MK BH 1981/212
MK BH 1981/212
1981.05.01.
Az iparának folytatása mellett bedolgozói munkaviszonyban álló kisiparos nem mentesíthető a társadalombiztosítási járulék fizetésének kötelezettsége alól [1975. évi II. tv. 10. §; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 276. § (1) bek. b) pont].
A felperes műszerész és műanyag-feldolgozó kisiparos. 1976. május 8-tól az iparhatóság engedélyével bedolgozói munkaviszonyt létesített az M. közös önálló vállalkozással és egyidejűleg kérte a kisiparosokat terhelő társadalombiztosítási járulék fizetése alóli mentesítését. Az alperes társadalombiztosítási szerv külön határozat meghozatala nélkül a kérelmet teljesítette. 1977. december 31-én a felperesnek az említett bedolgozói munkaviszonya megszűnt, majd 1978. január 2-től kezdődően újabb bedolgozói munkaviszonyt létesített a b.-i termelőszövetkezettel. E munkaviszony létesítésére azonban az iparhatóság az 1978. október 28-án hozott és a másodfokú államigazgatási szerv által 1978. december 6-án helybenhagyott határozatában az engedélyt nem adta meg.
Az alperes társadalombiztosítási szerv ilyen előzmények után 1979. április 26-án határozatot hozott, amelyben közölte a felperessel, hogy a „bedolgozói munkaviszonyával kapcsolatos mentesítési kérelmét” elutasítja.
A határozat indokolásában a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 276. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra utalt azzal, hogy a felperes a jogszabályban foglalt feltételeknek nem felel meg. A bedolgozóknak ugyanis nincs kötelezően előírt munkaidejük, márpedig a jogszabály szerint a munkaviszonyban álló kisiparos járulék fizetése alóli mentesítésének az is feltétele, hogy a munkaviszonyában a munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt elérje. Egyben arról is értesítette a felperest, hogy az 1976. június 1-jétől az 1979. április 30-ig terjedő időre a kisipari tevékenysége alapján 28 700 forint társadalombiztosítási járulék és 9742 forint késedelmi pótlék fizetésére kötelezte.
Ezt követően az alperes a felperes kérelmére 1979. május 28-án módosító határozatot hozott, amelyben elismerte, hogy a felperes az 1976. május 8-tól 1977. december 31-ig fennállott bedolgozói munkaviszonyában a törvényes munkaidőt ledolgozta azokban a hónapokban, amelyekben a munkáltató igazolása szerint az általa készített termékeknek a norma szerinti munkaideje a havi törvényes munkaidőnek megfelelő időt elérte. Fenntartotta azonban azt az álláspontját, hogy a felperes 1978. január 1-jétől kezdődően a kisipari tevékenységére irányadó szabályok szerint köteles járulékot fizetni. A közölteknek megfelelően a felperest az 1976. május 8-tól 1977. december 31-ig terjedő időre 4920 forint társadalombiztosítási járulék és 2066 forint késedelmi pótlék, az 1978. január 1-jétől december 31-ig terjedő időre pedig 9840 forint társadalombiztosítási járulék és 2329 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A módosító határozat ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Kérelmében a határozatban előírt fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy jogszerűen állt bedolgozói munkaviszonyban és a kisipari tevékenységet mellékfoglalkozásként gyakorolta, következésképpen mentes a kisipari tevékenység alapján követelhető járulék megfizetése alól.
A bíróság a módosító határozatot részben hatályon kívül helyezte és a felperes által fizetendő összeget 9840 forintra leszállította, ezt meghaladó részében a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletének indokai szerint az alperes módosító határozata az 1976. május 8-tól az 1977. december 31-ig terjedő időre fizetési kötelezettséget megállapító részében alaptalan, mert a felperes bedolgozóként állt munkaviszonyban, a bedolgozóknak nincs kötelezően előírt munkaidejük, ezt a teljesítménykövetelmény szerint elvégezhető munka mértékének felső határával nem lehet pótolni, következésképpen alapos a felperes mentesítés iránti igénye. Az 1978. január 2-től fennállott újabb bedolgozói munkaviszony létesítéséhez azonban az iparhatóság nem járult hozzá, ezért ettől az időponttól kezdődően a felperes a kisipari tevékenysége alapján köteles a járulékot megfizetni.
Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 276. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a kisiparost kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék megfizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt munkaviszonyban áll vagy ipari szövetkezetnek közös munkahelyen dolgozó tagja, és munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt eléri, ha alkalmazottja nincsen.
A felhívott jogszabály tehát csak a munkaviszonyban álló vagy ipari szövetkezetnek a közös munkahelyén dolgozó kisiparosnak teszi lehetővé a járulékfizetés alóli mentesítését. A bedolgozói munkaviszonyról külön jogszabály – a 17/1978. (XII. 23.) MüM számú rendelettel módosított 16/1967. (XII. 27.) MüM számú rendelet – rendelkezik. Ez a jogviszony – bár sok tekintetben hasonló szabályozású – nem azonos a Munka Törvénykönyvében szabályozott munkaviszonnyal. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (T.) a biztosítottak köréről rendelkező 10. §-a is külön tesz említést a munkaviszonyban álló dolgozókról és külön a bedolgozókról, ez a megkülönböztetés a T. és a végrehajtására kiadott jogszabályok számos rendelkezésében is megnyilvánul.
Az egyik – és a perbeli jogvita eldöntése szempontjából leglényegesebb – különbség a munkaviszonyban álló dolgozó és a bedolgozó jogállása között az, hogy a munkaviszonyban álló dolgozónak kötelezően előírt munkaideje van, míg ezzel szemben ilyen megkötöttség – a jogviszony sajátos, a munkaviszonytól részben eltérő jellege folytán – a bedolgozót nem terheli. Következésképpen bedolgozó esetén nem lehet szó arról, hogy a munkaideje elérte-e a munkakörére irányadó törvényes munkaidőt.
A kifejtettekből értelemszerűen következik, hogy az R. 276. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt az a szabály, amelynek értelmében a törvényes munkaidővel munkaviszonyban álló kisiparos mentesíthető a társadalombiztosítási járulék fizetésének kötelezettsége alól, az iparának folytatása mellett bedolgozói munkaviszonyban álló kisiparosra nem vonatkozik.
Ezt a jogszabály-értelmezést támasztja alá a felhívott jogszabálynak az a rendelkezése is, hogy ipari szövetkezeti tagsági viszony fennállása esetén csak a közös munkahelyen dolgozó tag kérheti a járulék fizetése alóli mentesítését, a bedolgozó szövetkezeti tag ilyen irányú kérelmet nem terjeszthet elő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljesen elutasította. (M. törv. I. 10 296/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás