BK BH 1981/221
BK BH 1981/221
1981.06.01.
I. Igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltság (0,50–0,80 ezrelék alkoholkoncentráció) esetén is megállapítható az ittas járművezetés bűncselekménye, ha a körülményekből arra vonható következtetés, hogy a járművezetőt a szeszes italtól befolyásolt állapot a biztonságos vezetéshez szükséges képességében ténylegesen hátrányosan befolyásolta [Btk. 188. § (1) bek.].
II. A cserbenhagyás az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével valósul meg, ezért az ilyen elkövetővel szemben a járművezetéstől eltiltás kiszabásának helye lehet [Btk. 58. § (1) bek., 190. §].
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki cserbenhagyás vétségében, ezért őt 30 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg. A terheltet az ellene ittas járművezetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt délutántól késő estig munkatársaival egy szőlőben tartott összejövetelen vett részt, ahol ez alatt az idő alatt kb. egy liter bort fogyasztott el. Ezután nem tért haza, hanem a garázsába ment, ahol gépkocsijában aludt hajnalig, majd gyalog a lakására ment pénzért, ezután gépkocsijával elindult a kertvárosban lakó nőismerőséhez. A vérében ekkor 0,50 ezrelék alkoholkoncentráció volt, amely igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A terhelt személygépkocsijával a vasúti átjáró felé haladt, ahol a vasúti sorompót már leengedték, a terhelthez közelebb eső sorompószár azonban műszaki hibája miatt félig felakadt helyzetben volt. A terhelt – aki ezt nem vette észre – gépkocsijával a hozzá közelebb álló sorompó alatt áthaladt, a másik sorompónak azonban nekiütközött, majd eltörve a sorompórudat, azt a szemközt továbbhaladásra várakozó személygépkocsinak vágta, melyben többen foglaltak helyet. A cselekmény következtében személyi sérülés nem történt, a sértett gépkocsijában azonban több mint 11 000 forint kár keletkezett és a vasúti biztonsági berendezés megrongálásával is kárt okozott. A terhelt az eseményt követően gépkocsijával megállt, kissé visszatolatott, de eltávozott anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy az ütközés következtében szorul-e valaki segítségre. Eredeti úti céljának megfelelően nőismerőse lakására ment, ahol szeszes italt fogyasztott.
A vele szemben utóbb történt intézkedés keretében vérvételre előállították és a vérvizsgálat 1,47 ezrelék véralkohol-koncentrációt mutatott ki.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a terhelt vérében a vádbeli cselekmény elkövetésekor 0,50-0,59 ezrelék alkoholérték lett volna kimutatható, melytől az érzékszervi károsodások kezdődnek, elsősorban a szemfunkció károsodik, a térlátás, a távbecslés megítélése bizonytalanodik el, ekként a járművezetés nem teljesen biztonságos. Bár az alkoholos befolyásoltság fennállott a terheltnél, az ittas járművezetés azonban szándékos bűncselekmény, a terhelt pedig nem tudott arról, hogy alkoholos befolyásoltság állapotában van, ezért terhére az ittas járművezetés vétsége nem állapítható meg.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az ittas járművezetés miatt emelt vád alóli felmentés, a pénzbüntetés napi tételei számának alacsony mértékben megállapítása, valamint a járművezetéstől eltiltás elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A rendelkezésre álló adatok szerint a vádlott a cselekmény elkövetése után, nőismerőse lakásán elfogyasztott szeszes ital mennyiségéből visszakövetkeztethetően a cselekmény elkövetésekor 0,50–0,59 ezrelék véralkohol-koncentráció határok közötti alkoholos állapotban lehetett. A bíróság a bizonyítékok mérlegelése eredményeképpen a terhelt javára úgy értékelte az alkoholkoncentrációt, hogy azt 0,50 ezrelékben állapította meg, vagyis a terhelt igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
Kétségtelen, hogy az igen enyhe befolyásoltsági állapot nem azonos a bűncselekmény törvényi tényállásában tilalmazott vezetési képességre feltétlenül károsan ható befolyásoltsági állapottal. Önmagában az igen enyhe befolyásoltsági szint nem elegendő következtetési alap a vezetési képességet károsan befolyásoló állapot megállapítására, hanem vizsgálni kell azt is, hogy az „igen enyhe” alkoholkoncentrációs szint mellett voltak-e olyan tünetek, amelyekből a már jelentős alkoholos befolyásoltság tényét a terhelt objektíve és szubjektíve észlelhette-e vagy sem, illetve az adott körülmények mellett elvárható volt-e tőle ilyen irányú felismerés.
A megállapított tényállás szerint a terhelt az előző nap folyamán olyan mennyiségű italt fogyasztott, melynek a szervezetből való teljes kiürülése általában 13-14 órát vesz igénybe. A terhelt alig néhány órai alvás után hajnalban indult el gépkocsijával, és az a tény, hogy gépkocsijával a sorompónak ütközött, utána a helyszínről eltávozott, majd ezt követően azonnal szeszes italt fogyasztott, egyértelműen az alkoholos befolyásoltság tényére utal, valamint arra is hogy a terhelt ezt az állapotát világosan felismerte. Nincs ténybeli alapja annak a másodfokú bírósági okfejtésnek, hogy a szeszes italtól befolyásoltság tényének a terhelt nem volt tudatában.
Törvénysértéssel hoztak tehát az eljárt bíróságok felmentő rendelkezést az ittas járművezetés vétsége miatt emelt vád tekintetében.
2. A terhelt szeszes italtól befolyásolt állapota következményeként tetemes kárral járó közúti balesetet okozott, majd ezt követően a legalapvetőbb kötelességének teljesítése nélkül a helyszínről eltávozott. A terhelt tehát két bűncselekményt is megvalósított.
Ilyen körülmények között – figyelemmel a terhelt egyébként kedvező személyi körülményeire – a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a halmazati büntetésként megállapított 60 napi tétel pénzbüntetés az, amely megfelel a büntetés céljának. Az egynapi tétel összegét érintetlenül hagyta.
3. Törvényt sértett az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság, amikor a terheltet nem tiltotta el a gépjárművezetéstől.
A terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban gépjárművet vezetett, ennek következményeként balesetet okozott, majd a helyszínről eltávozott anélkül, hogy meggyőződött volna: a balesetet szenvedett gépkocsiban ülők megsérültek-e; vagyis az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével bűncselekményeket követett el. Ilyen elkövetőkkel szemben indokolt és szükséges a gépjárművezetéstől eltiltás. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terheltet mellékbüntetésül a járművezetéstől 1 évi időtartamra eltiltotta.
A másodfokú bíróság határozatában tett megállapításból olyan álláspont tűnik ki, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés a cserbenhagyás vétségét elkövető személlyel szemben nem alkalmazható. Ez az álláspont téves. A Btk. 190. §-ába ütköző bűncselekményt a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője követheti el. A terhelt a gépjárművezetés szabályait megszegte azzal is, hogy az általa okozott balesetet követően a helyszínről eltávozott. Márpedig a Btk. 58. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság azt a személyt, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályait megszegte, a a járművezetéstől eltiltsa. (B. törv. II. 591/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás