BK BH 1981/225
BK BH 1981/225
1981.06.01.
Tartás elmulasztása miatt indított büntetőügyben a terheltnek a hátralékos tartásdíj tekintetében kártérítésként megfizetésre kötelezésére akkor sem kerülhet sor, ha a terhelt helyett ideiglenesen az állam folyósította a tartásdíjat a jogosult részére [Be. 55. § (2) bek., 56. §, 215. §; Btk. 196. § (1) bek.; BK 33. sz.].
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki tartás elmulasztásának vétségében és ezért 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Kötelezte a terheltet, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt a bírósági gazdasági hivatalnak kártérítés fejében fizessen meg 10 600 forintot és kamatait, továbbá az illeték fejében 636 forintot. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt korábbi házasságából két gyermek született, akik ma is kiskorúak és az anyjuk nevelése, gondozása alatt állnak. A terhelt volt házastársának kereseti kérelme alapján a városi bíróság kötelezte a terheltet, hogy két gyermeke után havi 550 forint gyermektartásdíjat fizessen meg. A terhelt volt házastársának kereseti kérelme alapján a városi bíróság kötelezte a terheltet, hogy két gyermeke után havi 550 forint gyermektartásdíjat fizessen meg. A terhelt a tartásdíj-fizetési kötelezettségének pontosan és rendszeresen nem tett eleget, ezért Gy. J.-né kérésére a városi bíróság elrendelte, hogy 1975. június 1. napjától kezdődően az állam előlegezze a gyermektartásdíjat. Ennek alapján a bíróság gazdasági hivatala fizette a jogosultnak a gyermektartásdíjat. A terheltnek végül az állammal szemben fennálló tartozása – ügyének elbírálásáig 10 600 forint volt.
A városi bíróság ítéletének a kártérítésre kötelezést kimondó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai kollégiumának 33. számú állásfoglalásában kimondotta: „A Be. 55. §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben a büntetőeljárásban azt a polgári jogi igényét érvényesítheti, amely a bűncselekmény folytán keletkezett. A tartásra jogosultság azonban nem olyan polgári jogi igény, amely a bűncselekmény folytán keletkezett, hanem a bűncselekménytől függetlenül – sőt szükségképpen azt megelőzően – jött létre. A tartásra jogosultságból folyó kötelezettség nem teljesítése valósítja meg a bűncselekményt. A tartási igény tehát a büntető perben nem érvényesíthető, a büntető bíróság tartásdíj fizetésére nem kötelezhet. Célszerűségi szempontok alapján sem lehet a büntető ítélkezést a polgári jogi követelések behajtásának eszközévé tenni.”
A büntetőjogi megítélés szempontjából ezzel azonos az a tartásdíj is, amelyet az állam a 12/1974. (V. 14.) MT sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján a jogosultnak ideiglenesen folyósít. Az állam által folyósított tartásdíj sem tekinthető olyan kárnak, amely a bűncselekmény folytán keletkezett és mint polgári jogi igényt a Be. 55. §-ának (2) bekezdése alapján a büntetőeljárásban érvényesíteni lehetne.
A 12/1974. (V. 14.) MT. sz. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 8/1974. (VI. 27.) IM. számú rendelet 10. §-ának (3) bekezdése szerint a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását elrendelő bíróság a végzés meghozatalával egy időben olyan végrehajtási lapot állít ki, amelynek alapján a végrehajtó az állam által folyósított – a bírósági gazdasági hivatal hátraléki kimutatásában feltüntetett – összegeket azok kamataival együtt a folyósítással egyidejűleg, a teljes összeg megtérítéséig folyamatosan behajtja. Következik ebből: ahhoz, hogy az állam a kötelezettől az általa folyósított pénzt visszakapja, újabb ítéleti döntésre nincs szükség, mert végrehajtás útján érvényesítheti a követelését.
Az ítéletből megállapítható, hogy az adott ügyben a terhelt a megyei bíróság gazdasági hivatalának jelentős összeget visszatérített, így a városi bíróság a büntetőügyben a kártérítésre kötelezéssel olyan határozatot hozott, amely az előbbiek alapján ítélt dolognak számít.
Az első fokon eljárt városi bíróságnak tehát azt az ügyész által előterjesztett kereseti kérelmet, amely a kártérítés és járulékainak megfizetésére vonatkozott, a Be. 56. §-ára tekintettel a Be. 215. §-ának (1) bekezdés értelmében el kellett volna utasítania.
A Legfelsőbb Bíróság, megállapítva a törvénysértést, a jogerős ítéletnek a kártérítés és járulékai megfizetésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és az igényt érdemben elutasította. (B. törv. II. 768/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás