 18/1970. (VI. 4.) Korm. számú rendelet 2. §-a (2) bekezdésében a raktárakra megállapított követelményeknek.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind pedig az alperes fellebbezéssel élt. Az alperes vitatta, hogy a raktár Gy. M.-né foglalkoztatása következtében többszemélyessé vált volna, mert a minősítésnél a felperes mindig jelen volt, a kulcsokat ő kezelte. Tekintettel azonban arra, hogy a májminősítésben Gy. M.-né is közreműködött, igényét 74 233 forintra szállította le és a felperest ennek megtérítésére kérte kötelezni.
A felperes a teljes mentesítését kérte, mert a kisegítő beállítását követően az alperes nem készített új felelősségvállaló nyilatkozatot.
Az alperes a másodfokú eljárás során az igényét 63 229 forintra szállította le, mert a felperest társadalmi tulajdont károsító csalás és más bűncselekmények miatt időközben jogerősen elítélték és kártérítés fizetésére is kötelezték.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest a leltárhiány megfizetése alól teljes egészében mentesítette. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes és Gy. M.-né által használt hűtőszekrények nem felelnek meg a raktár jogszabályi követelményeinek. Emiatt az alperes – a 18/1970. (VI. 4.) Korm. számú rendelet alapján – nem érvényesíthet leltárhiány megtérítésére irányuló igényt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló 18/1970. (VI. 4.) Korm. számú rendelet (R.) 2. §-ának (2) bekezdése szerint a raktár az anyagok, raktári készletek tárolására használt elhatárolt, zárható terület. A jogszabály tehát a raktár fogalma szempontjából lényegében kettős feltételt határoz meg: az anyagok, készletek elhatárolt, tehát más anyagoktól, készletektől a munkáltató területén vagy másutt történő, elkülönült tárolását, valamint e terület zárhatóságát. Nincs azonban olyan követelmény, hogy a raktárnak külön épületnek vagy valamely épület meghatározott elkerített részének kell lennie. Ebből következik, hogy ha az elkülönítettség és a zárhatóság feltétele megállapítható, az elhelyezés raktárban való tárolásnak minősül, és az esetleges hiányért – ha az egyéb feltételek is fennállnak – az R. szerinti leltárfelelősség érvényesíthető.
Ehhez képest nem helytálló a megyei bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felperes és a munkatársa által kezelt hűtőszekrények nem minősülhetnek raktárnak. A hűtőszekrényben az átvett és közösen minősített libamájat az üzem többi készletétől elkülönítetten tárolták, a szekrények pedig zárhatók voltak. Így – a feltételeket tekintve – megfelelnek a raktárral szemben támasztott követelményeknek.
Továbbmenően az alperes Gy. M.-nét is májminősítőként foglalkoztatta. Tekintettel arra, hogy a raktárkészletet a minősített máj súlya és értéke alapján állapították meg, a minősítés nem választható el a felperes raktárosi tevékenységétől. Ezáltal a raktár többszemélyessé vált. Az alperes kollektív szerződése szerint – az R. 3. §-ának (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján – a többszemélyes egységek dolgozói a leltárhiányért háromhavi átlagkeresetük erejéig felelnek. Ehhez képest a felperes a háromhavi átlagkeresetének megfelelő 9600 forint megfizetésére köteles. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a felperes munkatársával a leltárhiányért fennálló felelősség tényét és mértékét az alperes közölte-e. Ez ugyanis a felperes felelősségét nem érinti s kizárólag az alperes és Gy. M.-né egymás közötti jogviszonyában volna értékelhető. Egyébként a másik dolgozó beállítása csak a teljes felelősséget zárja ki, a háromhavi átlagkereset erejéig azonban a felperes megtérítési kötelezettsége fennáll. (M. törv. II. 10 250/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás