PK BH 1981/232
PK BH 1981/232
1981.06.01.
I. Az örökbefogadást nem a felek megállapodása hozza létre, ezért az egymagában a felek megegyezésével nem is szüntethető meg. A felek az örökbefogadás felbontása tárgyában a bíróság előtt egyezséget nem köthetnek [Csjt. 56. § (1) bek., 57. § (1) bek.].
II. Az örökbefogadás felbontása nem érinti az eljárás megindítása előtt meghalt örökbefogadó után már megszerzett jogokat. Az örökbefogadás felbontása esetén sem lehet a már átszállott örökséget visszakövetelni [7/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 30. §].
A felperes és néhai felesége – mint nevelőszülők – 1975-ben kérelmet terjesztettek elő az 1960-ban született alperes örökbefogadásának engedélyezése iránt. Az alperes, valamint a vér szerinti szülők meghallgatása után az elsőfokú gyámhatóság 1976. március 25. napján kelt, első fokon jogerőre emelkedett határozatával a felperes és az eljárás során, 1975. december hó 16. napján elhunyt házastársa részéről az örökbefogadást engedélyezte. A határozat megállapította, hogy az örökbefogadás a határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba, illetőleg ha az örökbefogadó az eljárás során meghal, az örökbefogadás joghatásai az örökbefogadó halálával beállnak.
A felperes 1977. március 5. napján új házasságot kötött és részben erre is visszavezethetően közte és az alperes közötti korábbi jó kapcsolat megromlott. Ennek az eredményeként az alperes a felperes házát elhagyta és a vér szerinti szüleihez költözött.
A felperes 1980 februárjában keresetet terjesztett elő az örökbefogadás felbontása iránt. Utóbb csatolta az alperessel kötött megállapodást, amely szerint az örökbefogadást közös akarattal hatálytalanítják. A megállapodás szerint az alperes a felperestől 25 000 forint értékű szobabútort és 15 000 forint készpénzt kap, melynek ellenében a perben olyan nyilatkozatot tesz, hogy a keresetet nem ellenzi, az örökbefogadás hatálytalanítását tudomásul veszi.
Az 1980. március 14. napján tartott tárgyaláson a felperes a 15 000 forintot az alperesnek átadta. Ezt követően a peres felek egyezséget kötöttek, amely szerint a gyámhatóság által engedélyezett „örökbefogadási szerződést” felbontják. Az alperesnek a felperessel szemben semmilyen igénye nincs, miután 25 000 forint értékű szobabútort és 15 000 forint készpénzt kapott. Ezért az alperesnek az 1975. december 16-án elhunyt örökbefogadóval szemben nincs öröklési igénye.
A bíróság a peres felek egyezséget jóváhagyta, s miután a felek a fellebbezési jogukról lemondtak, az nyomban jogerőre emelkedett.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Csjt. 56. § (1) bekezdése értelmében az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság bonthatja fel. A (4) bekezdés rendelkezése szerint ez esetben az örökbefogadás a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Az örökbefogadás felbontására vonatkozó gyámügyi szabályokat az 1/1974. (VI. 27.) OM számú rendelet 210–216. §-ai tartalmazzák.
A Csjt. 57. §-a (1) bekezdésében foglaltak értelmében az örökbefogadást a bíróság felbonthatja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsít, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be. A (4) bekezdés értelmében az örökbefogadás a felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az (5) bekezdés szerint a felbontó ítélet kihat az örökbefogadóra, annak rokonaira, továbbá az örökbefogadottra s annak leszármazóira. Az örökbefogadást felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos. Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatos bírósági eljárásra a Csjt. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 7/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 18–19. és 30–31. §-ai további rendelkezéseket tartalmaznak.
Ezek szerint az örökbefogadó és az örökbefogadott között az örökbefogadás felbontására létrejött megegyezésen alapuló felbontás a gyámhatóság, a megegyezés hiányában egyoldalú kérelemre indított eljárás pedig a bíróság hatáskörébe tartozik.
Az örökbefogadás az ember személyi állapotát, ezen belül családi kapcsolatát határozza meg. Ebből következik, hogy az örökbefogadás felbontására irányuló eljárásban az eljárás tárgyául szolgáló jogviszonnyal a felek nem rendelkezhetnek. Hatályos jogunkban ugyanis az örökbefogadást nem a felek megállapodása hozza létre, ezért az nem is szüntethető meg a felek megegyezésével. A Csjt. említett rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy az örökbefogadást megegyezés esetén is a gyámhatóság, ennek hiányában a bíróság bonthatja fel, az utóbbi a mindenkivel szemben hatályos ítélettel. Függetlenül tehát attól, hogy a bírósági eljárásban a Pp. általános szabályai az irányadók, a felek az örökbefogadás felbontása tárgyában végzéssel jóváhagyható egyezséget nem köthetnek.
Miután a felek perbeli egyezsége a köztük létrejött örökbefogadás felbontása tárgyában jogszabályt sért, így azt a bíróság a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján nem hagyhatta volna jóvá.
II. A 7/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet (Vhr.) 30. §-ának (4) bekezdése szerint az örökbefogadás felbontása nem érinti az eljárás megindítása előtt meghalt örökbefogadó után már megszerzett jogokat. A már átszállott örökséget visszakövetelni ilyen esetben sem lehet.
Az alperesnek a perindítás előtt elhalt örökbefogadó szülője után indult hagyatéki eljárásban az akkor még kiskorú alperes törvényes örökösként nem szerepelt. A hagyaték tárgya a v.-i 155. sz. tulajdoni lapon 54. hrsz. alatt felvett „lakóház és udvar a Rákóczi u. 39. szám alatt” elnevezésű 169 négyzetméter területű, valamint „kert” elnevezésű 788 négyzetméter területű ingatlan 1/2 része volt. A közjegyző a hagyatékot – tárgyalás tartása nélkül – leszármazók hiányában a felperesnek adta át.
Az egyezség az alperes öröklési igényére is kihat, ezért a járásbíróság akkor járt volna el helyesen, ha a hagyatéki iratokat beszerzi és a jogi képviselet nélkül eljáró alperest megfelelően tájékoztatja arról, hogy öröklési igényét miként érvényesítheti. A járásbíróság az egyezség vonatkozó részének jóváhagyása felől megalapozottan csak akkor dönthetett volna, ha meggyőződik arról, hogy az alperes a hagyatéki vagyon, valamint jogai ismeretében is hajlandó öröklési igénye tekintetében egyezség megkötésére.
A járásbíróság nem ennek megfelelően járt el, ezért az egyezséget jóváhagyó végzés e részében megalapozatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság egyezséget jóváhagyó végzését a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 136/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás