PK BH 1981/23
PK BH 1981/23
1981.01.01.
I. Az apaság megállapítása iránt indult perben a bíróságnak a tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell [Csjt. 38. § (2) bek. c) pont; PK 261. sz.].
II. A vércsoportvizsgálat eredményének értékelésénél irányadó szempontok [306/1978. (IK. 9.) IM III/2. sz. közl. Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 3. sz. módszertani levele (IK 1978/4. sz.)].
Az 1978. június 3-án született kk. felperes gyámhatóságilag kirendelt eseti gondnoka útján előterjesztett keresetében az alperes apaságának a megállapítását és az alperesnek a gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte. A kereseti előadás szerint az anya és az alperes 1977 szeptemberében két alkalommal nemileg érintkezett, és ebből a kapcsolatból született a kk. felperes.
A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az alperes a K.-i Állami Gazdaság alkalmazásában áll mint gépkocsivezető és a dolgozók részére szervezett kirándulások alkalmával az autóbuszt ő vezette. 1977 júliusában vagy augusztusában egy balatoni kiránduláson az anya is részt vett és az alperessel közelebbről ekkor ismerkedett meg.
A perben tanúként kihallgatott anya előadta, hogy a megismerkedésüket követően – megbeszélésük szerint – őt az alperes k.-i lakásán felkereste és első alkalommal 1977 augusztusában, majd ismét egy hónap múlva nemileg érintkeztek. Terhességét szeptember 10–15. napja körül észlelte és amikor orvoshoz fordult, terhességét hat hetesnek állapították meg. Miután veszélyeztetett terhes volt, be kellett feküdnie a szülőotthonba, ahonnan üzent az alperesnek, hogy látogassa őt meg. Ennek az alperes eleget is tett, de kijelentette, hogy a gyermeket nem vállalja és a terhesség megszakítását ajánlotta. Ezután az anya az alperessel már nem találkozott s a gyermek megszületéséről nem értesítette őt. Az anya határozottan állította, hogy korábban 3-4 éve volt férfivel kapcsolata. A kk. felperes fogantatásának idejében az alperesen kívül mással nemileg nem érintkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Beismerte, hogy a balatoni kirándulást követően pár nap múlva K.-n találkozott az anyával, majd még három-négy alkalommal beszélgettek egymással. Beismerte azt is, hogy az anyát a szülőotthonban meglátogatta, aki a terhességét közölte vele, ő azonban nem ismerte el, hogy a születendő gyermek tőle származik és megmondta az anyának, hogy mással kíván házasságot kötni. Az alperes tagadta, hogy az anyával bármikor nemi kapcsolata volt.
A járásbíróság elrendelte a vér- és szérumcsoport vizsgálatot, amely szerint a kk. felperesnek az alperestől való származása az Ss. Kk. csoportrendszer kizáró eredménye alapján „nagyon valószínűtlen”.
A járásbíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes tagadásával szemben – különös figyelemmel a vércsoportvizsgálat eredményére – nem nyert bizonyítást az, hogy a kk. felperes az alperestől származik.
A felperes az első fokú ítélet elleni fellebbezésében az anya őszinte, szavahihető vallomására hivatkozott, amelyet a járásbíróság figyelmen kívül hagyott. Egyidejűleg kérte a vércsoportvizsgálat megismétlését és az antropológiai vizsgálat elrendelését. A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Legfelsőbb Bíróság PK 264. számú állásfoglalása értelmében az apasági perben a bíróság a tényállást – adott körülmények között – döntően az anya egyedülálló vallomása alapján is megállapíthatja. Ilyen esetben azonban nagy körültekintéssel kell eljárnia. Az anya egyedüli vallomásának bizonyító értékét illetően abból kell kiindulni, hogy a Pp. 206. §-a a bíróság számára a bizonyítás eredményének, valamint a felek perbeli magatartásának és nyilatkozatának szabad mérlegelését biztosítja. A bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Az anya vallomása mint bizonyíték ugyancsak szabad mérlegelés alá esik. A szabad mérlegelés elvére tekintettel teljességgel nem zárható ki, hogy a bíróság az anya egyedülálló vallomását adott esetben és adott körülmények között olyan bizonyítékként fogadja el, melyre a tényállás megnyugtatóan alapítható. Erre azonban csak a per összes adatának gondos mérlegelése mellett kerülhet sor.
Az adott esetben a bíróság az anya vallomását – mint bizonyítékot – a tényállás megállapítása körében nem értékelte és mérlegelte. Ez a mulasztás a jogerős ítéletet már önmagában is megalapozatlanná teszi. Különösen megalapozatlan az ítélet azért, mert az anya vallomását a per egyéb adatai is megerősítik.
Így a perben az alperes beismerte, hogy a balatoni kirándulást követően pár nappal az anyával K.-n találkozott. Ekkor – továbbá még három-négy alkalommal – beszélgettek. Miután az alperes nem k.-i lakos, e találkozásokra csak úgy kerülhetett sor, hogy az anyát felkereste. Az is tény, hogy az alperes az anyát a szülőotthonban meglátogatta, aki a terhességét közölte vele. Ezekből az adatokból az anya és az alperes közelebbi kapcsolatára lehet következtetni.
Az anya nővére, B. J.-né vallotta, hogy a balatoni kirándulás után egy alkalommal az alperes az általa vezetett autóbusszal K.-n járt. Ekkor az anya beszállt az autóbuszba és elmentek a lakására. Előadása szerint az anya bevallotta, hogy az alperessel nemi kapcsolata van. Ez a tanúvallomás az anya és a alperes közötti nemi kapcsolat közvetlen bizonyítékaként nem vehető figyelembe, az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben azonban „irrelevánsnak” sem minősíthető.
A vércsoportvizsgálat eredménye szerint a kk. felperesnek az alperestől való származása nagyon valószínűtlen, ezért az anya vallomását nem erősíti meg, nem is zárja ki azonban azt, hogy a vélelmezett fogantatási időben az alperessel nemileg érintkezett.
II. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 3. számú módszertani levele az MNSz-rendszer vizsgálatával kapcsolatban olyan iránymutatást ad, hogy ha egyedül az Ss-rendszer vizsgálatának eredménye kizáró, egyes esetekben „az apaság nagyon valószínűtlen” szakvéleményt kell adni. Feltétlenül kívánatos ilyen esetben a vizsgálat megismétlése (lehetőség szerint más intézetben). A szakvéleményezést az dönti el, hogy a vizsgálatot direkt vagy indirekt hatású savóval végezték. Kizáró eredményű vélemény csak direkt hatású savóval történt vizsgálat után adható. Rámutat a módszertani levél arra is, hogy az e bekezdésben (vagyis az Ss-rendszer vizsgálatával kapcsolatban) említettek a Kk- és Duffy-rendszer vizsgálatával elért apaságkizáró esetekre is vonatkoznak.
Minderre tekintettel a bíróságok akkor jártak volna el megfelelően, ha az Ss- és Kk-rendszerre nézve a vizsgálatnak más intézetben való megismétlését elrendelik. A vizsgálat megismétlését a kk. felperes a fellebbezésében kifejezetten kérte is, és a megyei bíróság ennek teljesítését alaptalanul mellőzte.
Ha a megismételt vizsgálat az alperes apaságát nem zárja ki, feltétlenül szükséges az antropológiai vizsgálat lefolytatása is, mert ennek eredménye a perben fontos kiegészítő bizonyítékként szolgálhat. Az alperes apaságának nagyfokú valószínűsége vagy valószínűtlensége ugyanis – az egyéb adatokkal egybevetve – az állított nemi érintkezésre vagy ennek ellenkezőjére is következtetést enged vonni.
III. A Legfelsőbb Bíróság PK 261. számú állásfoglalása értelmében a Csjt. 38. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazása esetén a bíróságnak a tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell. A perbeli bizonyítékoknak, adatoknak és körülményeknek a maguk összességében való értékelése és mérlegelése útján kell állást foglalni a tekintetben: következtethető-e alaposan, hogy a gyermek a megállapított nemi érintkezésből származik. Bár a vércsoportvizsgálat az alperes apaságát nem zárta ki, a bíróság sem a nemi érintkezés megállapítása, sem a kk. felperesnek az alperestől való származása tekintetében a tényállás hivatalból való felderítésével kapcsolatos kötelezettségének nem tett eleget.
A keresetlevélben előadottak szerint az anya és az alperes első alkalommal 1977. szeptember 20-án létesített nemi kapcsolatot, és ezt követően még egy alkalommal került sor közösülésre ugyancsak szeptember hónapban. Az anyának a perben tett vallomása ezzel ellentétes, mivel az első nemi érintkezést „körülbelül” augusztus hónapban jelölte meg azzal, hogy a terhességét 1977. szeptember 10–15 körül észlelte. Ezért a bíróságnak be kellett volna szereznie a gyámhatósági iratokat annak tisztázása érdekében, hogy az anya a gyámhatóság előtti meghallgatásakor az első nemi érintkezés időpontját és annak körülményeit illetően miként nyilatkozott. Ha ez nem egyezik a perbeli előadással, ennek okára nézve őt meg kellett volna hallgatni. Indokolt lett volna a balatoni kirándulás közelebbi időpontjának tisztázása is, melyhez képest megállapítható, hogy az anya és az alperes között az állított nemi érintkezésre mikor kerülhetett sor.
A Legfelsőbb Bíróság már több döntésében rámutatott arra, hogy az apasági perben be kell szerezni a szülészeti kórlapmásolatot, amely a bíróság részére a tényállás tisztázásához értékes adatokat szolgáltathat. Ezen túlmenően fel kellett volna deríteni, hogy az anya első alkalommal mikor jelentkezett orvosnál és ekkor hány hetes terhes volt. Szükség esetén orvos szakértő bevonásával tisztázni kellett volna azt is, hogy az 1977. augusztus 8-tól 1977. december 4-ig terjedő vélelmezett fogamzási időn belül a kk. felperes fogamzásának legvalószínűbb ideje mikorra tehető.
IV. Végül mindkét fokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes apaságának valószínűsége – a szakvéleményre tekintettel – 0,21–1,0 százalék.
A már említett módszertani levél III. fejezete „a szerostatisztikai eredmények szakértői véleményezése” címszó alatt tartalmazza azt, hogy ha az eredmény 0,21–1 százalék, akkor „az apaság igen nagyfokú valószínűtlen” szakvéleményt kell adni.
A szerostatisztikai értékelés azonban – amelyre az adott ügyben nem került sor – a pozitív apasági bizonyítás eszköze, s csak akkor lehetséges, ha a vér-, szérumfehérje és enzimrendszerek vizsgálata az apaságot nem zárja ki. A szakvélemény szerint az alperes apasága az Ss-, Kk-rendszer vizsgálatának eredményeként „nagyon valószínűtlen”, erre azonban a szerostatisztikai értékelésre vonatkozó százalékos eredmény nem irányadó.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 394/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás