PK BH 1981/235
PK BH 1981/235
1981.06.01.
I. A fellebbezési kérelem korlátain túl terjeszkedik a másodfokú bíróság, ha a fellebbező félre az első fokú ítéletben foglaltaknál kedvezőtlenebb döntést hoz [Pp. 253. § (3) bek.].
II. A járadék összegszerűségét támadó fellebbezési kérelem nem értelmezhető úgy, hogy az a járadékfizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos valamennyi kérdésben – így annak végső időpontját, időtartamát illetően is – lehetővé teszi az első fokú ítélet rendelkezéseinek a felülvizsgálatát [Pp. 247. §].
A felperes 1977. május 20-án súlyos balesetet szenvedett oly módon, hogy az alperes által létesített munkaterület rosszul rögzített deszkakerítését a szélvihar kidöntötte, és a kerítés az arra haladó felperesre zuhant.
A korábbi perben a bíróság az alperes teljes kártérítő felelősségét megállapította és kötelezte az addig felmerült károk megtérítésére. A felperes 1978. augusztus 1-jétől III. csoportbeli rokkant és rokkantsági nyugdíjban részesül.
A felperes a keresetlevelében a baleset bekövetkezése nélkül elérhető átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja közti különbözet baleseti járadékként való megállapítását kérte és az 1978. augusztus 1-jétől 1979. június 30-ig esedékes járadék fejében összesen 16 665 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes rokkantsága túlnyomó részben nem a baleset következménye. Érvelt azzal is, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettsége körében köteles lett volna könnyebb ülő munkát vállalni.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 1979. február 1-jétől havi 647 forint baleseti járadék megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Orvos szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenéséből 40% baleseti eredetű, s az ezt meghaladó munkaképesség-csökkenés egyéb természetes okú megbetegedéseinek következménye. Ezért a havi járadékot a felperes rokkantsági nyugdíja és a baleset nélkül elérhető átlagkeresete alapján 1618 forint 40%-ában állapította meg; egyben a keresetlevél benyújtását megelőző hat hónaptól kezdődően állapítva meg az alperes járadékfizetési kötelezettségét.
Az első fokú ítélet ellen a főügyész és a felperes fellebbezett. Fellebbezésükben a felperest megillető járadékot a keresetveszteségének teljes összegében kérték megállapítani. A felperes ezen túlmenően annak megállapítását is kérte, hogy az alperes járadékfizetési kötelezettsége 1978. augusztus 1. napján kezdődik, mert az igény érvényesítésével kellő okkal késett. Egyben keresetét felemelte és dologi kár címén havi 200 Ft járadék vagy 10 000 Ft vagyoni kár megítélését kérte.
Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, egyéb rendelkezését pedig részben megváltoztatva, az alperes járadékfizetési kötelezettségét 1978. augusztus 1-jétől 1980. december 31-ig terjedő időre korlátozva havi 1618 Ft-ban állapította meg. Kötelezte az alperest a lejárt 33 978 Ft járadék 15 nap alatti megfizetésére. Ezt meghaladóan a felemelt keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felperes baleseti sérüléséből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül a teljes kárért felelős, mert a felperes baleset előtti egészségi állapota keresetveszteséget, illetőleg munkaképesség-csökkenést nem okozott. Kimentettnek tekintette a felperes igényérvényesítési késedelmét és megváltoztatta az alperes járadékfizetési kötelezettségének kezdő időpontját. Indokoltnak látta azonban az alperes járadékfizetési kötelezettségének időbeli korlátozását, figyelemmel arra, hogy a felperes természetes kórokú betegségei az életkor előrehaladásával rendszerint súlyosbodnak, a balesetből eredő egészségi állapota pedig nem véglegesen alakult ki. A felemelt keresettel a másodfokú bíróság érdemben nem foglalkozott, mert abban a felperes olyan új igényt érvényesített, amelyre a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében nincs lehetőség.
A jogerős ítéletnek az alperes járadékfizetési kötelezettsége időbeli korlátozására vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg.
Helytállóan utal a törvényességi óvás arra, hogy a perbeli esetben az első fokú ítélet az alperes járadékfizetési kötelezettségét a felperes élete végéig megállapította. E rendelkezés ellen az alperes nem fellebbezett, sőt fellebbezési ellenkérelmében kifejezetten az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A felperes és a főügyész csak a havi járadék összegére, illetőleg a felperes még a járadékfizetési kötelezettség kezdő időpontjára vonatkozó ítéleti rendelkezést támadta fellebbezéssel.
A járadék összegét támadó fellebbezési kérelem nem értelmezhető úgy hogy a járadékfizetési kötelezettség megállapításával, kapcsolatos valamennyi kérdésben – így annak végső időpontját, időtartamát illetően is – lehetővé teszi az első fokú ítélet felülbírálatát. Ez az adott esetben egyet jelentene azzal, hogy a felperes által vagy érdekében benyújtott fellebbezés alapján a felperesre az első fokú ítéletben foglaltaknál kedvezőtlenebb döntés lenne hozható. A fellebbezési kérelmeket a felperes és a főügyész egyértelműen meghatározták, kifejezett fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem hiányában pedig az első fokú ítélet a járadékfizetési kötelezettség végső időpontjára vonatkozó részében jogerőre emelkedett.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a fellebbezési kérelmen túl terjeszkedve az első fokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezését megváltoztatta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú ítéletnek az alperes járadékfizetési kötelezettsége végső időpontjára vonatkozó – törvénysértő – rendelkezését hatályon kívül helyezte. (P. törv. V. 21 291/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás