GK BH 1981/246
GK BH 1981/246
1981.06.01.
Ha a külkereskedelmi bizományos azáltal okoz kárt megbízójának, hogy a külföldi fél elleni, szerződésszegésből származó igényt elévülni hagyja, a kártérítési kötelezettsége a követelés elévülésének időpontjában válik esedékessé. Ettől kezdve az őt terhelő kártérítési összeg után belföldi megbízója részére abban az esetben is évi 15%-os kamatot köteles fizetni, ha a külföldi fél az igény érvényesítése esetén csak ennél alacsonyabb mértékű kamatot lett volna köteles fizetni [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (2) bek.; 60/1970. (XII. 31.) PM sz. r. 1. § (1) bek.].
Az alperes bizományi szerződés teljesítéseként metanolt importált. Az öt vagonban érkezett küldemény átvételekor a felperes megállapította, hogy a metanol a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, ezért a szavatossági igényének érvényesítésével megbízta az alperest. A kifogásolási eljárás elhúzódása miatt a felperesnek összesen 1 260 000 Ft kocsiálláspénzt is ki kellet fizetnie a fuvarozónak, amelynek kártérítés címén történő érvényesítésével ugyancsak megbízta az alperest. A pert megelőzően a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan metanol egy részét kárenyhítés keretében belföldön értékesítették, egy másik részét pedig a külföldi szállító visszavette, de elzárkózott a felperes kárának megtérítése elől. Ezért ellene az alperes a külföldi választottbíróság előtt pert indított. A választott bírósági ítélet szerint az alperes a per tárgyául szolgáló 5 vagonból két vagonnál késedelmesen jelentette be a kereseti igényét, ezért azt a választott bíróság elévülés címén elutasította, a harmadik vagonnal kapcsolatos 406 971 Ft kárigényt bizonyítékok hiánya miatt elutasította a választott bíróság, és csak az ezt meghaladó 151 742 Ft kár megfizetésére kötelezte a külföldi szállítót.
A megbízó felperes a keresetében 1 267 606 Ft kárnak és ez után az összeg után évi 15%-os késedelmi kamatnak a megfizetésére, valamint a választott bíróság által megítélt összeggel kapcsolatos elszámolás adására kérte kötelezni az alperest. Utóbb a keresetét 828 921 Ft-ra és kamatára leszállította. Az alperes az első fokú eljárás során a módosított kereseti követelést lényegében nem vitatta, állította azonban, hogy ez után az összeg után – a felperes kereseti kérelmétől eltérően – nem 15%-os mértékű, hanem csak 4%-os mértékű késedelmi kamat fizetésére kötelezhető. A KGST Általános Szállítási Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) szerint ugyanis a külföldi fél is ilyen mértékű késedelmi kamatot fizetett volna.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperest 828 921 Ft-nak és ez után az összeg után 1976. december 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 15%-os késedelmi kamatnak a megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó kereseti követelés tekintetében pedig a pert megszüntette. Az ítélet indokolása szerint az alperes késedelemmel jelentette be a felperes kártérítési igényét a külföldi szállítónak, ezért az ezzel szemben elévült. Ügyviteli mulasztása miatt köteles tehát a 828 921 Ft-ot megfizetni. A 15%-os késedelmi kamatot pedig az alperes azért köteles megfizetni a kérelme szerinti 4%-os mértékű kamattal szemben, mert önálló kárfelelőssége alapján a belföldi jogviszonyokra irányadó jogszabályok szerint kell helytállnia.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak részbeni megváltoztatásával a késedelmi kamatfizetési kötelezettségének mértékét 4%-ra kérte leszállítani. Állította, hogy kártérítési kötelezettsége csak olyan mértékű lehet, amilyen mértékben eredményes peres eljárás esetén a felperes a követeléséhez hozzájutott volna. Az ÁSZF szerint a külföldi szállító csak 4%-os késedelmi kamat fizetésére kötelezhető, ezért véleménye szerint indokolatlan és méltánytalan, hogy ügyviteli mulasztása révén a felperes előnyösebb helyzetbe kerüljön.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és jogi döntése is megalapozott. Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy ügyviteli mulasztása következtében olyan összegű kártérítést köteles fizetni, mint amilyen összeget a külföldi szállító – az igény kellő időben történő érvényesítése esetén – fizetett volna. Téves azonban az álláspontja abban, hogy késedelmikamat-fizetési kötelezettségének mértéke csak 4% lehet azért, mert fizetési késedelem esetén a külföldi fél is csak ilyen mértékű kamatot fizetett volna. A bizományos alperes azáltal okozott kárt megbízójának, a felperesnek, hogy az utóbbinak a külföldi féllel szemben fennálló követelését – a bizományi szerződést megszegve – elévülni hagyta [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (2) bek.]. Ez a kár a követelés elévülésének időpontjában következett be, és a kár megtérítése is akkor vált esedékessé. Ez időponttól kezdve a kártérítés összege után terheli kamatfizetési kötelezettség az alperest, az összeg mint főkövetelés megfizetésének időpontjáig. A belföldi gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés megszegéséből eredő fizetési kötelezettségekre pedig – a 60/1970. (XII. 31.) PM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében – a 15%-os kamatmérték az irányadó. Minthogy a perbeli adatok szerint 1976. december hó 1. napján – amelyet az elsőfokú bíróság az ítéletben a kamatfizetés kezdőidőpontjául megszabott – az említett elévülés és ezáltal a kár is már bekövetkezett, a kamat mértékének 15%-ban történt meghatározása is helytálló.
Más kérdés az, hogy történetesen kártérítés volt annak a követelésnek a jogcíme is, amelynek az érvényesítésére az alperes megbízást kapott a felperestől, és hogy e megbízás körébe a kártérítési összegen felül a külföldi felet terhelő 4%-os kamat behajtásának kötelezettsége is beletartozott. E követelés alapja a külföldi szállító által a megbízó felperesnek okozott kár volt, és e kártérítési követelésnek az alperes hibájából történt elévülése folytán a 4% mértékű kamat behajtásának lehetősége is elenyészett. A felek közötti jogviszonyban azonban a bizományosnak a megbízóval szemben fennálló kötelezettségei szempontjából a behajtási megbízás tárgyául szolgáló kártérítési igény nem azonos azzal a kártérítési kötelezettséggel, amellyel a bizományos a saját mulasztása miatt a megbízóval szemben helytállni tartozik. Ez utóbbi kötelezettség körében a bizományos a kár beálltának, vagyis az elévülésnek időpontjától kezdve késedelemben volt a megbízóval szemben annak az összegnek – a főkövetelésnek és kamatának – a megtérítésével, amelynek a behajtási lehetősége az ő mulasztása miatt megszűnt. Ez összeg megfizetésének késedelme idejére pedig a kifejtettek értelmében 15%-os mértékű kamatot köteles fizetni.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek következtében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 081/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás