GK BH 1981/247
GK BH 1981/247
1981.06.01.
Nem állapítható meg a bizományos kártérítési felelőssége a vámkamat felmerüléséért, ha a vámkezelés a megbízó feladata és neki a bizományos az ehhez szükséges vámáru-nyilatkozatot kellő időben megküldi [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 25. §].
A felperes bizományos és az alperes megbízó bizományi szerződést kötött egy darab kemence importjára. Az áru 1978. október 27-én érkezett a határra. Az alperes 1978. november 3-án megküldte a felperesnek a raktári igazolást és egyben vámáru-nyilatkozatot kért. A felperes 1978. november 2-án expressz ajánlott küldeményként feladta az alperes címére az árunyilatkozatot és erről a következő napon az alperest írásban értesítette. A vámhatóság 1979. februárban felszólította az alperest a vámkezelésre. A felperes az alperes kérésére 1979. február 20-án új vámáru-nyilatkozatot küldött az alperesnek. A vámhatóság a vámkezelés késedelme miatt 21 000 Ft vámkamatot rótt ki a felperesre. A felperes a keresetében ennek az összegnek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Az ítélet indokolása szerint nem volt megállapítható, hogy az árunyilatkozat feladásával kapcsolatban a felperest mulasztás terhelné. A felmerült vámkamat a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 25. §-ában meghatározott költségnek tekintendő, amelyet a megbízó köteles viselni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Hivatkozott arra, hogy az árunyilatkozat nem érkezett meg részére. A küldemény elvesztését időközben a posta igazolta. A késedelmes vámkezelésért tehát nem az alperes, hanem a posta a felelős. A felperes a postával szemben nem lépett fel igénnyel, azt nem perelte és perbe sem hívta.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes az első fokú eljárás során bizonyította, hogy a vámkezelés alapjául és előfeltételéül szolgáló árunyilatkozatot 1978. november 2-án az alperes részére expressz ajánlott küldeményként elküldte. A felperes ezzel a vámkezeléssel kapcsolatos kötelezettségének eleget tett, és különösen arra tekintettel, hogy az árunyilatkozat elküldéséről 1978. november 3-án az alperest írásban külön is értesítette, számíthatott arra, hogy a vámkezelés a 39/1976. (XI. 10.) PM–KKM számú rendelet 103. §-ának (5) bekezdésében biztosított vámkamatmentes idő alatt megtörténik. Minthogy az árunyilatkozat elküldéséről szóló értesítésre az alperes nem válaszolt és a postai kézbesítéshez szükséges idő eltelte után sem közölte azt, hogy az árunyilatkozat nem érkezett meg, a felperesnek az a magatartása, hogy a vámkezelés megtörténtéről nem érdeklődött, nem róható fel.
Az alperesnek viszont felróható, hogy a kamatmentes vámkezelés határidejének ismeretében sem kísérte figyelemmel, hogy az árunyilatkozat a felperes közlésének megfelelően megérkezett-e, hanem csak akkor közölte a felperessel az árunyilatkozat beérkezésének elmaradását, illetve kért ismét árunyilatkozatot, amikor – mintegy 3 hónap elteltével – a vámőrség a vámkezelés elmaradását kifogásolta.
A Legfelsőbb Bíróság már több ízben rámutatott arra, hogy a vámkamat – jogi természetét tekintve – nem azonos a vámmal, ezért nem lehet a bizományi ügylet megkötésével és lebonyolításával szükségszerűen és hasznosan felmerült költségnek tekinteni. Ez olyan többletköltség, amely a jogszabályoknak és a szerződésnek megfelelő eljárás mellett elkerülhető. Erre figyelemmel a vámkamat kárként jelentkezik, amely azt a felet terheli, amelyik az elhárítása céljából elvárható intézkedést elmulasztja.
Nem megalapozott az alperesnek a fellebbezésben előadott az az állítása, hogy a késedelemmel kapcsolatos felelősség a postát terheli és a felperes követett el mulasztást azzal, hogy a posta ellen eljárást nem indított és perbe sem vonta. Tekintettel ugyanis arra, hogy a felperes bízhatott abban, hogy az expressz ajánlott küldemény az alpereshez megérkezik, és az alperes a felperesnek az erről szóló értesítése ellenére sem közölte vele az árunyilatkozat meg nem érkezését, nem volt köteles a postánál a küldemény után tudakozódni. A Posta Szabályzat 90. §-a szerint egyébként is az ajánlott levélpostai küldemény elveszése esetén a posta a feladó kérelmére – tekintet nélkül a küldemény tartalmára – legfeljebb 100 Ft-ig terjedő kártérítést fizet. A felhívott rendelkezés szerint a posta a közvetett kárért nem felel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének megfelelően helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 149/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás