BK BH 1981/214
BK BH 1981/214
1981.06.01.
I. Ha a bűnszövetségben elkövetett sikkasztást fizikai és pszichikai közreműködésével segítő utólag részesül a jogtalan vagyoni haszonból: cselekménye nem orgazdaságot, hanem bűnszövetségben elkövetett sikkasztáshoz nyújtott bűnsegélyt valósít meg [Btk. 21. § (2) bek., 317. § (2) bek. a) pont, (6) bek. b) pont, 326. § (4) bek. a) pont].
II. Az üzletszerű bűncselekmény egyszersmind nem minősülhet folytatólagosan elkövetettként [Btk. 12. § (2) bek., 137. § 7. pont].
III. Ha a bíróság a vagyonelkobzást a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyra nézve mondja ki, a másik házastárs igényelheti, hogy a még fennálló közös vagyonból az őt illető rész erejéig különvagyona javára részesülhessen [Btk. 63. § (1) bek.; 1979. évi 18. sz. tvr. (Vht.) 82. § (1) és (3) bek.].
A megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős értékre és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, valamint árdrágítás bűntette miatt halmazati büntetésül 4-4 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 4-4 évi eltiltásra, 50 000-50 000 forint vagyonelkobzásra, 5-5 évi időtartamra kereskedelmi eladói foglalkozástól eltiltásra;
a VI. r. vádlottat árdrágítás bűntette és nagyobb értékre folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Kötelezte továbbá a vádlottakat kártérítés, továbbá elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott a húsipari vállalat húsboltjának a vezetője, a testvére – a II. r. vádlott – pedig a helyettese volt. Itt dolgozott mint eladó az I. r. vádlott felesége is, az ügy VI. r. vádlottja.
Az üzlet vezetői éveken keresztül követtek el visszaéléseket.
A vádlottak összejátszva a húskombinát áruforgalmi ügyintézőivel és a szállítómunkásokkal, átvettek számla nélkül olyan húsárut, amelyet a húskombinát raktárába kellett volna szállítani.
Ily módon mintegy 80 000 forint értékű húst tulajdonítottak el, amelynek értékesítése után a pénzt egymás között megosztották.
Az I. r. és a II. r. vádlott az általuk vezetett boltban folyamatosan nagy mennyiségű áru tekintetében követtek el árdrágítást akként, hogy a vállalat áruforgalmi raktárából naponta szállított fél sertést, illetve negyedelt marhát a húsboltban bontották szét és az olcsóbb húsféleségeket jobb minőségű, magasabb osztályba sorolt, drágább húsként értékesítették. Így a nagybani eladások révén mintegy 420 000 forint értékű áru tekintetében 125 000 forint jogtalan bevételre tettek szert.
Az árdrágításokba bevonták az üzlet eladóit is akként, hogy közölték az eladókkal a bontóhelyiségből kikerült húsok magasabb árát és ily módon folyamatosan a magánszemélyeket megkárosították. A különböző fajtájú húsáruk jobb minőségűként és magasabb áron történő értékesítése folytán a kiskereskedelmi forgalomban kb. 400 000 forint értékű árura 110 000 forint jogtalan haszon mellett követtek el árdrágítást.
Az üzletvezetők hetente készítettek önleltárt, ily módon mind a közületek, mind a magánosok sérelmére elkövetett árdrágítás folytán elért többletet a pénztárból folyamatosan kiemelték, illetve a raktárhelyiségben folytatott nagy forgalmú – pénztárgépen kívüli – készpénz-értékesítésből megtartották.
A VI. r. vádlott tudott férje és sógora jogellenes magatartásáról, több esetben ő maga hordta ki a bontóhelyiségből az árukat és közölte a magasabb árat az eladókkal, ő is rendszeresen részesült a jogtalan előnyből, segítséget nyújtva társainak. Az I. r. és a II. r. vádlott az eladóként és pénztárosként dolgozó személyek részére hetente rendszeresen fizettek juttatásokat.
A kifejtettekre tekintettel a vádlottak mintegy 820 000 forint értékű árura követtek el árdrágítást és a jogtalan árbevételt eltulajdonítottak.
I. Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg.
Tévedett azonban, amikor a VI. r. vádlott cselekményeit nagyobb értékre folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette, azzal az indokolással, hogy nem vett részt a férje és sógora által elkövetett vagyon elleni bűncselekményben.
Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az I. r. és a II. r. vádlott cselekményeit bűnszövetségben elkövetettként, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság IV. sz. Büntető Elvi Döntésében foglaltakra.
A bűnszövetségen belül azonban a tettesi és a részesi magatartások külön kiemelést igényelnek. A VI. r. vádlott valamennyi jogellenes magatartásról tudott, és döntő többségében pszichikai bűnsegédje volt a bűnszövetségnek, mert szándékerősítően hatott társaira, ezen túlmenően több részcselekménynél fizikai bűnsegédi magatartást is kifejtett.
Az ítélkezési gyakorlat egyértelmű abban, hogy nem orgazdaságként, hanem bűnsegédként értékelendő annak az elkövetőnek a magatartása, aki a bűnszövetség által elkövetett bűncselekmények megvalósításában közreműködő szerepet vállal. Nem teszi a magatartását orgazdasággá az, hogy az eltulajdonított összegből utólagosan maga is részesült.
Azért a VI. r. vádlottnak ezt a cselekményét a Legfelsőbb Bíróság – az I. és II. r. vádlott cselekményének jogi minősítésével egyezően – a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnsegédi minőségben jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntetteként minősítette.
II. Az elsőfokú bíróság az I. r. és II. r. vádlott sikkasztásként értékelt cselekményeinek üzletszerűen elkövetettkénti minősítése mellett a folytatólagos elkövetést is felhívta.
Ez az álláspont téves. Az üzletszerűség törvényi egységet létesít az üzletszerű elkövetés megállapításának alapjául szolgáló több, ugyanolyan bűncselekmény között. A Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény is törvényi egység, de a két törvényi egység egymást kizárja. Az üzletszerűség ugyanis a Btk. Különös Részében meghatározott bűncselekmények minősítő körülménye, és így speciális jellegű a folytatólagossághoz képest, amely – a törvényi feltételek fennállása esetén – általánosnak tekintendő törvényi egység.
Azokban az esetekben tehát, amikor ugyanazon bűncselekmények a vagyoni haszonszerzés céljából történő elkövetés folytán üzletszerűen elkövetettként minősülnek, egyben azonban folytatólagosan is elkövetettek: a folytatólagosság megjelölése szükségtelen.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a folytatólagosan elkövetettként történt megjelölését mellőzte.
III. A büntetés kiszabása során tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. és II. r. vádlottat a Btk. 62., illetve 63. §-ának alkalmazása során fejenként 50 000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte. A pénzértékben kifejezett vagyonelkobzás ellentétes a Btk. 63. §-ának (1) bekezdésével, ugyanis a törvény a vagyonelkobzást az elkövető egész vagyonára vagy meghatározott vagyontárgyaira teszi elrendelhetővé, amely természetesen lehet készpénz vagy takarékbetétben levő betétösszeg is.
Az adott esetben a két vádlottal szemben vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazása a törvény szerint kötelező volt.
Mindkét vádlottnál a nyomozás során – értékmeghatározások feltüntetése mellett – ingóságok lefoglalása is megtörtént. A II. r. vádlott esetében – figyelemmel a súlyosítási tilalomra – a Legfelsőbb Bíróság a foglalási jegyzőkönyvben felsorolt 53 500 forint értékű ingóságból 50 000 forint értékben a meghatározott vagyontárgyak felsorolásával rendelte el a vagyonelkobzást.
Hasonló elvek figyelembevételével rendelkezett az I. r. vádlott tekintetében is a foglalási jegyzőkönyvben rögzített 140 000 forint értékben lefoglalt ingókról. E vádlott esetében a felsorolt ingóságok 1/2 tulajdoni hányadában vonhatók vagyonelkobzás alá. Az 1/2 részben ugyanis házastársa, a VI. r. vádlott a tulajdonos, tehát az ingók a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak.
A VI. r. vádlottal szemben a megváltozott jogi minősítés új büntetés kiszabását indokolta. A büntetlen előéletű, egy gyermek eltartására kötelezett vádlott a bűncselekmény-sorozatot éveken keresztül, a társadalmi vagyont megkárosítva folytatta. Figyelemmel bűnsegédi bűnrészességére, társaihoz viszonyítottan az egyes cselekményekben tanúsított csekélyebb magatartására a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásával a cselekmény tárgyi súlyával és e vádlott személyi társadalomra veszélyességével arányos 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztést és a Btk. 62. §-ának b) pontja alapján mellékbüntetésül vagyonelkobzást is kiszabott.
Az I. r. és VI. r. vádlottak házastársak és a lefoglalt ingóságok a házastársi vagyonközösség részei. Figyelemmel az 1979. évi 18. sz. tvr. 82. §-ának (1) és (3) bekezdéseire, a két vádlott közös tulajdonában levő 60 000 forint értékű személygépkocsit a vagyonelkobzás keretében elkobozta, így a VI. r. vádlott 1/2 tulajdoni hányada 30 000 forint, míg az I. r. vádlottól további 20 000 forint értékű ingóságot is elkobzott a vagyonelkobzás keretében.
A Vht. 82. §-ának (1) bekezdése értelmében „ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli feloldását a vagyonközösségből őt illető eszmei hányad [1974. évi I. tv. (Csjt.) 27. §] értékéig”. A felhívott végrehajtási rendelkezés értelmében a VI. r. vádlottat nem érintheti a házastársát – az I. r. vádlottat – terhelő 20 000 forint értékű vagyon elkobzása. Ebben az értékben a VI. r. vádlott igényper során kérheti az őt illető eszmei hányad értékének megfelelő meghatározott vagyontárgyaknak a különvagyonába juttatását.
Ezek az elvek érvényesülnek egyébként a II. r. vádlott és a felesége között fennálló, a II. r. vádlottat terhelő vagyonelkobzás tekintetében is. A II. r. vádlott felesége a már említett külön eljárás keretében követelhet a még fennálló közös vagyonból 50 000 forint értéket.
A vagyonelkobzás végrehajtásának nem akadálya tehát a házastársi vagyonközösség fennállása; az elkobzott ingóságok az állam tulajdonába kerülnek, a házastárs pedig a saját tulajdoni hányada erejéig más vagyontárgyból, illetve vagyonból elégítheti ki magát [Vht. 82. § (2) és (3) bek.]. (Legf. Bír. Bf. I. 752/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás