GK BH 1981/245
GK BH 1981/245
1981.06.01.
Gabona tárolására szolgáló épület törvényes kelléke a vízmentesség [Ptk. 305. § (2) bek.; GKT 7/1973. sz.].
A felperes 600 vagonos import fémsiló telepítésére a II. r. alperessel tervezési, az I. r. alperessel pedig építési szerződést kötött.
Az átadás-átvételi eljárás alkalmával az építmény nedvesedését állapították meg. Utóbb, a technológiai-szerelési munkák befejezéséről felvett jegyzőkönyvben az I. r. alperes elismerte, hogy a garatban és a két rédler folyosóban vízbeszivárgás van, és vállalta a hiba megszüntetését. Mivel álláspontja szerint a hiba a födémen keresztül bejutó vízből származik, illetőleg abból adódik, hogy a födém nincs szigetelve, kérte, hogy a felperes a födémet lássa el aszfaltburkolattal. Vállalta, hogy ezt követően a vízszivárgást megszünteti. A felperes az előbbi kérésnek eleget tett, az alperes azonban nem szüntette meg a vízszivárgást, ezért a felperes az ekkor még csak I. r. alperes ellen érvényesített keresetében a hiba díjtalan kijavítását kérte.
Az I. r. alperes tagadta a kivitelezési hibát, tervezési hibára hivatkozott, mert a tervdokumentáció nem írta elő a vízmentességet.
A bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, amely szerint a vízbetörés két okra vezethető vissza. Az egyik ok a födém szigeteletlensége, amely miatt a födémáttöréseknél a csapadékvíz bejuthat az építménybe. A másik, és döntőbb ok, a vasbeton szerkezet hibás kivitelezése, amely miatt a talajvíz beszivárog az épületbe.
A szakértő szerint helyesen eljárva a tervezőnek a födém felülről történő szigetelését kellett volna előírni, de sem ezt, sem a csapadékvíz megfelelő elvezetését, valamint a födémáttöréseknél a beszivárgás kizárását nem tervezte. Az előbbi mulasztások miatt a tervező felelőssége a hibák bekövetkezésében 20%-os mértékű. Utóbb azonban a szakértő akként módosította a tervezési hibákkal kapcsolatos véleményét, hogy a betervezett 70 cm vastagságú betonnak – szakszerű kivitelezése esetén – minden körülmények között vízzárónak kell lennie.
A szakértő a beruházót is hibáztatta a bekövetkezett meghibásodás miatt. Azt rótta a terhére, hogy a téli időben nem tiltakozott a szigetelőmunkák végzése ellen és nem gondoskodott arról, hogy a silóalapok és az aszfaltburkolat között ne juthasson víz a folyosó fölé.
A szakvélemény adatai alapján a felperes kiterjesztette keresetét a tervezőre is, amely szintén a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok alapján hozta meg sérelmezett ítéletét, melyben úgy rendelkezett, hogy a födémszigetelési hibák kijavításához a tervező díjmentesen köteles kijavítási tervet szolgáltatni, a kivitelező pedig köteles a teljes szigetelést – a tervek alapján – megfelelő állapotba hozni. Az ezt meghaladó keresetet elutasította és rendelkezett a felmerült szakértői díjak, valamint az eljárási illeték megfizetéséről.
Az ítélet indokolása végeredményben a szakértői véleményre utal, kifejti, hogy a bekövetkezett hiba kivitelezési mulasztás következménye, az építménybe bejutó víz nem felülről származik, a helyszíni próba ugyanis igazolta, hogy száraz időben is 72 óra alatt 288 liter mennyiségű vízbeszivárgás történt. A bíróság megítélése szerint a kivitelező azért is felelős, mert a terveket nem észrevételezte és nem kérte a födém szigetelésének a megoldását.
Miután „kismértékben” tervezési mulasztás is megállapítható volt, a bíróság a II. r. alperest a kijavításhoz szükséges dokumentáció díjtalan szolgáltatására kötelezte.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
A II. r. alperes fellebbezése alapos, az I. r. alperes fellebbezése alaptalan.
A perbeli jogvita elbírálásánál azt kellett tisztázni, hogy a gabona tárolására szolgáló létesítménynél bekövetkezett meghibásodás (vízbeszivárgás) kivitelezési, tervezési vagy mindkét vállalkozó magatartására vezethető hibából történt-e. A kivitelező és a tervező egyaránt tagadták a hibás teljesítést. A tervező arra hivatkozott, hogy a beszerzett szakvélemény alapján „kismértékű” tervezési hiba sem történt, az I. r. alperes pedig arra alapította fellebbezését, hogy kizárólag tervezési hiba okozta a vízbeszivárgást.
A Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tárgyalást tartott, amelyen a feleket és a szakértőt ismételten meghallgatta. A szakértőtől újbóli nyilatkozatot kért mindazokban a kérdésekben, amelyekre az alperesek a fellebbezéseikben hivatkoztak. Miután a szakértő az első fokú eljárás során a tervezői felelősséget illetően előterjesztett véleményét megváltoztatta, ennek okát is tisztázta. Ezzel kapcsolatban a szakértő előadta, hogy az első ízben előterjesztett szakvéleménye kialakításakor még nem volt előtte ismeretes az a műszaki körülmény, hogy a tervező 70 cm vastagságú vasbeton födémet tervezett, illetve hogy a födém ilyen vastagságban készült. Utóbb, amikor az előbbieket tartalmazó tervdokumentációt megismerte, meg kellett hogy változtassa a véleményét, mert az ilyen vastagságú födém tervezése esetén szükségtelen külön födémszigetelést tervezni, ugyanis a 70 cm vastag vasbeton födém – helyes kivitelezése esetén – az épületbe felülről jövő csapadékvizet teljes biztonsággal kizárja. Ilyen körülmények között nem minősül tervezési hibának a födém szigetelésének elmulasztása, hiszen erre nem volt szükség. A továbbiakban a szakértő kifejtette azt az álláspontját, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor az előírt szigetelés hibás kivitelezése miatt a nedvesedés bekövetkezett, felmerül a talajvíz elleni szigetelés szükségessége, valamint esetleg a födémet is szigetelni kell. Erre azonban kizárólag a helyesen tervezett szigetelés rossz kivitelezése miatt van szükség. Egyik munka elvégzése sem minősíthető tehát olyannak, mint amit eredetileg is tervezni kellett volna, ha ugyanis a kivitelező az előírt szigetelést jól készíti el, utólag nem volna szükség ezeknek a munkáknak az elvégzésére. A szakértő szerint a födémáttöréseknél sem kellett szigetelést tervezni, mert a zsomp a vízelvezetést megoldja.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul kötelezte a II. r. alperes tervezőt a födémszigeteléshez kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására, mert az adott esetben nem állapítható meg a tervezői szolgáltatás hibája, még „kismértékben” sem. A tervezőt tehát nem terheli szavatossági felelősség.
A tervezői felelősséggel kapcsolatos kereset, illetve az I. r. alperes védekezése az előzőekben részletesen ismertetett megállapítások és szakvélemény alapján tehát megalapozatlan. Mivel azonban tény az, hogy a kivitelezett létesítmény vizesedik, és ez a helyzet jelenleg is fennáll, megállapítható, hogy az építmény hibás, a rendeltetésszerű feladata betöltésére alkalmatlan. Nem fogadható el ugyanis az I. r. alperesnek az a védekezése, hogy külön kikötés hiányában szerződésszerűen teljesített akkor, amikor vizesedésre hajlamos épületet állított elő. Egy gabona tárolására szolgáló létesítmény vízmentességére vonatkozó követelményt nem kell külön rögzíteni a szerződésben, mert ez az épület funkciójából adódóan egyrészt törvényes kelléknek minősül [Ptk. 305. § (2) bek.], másrészt nyilvánvaló, hogy a fenék- és oldalszigetelés tervezése is ezt a célt szolgálta. Mivel a vízbeszivárgás nem tervezési hiba következménye, és a fellebbezési eljárás során tett szakértői nyilatkozat szerint nem is a tereprendezés elmaradása miatt jelentkezett, a szakvéleményben részletesen leírt és megerősített, naplóbejegyzésekkel alátámasztott tények, valamint a meggyőző műszaki következtetések alapján megállapítható, hogy a hiba kizárólag az I. r. alperes szerződésszegésére, helytelen kivitelezésére vezethető vissza [Ptk. 305. § (2) bek., illetve 44/1967. (XI. 6.) MT sz. r. 23. §]. Ezért a hibát a kivitelező díjtalanul köteles megszüntetni. Ha a kijavításhoz tervdokumentáció szükséges, erről a kivitelező a saját költségére köteles gondoskodni, miután tervezési hiba nem történt.
Az I. r. alperest terhelő rendelkezést illetően az első fokú ítéletet annyiban volt szükséges megváltoztatni, hogy egyrészt a kijavításhoz az I. r. alperes nem igényelhet a tervezőtől dokumentációt, másrészt a vízbeszivárgást köteles megszüntetni, és ezáltal az általa vállalt szolgáltatást a szerződéses és a törvényes kellékeknek megfelelővé kell tenni. Nem határozta meg tehát a Legfelsőbb Bíróság közelebbről a kijavítás módját, mert nincs kizárva az, hogy a szigetelésen kívül egyéb más munkák elvégzése is szükséges ahhoz, hogy a vízbeszivárgás megszűnjön. Ez a rendelkezés felel meg egyébként az idevonatkozóan követett állandó bírósági gyakorlatnak is [GKT 7/1973. sz. állásfoglalás]. (Legf. Bír. Gf. V. 30 267/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás