PK BH 1981/233
PK BH 1981/233
1981.06.01.
I. Ha a szülők abban állapodnak meg, hogy a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő a tartás kiegyenlítésére megfelelő vagyontárgyat ad a jogosultnak, a bíróság egyezségüket csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a gyermek érdekének [Csjt. 65. §; Ptk. 19. § (2) bek.; PK 133. sz.].
II. A bíróság a gyermek láthatása tekintetében a gyámügyi szabályok szerint dönt és csak olyan egyezséget hagyhat jóvá, amely e rendelkezéseknek megfelel [1/1974. (VI. 27.) OM sz. r. 55–61. §].
A peres felek 1973-ban kötöttek házasságot, amelyből 1974-ben T. leánygyermekük született. A felek közös tulajdona volt az F.-en levő, F. utca 33. számú kétszobás családi ház és telek. Az ingatlanban az alperes anyja a felekkel együtt lakott.
A felek életközössége 1979 tavaszán megszűnt.
A felperes a keresetében a házasság felbontását kérte és arra hivatkozott, hogy az alperessel a járulékos kérdésekben megegyezett. Az alperes a házasság felbontását maga is kérte és viszontkeresetet terjesztett elő a gyermek nála történő elhelyezése, a felperesnek gyermektartásdíj fizetésére kötelezése, valamint a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítása iránt. A felperes a viszontkereset teljesítését nem ellenezte.
Ilyen előzmények után a felek egyezséget kötöttek, amely szerint a gyermek az alpereshez kerül, aki a gyermek láthatását a felperes számára – távoli munkahelyére figyelemmel – időponthoz nem kötve biztosítja. A volt közös lakásban levő ingóságok az alperes, a Volga típusú személygépkocsi pedig a felperes tulajdonába kerül. A f.-i ingatlan felperesi illetőségét az alperes váltja magához. A megváltási árba betudja a felperest terhelő tizenkét évi gyermektartásdíjat. A tulajdoni helyzet változásával kapcsolatos okiratot a felek jogi képviselőik közbejöttével záros határidőn belül megszerkesztik. A felperes a lakást 1980. január 1-jéig elhagyja és azt személyes ingóságaitól kiürítve az alperes birtokába adja.
A bíróság az egyezséget végzéssel jóváhagyta, a peres felek házasságát pedig egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel felbontotta.
Ezt követően a felek a megyei illetékhivatal – csatolt – irataiból megállapíthatóan 1979. december 20-án „házastársi közös vagyon megszüntetési szerződés”-t kötöttek. A szerződésből kitűnik, hogy a felek közös tulajdonú ingatlanát az alperes anyjának, K. S.-nénak holtig tartó haszonélvezeti joga, továbbá mintegy 220 000 forint OTP-kölcsön terheli, s az ingatlant a haszonélvező is használja. A szerződő felek az ingatlan forgalmi értékét a beszerzett adó- és értékbizonyítvány alapján 500 000 forintban határozták meg azzal, hogy az építési kölcsön levonása után a tiszta érték 280 000 forint. Az alperes a felperes tulajdoni illetőségét magához váltja és a felperesnek járó 140 000 forint ellenértékbe betudja a kiskorú gyermek 18. évének betöltéséig esedékes tartásdíjat. Az illetékkiszabási iratok között van az illetékes tanács szakigazgatási szervének az a határozata is, amely a peres felek és K. S.-né B. T. tartási szerződést módosító kérelmének helyt adott. Eszerint a felperes a házasság felbontására tekintettel a tartási kötelezettség alól mentesül, és a jövőben a tartási kötelezettségeket az ingatlan ellenében kizárólag az alperes teljesíti.
Az egyezséget jóváhagyó végzésnek a gyermektartásdíjra, a gyermek láthatására és a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság PK 390. számú állásfoglalásával módosított PK 133. számú állásfoglalása értelmében a tartásra kötelezett személy és a gyermeket ténylegesen eltartó gondozó szülő megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettség kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jogosultnak. Az ilyen megállapodás bírósági egyezségbe foglalható, de létrejöhet peren kívül is. Ha a felek megállapodásukat bírósági egyezségbe foglalják, a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság bírálja el, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekeinek. Az egyezség jóváhagyása tekintetében a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése lényegében hasonlóan rendelkezik. Eszerint a bíróság az egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
A perbeli esetben a bíróság nem derítette fel az egyezség megkötésének alapjául szolgáló tényállást. A feltárt adatok annak megalapozott megállapítására, hogy a felperes a tartási kötelezettsége kiegyenlítéséül megfelelő értékű vagyontárgyat adott-e az alperesnek, továbbá hogy az alperes – a kereseti és vagyoni viszonyaira tekintettel – a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének ilyen kielégítése esetén képes-e a gyermek megfelelő tartását biztosítani, nem alkalmasak és nem is elegendők.
Az alperes előadása szerint (8. sorsz.) a telek és a rajta lévő ház a szülei tulajdona volt, amely 1975-ben tartási szerződéssel került a tulajdonukba úgy, hogy a szülők az ingatlanra a holtig tartó haszonélvezeti jogukat kikötötték. A házat mintegy 200 000 forint OTP-kölcsönnel újjáépítették, amelyet havi 1100 forint részletekben törlesztenek. Az ingatlan lakottságára, az azon fennálló haszonélvezeti jogra, valamint az OTP-kölcsönre tekintettel a közös tulajdon megszüntetése esetén a felperesnek járó ellenérték – az alperes előadására figyelemmel – még tízévi tartásdíjat sem fedez.
A peradatokra figyelemmel a bíróságnak vizsgálnia kellett volna az ingatlan tulajdonjoga megszerzésének körülményeit és a tartási szerződés teljesítésével járó terhek mértékét. Vizsgálnia kellett volna az ingatlan beköltözhető és lakott forgalmi értékét, valamint azt a kérdést, átháríthatók-e egyáltalán, s ha igen, mennyiben, a bentlakással járó értékcsökkenés következményei az alperesre. (PK 412. számú állásfoglalással módosított PK 10. számú állásfoglalás I. pontja.) Végül tisztáznia kellett volna, hogy a felperest a gyermek nagykorúságáig milyen összegű tartásdíjfizetési kötelezettség terhelné. Ha a felperesnek a tulajdoni illetősége ellenértékeként jóval kevesebb járna, mint amilyen összegű tartási kötelezettség alól mentesül, az egyezség az alperes és a gondozásában álló gyermek méltányos érdekeit sérti.
Az illetékkiszabási iratokból megállapíthatóan az alperes jogi képviselője az ingatlan teljes lakottságára, valamint arra figyelemmel, hogy az alperes fizetésképtelen, a tulajdonszerzési illeték felének törlését és méltányos részletfizetés engedélyezését kérte. Előadása szerint az alperes havi 2200-2400 forint körüli keresettel rendelkezik. Ebből fizeti a havi 1100 forint OTP-kölcsönt és 1981 áprilisáig havi 510 forint részletben a tulajdonába került ingóságokra felvett áruvásárlási hitelt. Hivatkozott arra is, hogy az alperesnek leltárhiánya keletkezett, amelyet egy éven át havi 500 forintos részletekben kell törlesztenie. Ezekre az adatokra figyelemmel aggályos, hogy az alperes a felperestől járó gyermektartásdíj nélkül a gyermek megfelelő tartásáról képes-e gondoskodni. Az egyezséget jóváhagyó végzés tehát ez okból is megalapozatlan.
Az 1974. évi I. törvény (Csjt.) végrehajtására kiadott 7/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a szülő és a gyermek érintkezése (a láthatás) kérdésében az erre vonatkozó gyámügyi szabályok alapján dönt és csak olyan egyezséget hagyhat jóvá, amely e rendelkezéseknek megfelel. A láthatásra vonatkozó gyámügyi szabályokat az 5/1978. (IV. 23.) OM számú rendelettel módosított 1/1974. (VI. 27.) OM számú rendelet 55–61. §-ai tartalmazzák. Az e rendelkezések figyelmen kívül hagyásával kötött egyezséget a bíróság annál kevésbé hagyhatta volna jóvá, mert a felek közt ez idő szerint fennálló megfelelő kapcsolat esetleges megváltozása esetén az egyezség bírósági úton végrehajthatatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az egyezséget jóváhagyó végzés óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 390/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás