PK BH 1981/229
PK BH 1981/229
1981.06.01.
Az írásbeli magánvégrendelet érvényességét a törvény nem köti olyan feltételhez, hogy annak tartalmát az örökhagyó élőszóval elmondja. A végrendelet e formáját személyes végintézkedéssé nem az örökhagyó szóbeli nyilatkozata, hanem az teszi, hogy a végrendeletet az örökhagyó – két tanú együttes jelenlétében – aláírásával saját végakaratának ismeri el [Ptk. 628. § (1) bek. 629. §].
Özv. Sz. I.-né S. M. D.-én, 1978. június 1-jén írásbeli magánvégrendelet hátrahagyásával halt meg. Végrendeletében házingatlan-illetőségének és bárhol fellelhető ingatlanvagyonának örököséül testvére gyermekét, az alperest nevezte meg. Az örökhagyó után törvényes öröklésre örökbe fogadott leánya, a felperes hivatott.
Az állami közjegyző a hagyatéki eljárásban megállapította, hogy az örökhagyó hagyatékához 1/2 házingatlan-illetőség, továbbá termelőszövetkezet használatában álló mezőgazdasági földterület, végül takarékbetét tartozik.
A hagyatéki tárgyaláson az alperes az ingatlanvagyont mint végrendeleti örökös a maga részére igényelte, elismerte viszont a felperesnek kötelesrészre való jogosultságát és a kötelesrésznek természetbeni kiadását nem ellenezte.
A felperes a keresetében az 1978. február 4-én kelt végrendelet érvénytelenségének a megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a végrendelet elkészítésekor az örökhagyó nem rendelkezett végrendelkezési képességgel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Beismerte, hogy az örökhagyó a végintézkedés elkészítése előtt néhány nappal agyvérzést szenvedett, ez a megbetegedése azonban végrendelkezési képességét nem érintette.
A járásbíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 1978. február 4-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Az ítéletben rendelkezett a hagyatéki ingatlanok tulajdonjogát illetően is.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét – a hagyatékkal kapcsolatos konkrét rendelkezéseket mellőzve – helybenhagyta.
A végrendelet érvénytelenségének megállapítását mindkét fokú bíróság a Ptk. 623. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással azzal indokolta, hogy az örökhagyó nem személyesen végrendelkezett. Az elfogadott tényállás szerint az örökhagyó 1978. január 31-én agyvérzést szenvedett. Ennek következtében beszélőképessége megbénult, megfelelően artikulálni nem tudott, csupán érthetetlen hangokat hallatott. Az örökhagyó ilyen állapotának kialakulása után, február 4-én került sor az írásbeli végrendelet elkészítésére. A végrendelet írásba foglalása az örökhagyó lakásán, ügyvéd közreműködésével, az örökhagyó és a tanúk folyamatos jelenlétében akként történt, hogy a végintézkedés tartamát az örökhagyó – azóta elhalt – férje mondta el, az örökhagyó pedig fejbólintással és kézmozdulatokkal fejezte ki egyetértését. Az írásba foglalt végrendeletet az örökhagyó – felolvasása után – aláírta.
Az ügyben az első és másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen körülmények között készült végrendeletet az örökhagyó nem személyesen tette. Az örökhagyó érthetően, mindenki előtt világosan, élőszóval nem jelentette ki, hogy a végrendelettel minden tekintetben egyetért, és az az ő végakaratát tartalmazza, ezért a végrendelet érvénytelen.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A végrendelet elkészítésének körülményeire vonatkozóan lefolytatott bizonyítás eredményeként helyesen megállapított tényállásból mind az első, mind a másodfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az örökhagyó a végintézkedését nem személyesen tette. Az a körülmény, hogy az örökhagyó beszédképességében akadályozott volt – jogszabályi rendelkezés hiányában – nem zárta ki azt, hogy érvényes írásbeli magánvégrendeletet tegyen.
Az írásbeli magánvégrendeletet az örökhagyó nem csupán maga írhatja, hanem mással is írathatja [Ptk. 628. § (1) bekezdés]. A mással íratott végrendelet érvényességét a törvény nem köti olyan feltételhez, hogy annak tartalmát az örökhagyó élőszóval elmondja. Az írásbeli magánvégrendeletet személyes végintézkedéssé nem az örökhagyó szóbeli nyilatkozata, hanem az teszi, hogy a végrendeletet az örökhagyó – két tanú együttes jelenlétében – aláírásával a saját végakaratának ismeri el.
2. A végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem elbírálásánál jelentősége van annak is, hogy az örökhagyó végrendelkezési képességgel rendelkezett-e, vagy sem. Erre vonatkozóan a perben eljárt bíróságok – eltérő jogi álláspontjuk miatt – bizonyítást nem folytattak le, a tényállást nem tárták fel megfelelően. Annak megállapításához, hogy az örökhagyó megbetegedése következtében ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezett-e, azaz cselekvőképes volt-e, további bizonyítás lefolytatása szükséges. Ennek keretében az eddigi adatokra – különösen az örökhagyót kezelt körzeti orvos és a rendelőintézeti főorvos által kiállított igazolásokra – figyelemmel elsősorban orvos szakértői vélemény beszerzése indokolt. Az orvos szakértőnek arról kell véleményt nyilvánítania, hogy az örökhagyónak a végintézkedés idején ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott-e (Ptk. 17. §).
A végrendelet érvényességét éppen az örökhagyó végrendelkezési képességének hiánya miatt támadó felperes erre irányuló kereseti kérelme csak további bizonyítás eredményeként bírálható el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 314/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás